Feleségem új munkahelyére rámegy a házasságunk?

Sztm pedig a 39 makdnem tökéletesen leírta.

Egyikötök se hibás...csak közösség kéne megbeszélni. Lehet ez az egy év letellik és jobb lesz. Ha ennyit nem bír ki egy kapcsolat az rég rossz. A gyereknek meg normálisan el kell magyarázni a korához mérten.

40 azért több nő mond le a karrierjéről és ad fel dolgokat, mint férfi.

Nekünk is volt egy ilyen időszak...én dolgoztam, tanultam is. A párom aki nem is a lányom apja 100 százalékban kiállt mellettem és támogatott. Utanna egy tök nyugis és kényelmesebb életünk lett és se ő se én nem adtuk fel az álmaink...a gyerekem is köszöni szépen jól van.

majdnem*

közössen*

Ezt én is átéltem, nagyon nehéz időszak volt. Igazából még mindig tart, de megszoktam, pontosabban jól kialakítottuk a menetrendet. Nálunk több gyerek is van. Feleségem elkezdett dolgozni sok-sok év után (előtte otthon volt évekig a gyerekekkel, amíg kicsik voltak), és felfordult a világ, pontosabban a korábbi megszokott életrendünk.

Olyan helyre ment, ahol két műszakban dolgozik, sokszor 10-12 órákat, plusz sokszor kell hétvégén is mennie. Hullafáradt volt mindig.

Én is az lettem csakhamar, mivel így egy hónapból 2 hetet gyakorlatilag én vagyok a gyerekekkel, mert ő ilyenkor este későn ér haza + sokszor hétvégén is dolgozik. Nem is találkozik szinte a gyerekekkel, csak minden második héten. Ez nálunk is kiütközött eleinte a gyerekeknél, főleg a legkisebb hiányolta nagyon, még csak 3 éves volt. Most már 6 éves, már úgymond megszokta a helyzetet.

Nagyon lefáradtam én is kezdetben, egy tök új helyzet volt. Sok feszültséget okozott a dolog. Picit el is távolodtunk egymástól kezdetben. Nehezen és rosszul kezeltem a helyzetet, kicsit nehéz volt, hogy egy alig 3 éves gyerekkel nekem kellett sokkal többet foglalkozni, miközben nagyon anyás volt és alapvetően ő volt vele/velük többet, akkoriban még én dolgoztam többet.

De mivel én lettem az, aki jobban ráért, elkezdtem átvenni egy csomó dolgot, amit korábban a feleségem csinált, meg miután elkezdett dolgozni, akkor is még ő csinálta nagyrészt, de már alig bírta: főzés, sütés, takarítás, gyerekekkel való teendők, stb. Nagyrészét a munkáknak/teendőknek átvettem, vagyis jobban megosztottuk.

Így ő sokkal kevésbé fáradt, többet tud pihenni, amikor otthon van, ami által sokkal jobb a kedve is és több az energiája és már sokkal többször akar együttléteket is, bár én ezzel sohasem "piszkáltam". Inkább neki hiányzott már jobban, csak sokszor tényleg hullafáradt volt.

Nagyon hálás, hogy sokat segítek, de én is jól érzem magam, mert egyrészt fontosnak érezhetem magam, másrészt örülök, hogy nem szenved a sok munkától. A gyerekekkel is kialakult egy jó rendszer.

Amikor meg én vagyok jobban leterhelve, akkor a feleségem csinál többmindent, szépen megtanultuk lekommunikálni a dolgokat és az igényeket.

Sajnos ilyen az élet gyerekek és házimunka mellett.

Lemondásokkal jár.

Lemondhatsz a szabadidőről, vagy az extra pénzbevételről.

Rajtatok kívül lehet még kétszázezer hasonló ilyen pár.

Kedves 45-ös, gratulálok, ha neked ez jött le az egészből :)

Lehet, hogy félreérthető voltam, de nem azt írtam, hogy MINDENT én csinálok, csak sokkal TÖBBET, mint amikor a feleségem még nem dolgozott.

Ennyi.

Megosztjuk a teendőket, de ő is RENGETEGET dolgozik itthon is.

Értem 46os, tehát az szerinted rendben van akkor, hogy az arányok olyan értelemben változtak, hogy a dolgok 80-90%a Rád került és a többi 10-20% rá.

Kíváncsi lennék, ha olyan késő este ér haza a 12 órázásból, akkor mi az a rengeteg minden, amit ő megcsinál otthon.

Ójaj :) rákattantál erre valahogy nagyon. Ezeket az arányokat te találtad ki, én ilyesmit sem írtam. Nagyjából fele fele arányban végezzük a dolgokat, kicsit ő még így is többetc csinál. Én ahhoz képest csinálok többet, mint amikor még otthon volt. De az oroszlán rész továbbra is az övé úgy gondolom.

És azt sem írtam, hogy folyamatos 12 órában dolgozik, alapvetően fix 8 órás a munkaidő, nem írtam, hogy állandó, és azt se, hogy 12 óra, azt írtam, hogy sokszor van 10-12 óra, de csak délutánosban. Mondjuk heti 1-2 nap talán.

Amikor délutános, akkor délre megy, előtte egész délelőtt végzi az otthoni teendőket, de picit több ideje van pihenni olyankor, mert egyedül van. Főzés, takarítás, stb. Ami marad, általában apróságok, akkor azt megcsinálom délután plusz a gyerekekkel való teendők. Igazából ezen van a hangsúly, nem is annyira a házimunka dolgokon. Azt nagyrészt most is ő végzi, nekem a gyerekekkel van több dolgom ahhoz képest, mint amikor még nem dolgozott.

Előtte viszont én dolgoztam sokkal többet (főállás + vállalkozás), szóval mindketten kivettük a részünket mindenből.

Azért nagyon undorító dolog valakit lepapucsozni, mert kiveszi a részét a dolgokból.

Az én férjem is ilyen és mégsem papucs. Sőt, mióta felosztjuk a munkát, sokkal több a szex is 😊