Nektek is "az jön le", hogy "nem szeretjük egymást a barátommal és nem bízunk egymásban"?

Nem, az anyagi kérdések nem érzelmi kérdések, mindenki máshogy intézi a pénzügyeit, és ez nema kapcsolat érzelmi részével összefüggő dolog.

Amit nem értek a leírásodban, hogy azt írod:

"nem is érezném magam túl jól egy olyan lakásban, aminek több, mint a fele a barátomé"

majd pedig ezt:

"Ő másfél év múlva vesz lakást"

Az teljesen az övé lesz. Na mindegy, ettől még csináljátok, ahogy jól esik.

Mondjuk sose gondoltam, hogy rosszul kéne éreznem magam, amiért a társamnak van lakása és ott vagyunk együtt. Boldog, hogy megoszthatja velem (mármint nem jogilag, mielőtt pénzéhes ribi lesz itt hirtelen belőlem), hogy ott vagyok neki. Én úgy érzem, az, ahogyan a lakásba "befogadott" egyben azt is mutatja, ahogy saját magához közel engedett. Évekkel azelőtt vette, hogy velem megismerkedett, és tökéletesen megfelel nekünk az a lakás, mégis mit kéne csinálnom, valami félreértelmezett büszkeségből vagy önérzetből nem odamenni és vele lenni?

Én is egy nagyon óvatos nőszemély vagyok, meg túlparáztam az anyagi részt, de ilyen még nekem sem jutott eszembe hogy csak az egyikünk vehet lakást, a másik csak a bútort.

Szerintem te már nagyon nagyon túl reagálod az egészet. A férjemmel úgy vagyunk hogy a szüleimtől kaptuk a lakást szerencsére hitel nincs, de nem gondolunk a válásra. Úgy érezzük nagyon jól megvagyunk már 7 éve, ha véletlen beütne akkor majd ráérek akkor gondolkodni.

És ez így nektek kezdetben jó ötletnek tűnhet, de később ha kocsi kell , vagy bármi más bútor, akkor mi lesz mindig el lesz döntve ki veszi? Ha a gyereknek pelenka kell akkor csak te veheted?

Szerintem ti szeretitek egymást nem ezzel van a gond. Csak féltek a jövőtől, az ismeretlentől és kicsit túl reagáljátok a dolgokat. Ha külön mentek jön minden magától és majd nevetsz ezeken. Oké valaki megveszi a lakást a másik bebútorozza. De utána lehet közösen is pénzt gyűjteni ami váláskor feleződik. Mi nekünk nagyon bejött ez a közösen gyűjtjük a pénzt

túlságosan az anyagiakon kattogtok mindketten. személy szerint nekem nem menne úgy egy kapcsolat,h ezen sakkozzak és így tervezzem a jövőm h nekem ha lesz x meg majd neked y akkor majd összeköltözünk,stb. albéretben is lehet együtt élni,nem kell ahhoz lakást venni. ráadásul 5 éve együtt vagytok,előrelépés 0.

a magatok módján szeretitek egymást,de magatokat annál jobban.

ha nektek jó így,lelkeztek rajta. nekem ez nagyon hideg-rideg.

Első válaszadó vagyok újra.

A tapasztalataidat tekintve megértem a reakciód, hogy kicsit "túlszervezitek" a dolgot. Szerencse, hogy a párod nem homlokegyenest másként gondolkodik. Ha Ti így tudtok békében megegyezni, ha az összeköltözés és az anyagi dolgok így nem jelentenek stresszt nektek, és plusz feszültséget a kapcsolatnak - akkor ne törődjetek azokkal, akik húzzák a szájukat.

Egyébként a részletes tervezetet elnézve nem úgy tűntök, mint akik poénból vannak együtt. Pláne hogy nem terveztek hosszú távra???! Ennél hosszabb távú terveket a tanácsköztársasági időben se csináltak a vaskohászatra... ;)

Egyébiránt meg senki épeszű ember nem úgy megy bele az együttélésbe, hogy szakítani akar, vagy arra készül, hogy úgyis lelép egyszer vagy ő, vagy a másik. Mégis kb. minden második párnál megtörténik.

De Nálatok ne legyen így, és legyetek nagyon boldogok! :)

Szerintem nálatok az a baj, hogy túlságosan meg van tervezve minden, egészen a legkisebb részletekig. 1.5 év még nagyon sok idő, nincs semmiféle garancia, hogy minden pontról pontra úgy alakul majd ahogy ti azt elképzelitek.

Nagyon görcsöltök ezen a közös jövőn. Illetve ha szeretitek egymást, ráadásul még össze se költöztetek, akkor nehogymár azon agyaljatok előre, hogy mi lesz az anyagi résszel ha elváltok.

Nekem ez egy kicsit furcsa. Amikor mi összeköltöztünk, fel se merült ilyesmi, hogy mi lesz egy csúnya szétköltözés, esetleg válás esetén.

"Én meg azt nem bírnám elviselni, h van egy lakásunk, ami csak a férjemé. hiába szeretitek egymást meg jelenleg minden oké, de mi van, ha később megromlik a házasság, és gyerek is lesz már, apunak meg kellene a kecó, h az új barátnőjével ott lakhassanak? Akkor te mész a gyerekkel az utcára? ez nagyon kiszolgáltatott helyzet lesz. Ki nem sz@rja le a bútorokat, az csak használati eszköz, fogyó eszköz! A lényeg, h a lakásban legyen tulajdonjogod, mert ha szeretitek egymást, akkor egyenrangúak is vagytok nem? Ha az egyiknek nincs tulajdonjoga a lakásban, akkor annak nincs semmije, tehát nem egyenrangúak."

Szövegértés nem sikerült.

A kérdezőnek már most van egy kislakásra pénze, ergo ha beüt valami, pont ez a lényeg, hogy tud költözni sajátba.

Másrészt kikérem magamnak, hogy nem vagyok egyenrangú életem párjával, mert nincs tulajdonjogom abban a lakásban, amit 5 évvel azelőtt vett, hogy először látott engem életemben. Rég rossz, ha egy kapcsolatban az egyenrangúságot a lakás tulajdonjogával kell bizonygatni! Egyenrangúnak azért érzem magam, mert szeret, én szeretem, mert kikéri a véleményem, mert én is kérhetem az övét bármikor, mert figyelünk a másik igényeire, és minden nap azon vagyunk, hogy valami aprósággal boldoggá tegyük a másikat (egy mosollyal, kedves szóval, törődéssel).