Válságban a házasságom? Szeretjük Egymást, de ez már kevés.

Kérdező, most tulajdonképpen csodálkozol?

Gondolj már bele. Gyakorlatilag 2 év után férjhez mentél, gyereket szültél. Értem én, hogy nagyon szeretitek egymást, de gondolhattad volna, hogy ez így nem fog működni. Egy ilyen kapcsolatban, amikor már az egyik félnek gyeremeke van, több időt kell hagyni egymás megismerésére, az összeszokásra, és főként a gyermekkel való összeszokásra. Aztán lehet összeköltözni, házasodni, később, ha minden jól megy, közös gyermeket vállalni. Ti elvakultan, sietősen cselekedtetek, és most ütköznek ki a problémák!

Tulajdonképpen te eddig is tudtad, hogy ez a férfi önző és nagyon szereti a játékokat, stb., de gondoltad majd megváltozik. ÍGY NEM SZABAD gondolkodni egy házassággal kapcsolatban. Házasodni akkor kell, ha úgy érzed, hogy őt így, mindenféle változás nélkül tudnád szeretni, elfogadni. AZt remélni, hogy változik, jobb lesz, csak mert a kapcsolat átminősül HÜLYESÉG és naiv dolog. 1000-szer elmondták már, hogy ez nem így működik.

Na.

Megoldás az lehetne, hogy leülsz vele beszélgetni és elmondod, mi a problémád: hogy szeretnéd, ha nem cinikusan, stb. beszélne hozzád, ha több türelemmel és megértéssel fordulna a lányod felé, és ha többet foglalkozna a fiatokkal. Nyugodtan elmagyarázhatod neki, hogy ez a részedről így nem fog működni, tehát ha ez neki annyira fontos, mint neked, akkor igenis változtasson. te viszont próbálj meg a szex terén változtatni. Saját tapasztalatomból én azt tudom mondani, hogy 1 kicsi és egy nagyobb gyereknek azért annyira halálosan nem kellene kifárasztania - főleg, hogy gondolom még otthon vagy a kicsivel -, hogy nem telik házaséletre. Ennek az oka lehet inkább az, hogy a férjed viselkedése miatt nem is kívánod az intimitást. Próbálkozhatsz romantikusabb dolgokkal, amik mondjuk a te kedvedet is meghozzák: gyertyafényes habfürdő 1 pohár bor kíséretében, masszázs valami jó, kikapcsolódós zenei aláfestéssel, vagy egyszerűen csak leülhettek megnézni egy romantikus filmet. Ha netán tudod is az okát, hogy miért nem kívánod a szexet (a fáradtság a 7 7 napján sajnos nem kifogás), akkor mondd el neki mindenképpen, mert a gondolataidban olvasni nem tud. Viszont ha el tudod neki magyarázni, hogy hogy közeledjen hozzád, hogy az viszonzásra is találjon, akkor lehet, hogy lenne eredménye. Hidd el, a szép szóból értenek, és nem a célzásokból.

Sok sikert kívánok!

Értem én, hogy vannak jobb pillanatok a házasságotokban. De tudod ugye, hogy az már régen rossz, ha állandóan bocsánatot kell kérni. Ez egy érzelmi spirál. Ő bánt titeket, szóval, nemtörődömséggel, a kislányodat tettel, ami nyomot hagy bennetek, hiszen nem véletlenül írtad, hogy átvetted a stílusát, és mára már nem vagy sem mosolygós, sem vidám, sem élettel teli. Majd miután belátja, hogy ez nem volt épp kedves tőle, akkor meg virágot hoz és bocsánatot kér. Ennek így semmi értelme, te is tudod. Milyen jó lenne, ha előbb gondolkodna és csak aztán cselekedne. Az odacsapást pedig a lányod érdekében érd el, hogy felejtse el. Nem tudom elhinni, hogy 3 év nem volt elé, hogy elérd, hogy a te lányodhoz egy ujjal se nyúljon hozzá. Ezek szerint neked jóval fontosabb az esetleges veszekedések elkerülése, mint hogy a vitákat felvállalva, kockáztatva az összeveszést, de megvédd a saját lányod... ez nagyon szomorú..

A gyerekes csínytevésekről: igen előfordul sajnos, hogy hülyeséget csinálnak és esetleg ártanak másnak. De veréssel soha-soha nem lehet elérni semmit. Ellenben ha megmagyarázod neki, meg fogja érteni, és vélhetőleg nem ismétli meg. De még talán az is elfogadható (nekem még ez sem, de nem vagyunk egyformák), ha nagyon hiszel a testi fenyítés gyenge formájában, és ráütsz a kezére picit, de akkor is csak TE, és nem a férjed.

véleményem szerint az jó jel hogy a férjed bocsánatot kér, ellenben ha így marad a helyzet akkor ez csak egy folyamatos körforgás és a sok között egy csepp a tengerben ahhoz hogy ne érezd magad jól a bőrődben. mint már írtam sajnos tévesen mutatod ki a férjed iránti szeretetdet a sütikkel ami bizonyára finom de a férjed nem erre tart igényt hanem rád. elképzelhetetlen számomra hogy emésztheted magad azon is hogy nem vagy szép vagy hasonló miközben a férjed majd megőrül érted, minden pillanatban kíván. milyen visszaigazolás jobb ha nem ez?

verés: véleményem szerint a férjed olyan családban nőhetett fel ahol egy egy jól irányzott atyai pofonnak helye volt. ilyen esetben viszik tovább ezt a nevelési módszert a saját családjukba. (ritka amikor pont emiatt nem tartják meg ezt a nevelési formát)

az én párom esetében is ugyanez volt a helyzet, őt gyerekként jól elkalapálták ha valami nem volt megfelelő ennek következményeként már ő kezdte elkalapálni a szüleit miután fenőtt. sőt megdöbbenésemre ha nővére gyerekei rosszak voltak (nálunk nagy a család), szabályosan a szülők nagyszülők hívták őt (mert tőle féltek) hogy jól teremtse le a kamaszokat, ha az ordibálásból nem értettek akkor egy jól irányzott pofonnal vagy ne adj isten veréssel. mikor én ezt a módszert láttam hamar hangot emeltem ellene. közöltem az egész családdal hogy sem a tiszteletlenségnek (kamaszok részéről) sem pedig a testi fenyítésnek (felnőttek részéről) helye nincs! mindannyian értelmes emberek vagyunk megáldva a kommunikáció lehetőségével, melynek segítségével hamar meg lehet oldani a dolgokat, félreértéseket. emlékszem amikor nagy hőbörgésre lettem figyelmes odakint, majd a hangok alapján már biztos voltam benne hogy valaki nekiment valakinek. hát ez az én drágalátos párom volt aki épp az anyjának ment volna neki. a legmegdöbbentőbb számomra az volt hogy az apja ott ült az asztalnál és semmit nem csinált illetve hogy a 18 éves fiú uncsi is csak kinézett majd mintha misem történne visszadugta a fejét a szobába. én torkom szakadtából üvöltöttem a párom nevét (hozzátenném nem magyar és akkor még a nyelvet sem beszéltem olyan jól) és mentem közéjük állni. a párom zavart volna be a szobánkba mire én közöltem vele hogy egy lépést sem teszek amíg ő is be nem jön velem. pár másodperc múlva végül miután látta hogy nem adom alább elindult velem befele. no ott aztán kapott tőlem fejmosást rendesen. nem ordibáltam vele, pszohológiai alapon közelítettem meg a témát. de nem ecsetelem mert lehet ez épp most senkit nem érdekel. a lényeg mint már írtam ma már egy hangos szó nem hagyja el senki száját, nagyon ritkák a normális szintű vitatkozások is. a kamasz gyerekekből az egyik most ment tanárnak továbbtanulni (ő elment egy másik városba), a fiú pedig aki magasról tojt a sulira és mindig meg kellett verni hogy tanuljon már gyökeresen megváltozott. a gép előtt alig ül (sőt mostanában szerintem egyáltalán nem) folyamatosan tanul, és előbb áll neki valamit főzni vagy sütni, vagy vinni a kutyát sétáltatni mint hogy állandóan játszon a gépen vagy csavarogjon. mindez nem más mint a pszihologiai alapú nevelés titka. csodálatos kapcsolatuk van a párommal, nem úgy mint egy évvel ezelőtt. sőt azóta a páromat keresik ha tanácsra van szükségük, vagy összevesztek egymással. csodálatos érzékkel végighallgatja őket és nagyon szépen elbeszélget velük. és ezek az emberek ugyanazok akik egy évvel ezelőtt ordibáltak verekedtek és az erősebbnek volt mindig igaza.

ugyanezt tanácsolom neked is. a párod nyilvánvalóan szeret. nagyon könnyen meg tudod változtatni mivel szeretne neked megfelelni csak nem tudja hogyan. ugyanez az eset a lányotoknál is. másabb eszközökhöz kell folyamodni mert így nemigen lesz változás.