Feleségem új munkahelyére rámegy a házasságunk?

Most tényleg azért adja fel a nő a munkáját és ezzel a bevételét, hogy a férje tudjon szexelni?

Nem csodálom, hogy újabban a nők inkább szingliként élnek...

Éljetek akkor szingliként nyugodtan, nem is alkalmas kapcsolatra az ilyen ember, aki ennyire nem tud alapvető dolgokat megérteni.

És nem, nem mondta senki, hogy AZÉRT adja fel a munkáját, hogy a férje tudjon szexelni, az csak egy része a problémának.

A problémának, hogy semmi ideje és ereje nincs a családjával normálisan foglalkozni, nincs szabadideje, túlterhelt és még a hétvégéjén is használhatatlan.

Az pedig még mindig nem ördögtől való dolog, hogy egy házasságban a férfi igényli a szexet, és nem, nem alap, hogy az tök normális, hogy munkahelyi leterheltség okán nem kívánja a partnerét hetekig, vagy akár hónapokig.

Nem kell ilyen lelkivilággal kapcsolatban lenni, jobbat érdemel nálatok minden értelmes férfi.

Egy kisgyerekes anyának idealis esetben nem volna szabad annyit dolgozni, hogy a gyereke traumatizálódjon es ne tudjon működni feleségként sem.

Tartsd el, hogy lehessen anya.

Vagy vállaljon csak 4 tantárgyat!

De nagy szája van itt egyeseknek, aki a nőt védi. Kíváncsi lennék, hogy ezek után, ha a férj megpróbált vele normálisan kommunikálni és megoldani a helyzetet, hogy mi lenne akkor, ha elmenne prostihoz, ha már mondjuk annyira nem akar az asszony semmit. Mindenkinek mondom, hogy a kérdésben egyértelműen látszik, hogy a férj nem állandóan akar szexelni, hanem lehet beérné heti 1-2 alkalommal. És úgy gondolom, ha már egyszer házas akkor hadd legyen igénye. Számtalan kapcsolatban már igény sincs, csak elélnek egymás mellett.

Tudjátok mi a szomorú? Amikor egy 4 éves gyerek felteszi ezt a kérdést, amit leírt a kérdező. Nekem is van fiam, 6 éves. Elváltunk anno a feleségemmel teljesen más okok miatt, mint a kérdezőék helyzete, de szülőként borzasztó lenne, ha visszahallanám, hogy amúgy apa nem szeret? Vagy, ha itt lenne a fiam és ugyanezt kérdezné az anyja felé. Kérdező! Te mindent megtettél! Felnőtt ember módjára a probléma elől nem futamodtál meg, a gyerekkel is foglalkoztál, és a házi munkát is valószínűleg teljes mértékben átvetted. Innentől ne tovább! Férfi vagy és apa, nem vagy köteles senkinek sem ilyen mértékben megalázkodni és mindent a válladra venni! Az asszonnyal ülj le egyszer s utoljára! Állítsd választási lehetőség elé! Karrier vagy család? És ott helyben kérj választ! Nincs az, hogy hadd aludjak rá egyet, meg térjünk vissza később! Ha karrier, vagy kitérő válasz van, csomagolj össze a gyerekeddel együtt és menjetek el az ünnepekre otthonról! Ugyanis az ilyen ember, mint a feleséged csak ebből ért. Ha élnek a szüleid, amit remélek, menj el hozzájuk a gyermekeddel az ünnepek idejére, amennyiben nem dolgozol például a két ünnep között! Ha dolgozol, akkor se legyetek otthon sem Szenteste, sem karácsonykor! Töltse egyedül a feleséged, pontosan úgy, ahogy Te töltöd a mindennapjaidat férjként!

És nyugodtan jöhetnek a károgók, le lehet pontozni 0%ra!

Én nyáron váltottam munkahelyet több ok miatt. Az egyik a pénz, botrányosan keveset kerestem és ingáztam (közigazgatás), és megalkudtam a feladatokkal is, hogy minden téren a gyerekek és a család érdekét szolgáljam. Sokáig nem volt bajom vele, de rájöttem, hogy én se leszek fiatalabb, és amikor a gyerekek elég nagyok lesznek, ott maradok a szar melóval kevés pénzzel. Így kerestem olyat, ahol jobb a fizetés, több a munkaidő, így az apjuknak is ki kell néha ugrani délután a hazahozás miatt, mert én is fontos megbeszéléseken veszek részt. Már nem egyértelműen csak én áldozom be magam és neki is nehéz volt megérteni az elején. A táppénzt se kizárólag én vállalom, ha betegek, hanem felváltva, és jobb a munkakör is.

Annyiban megértem a feleségét, hogy rengeteget dob az önértékelésén, ha értékes és megbecsülik azon kívül is, hogy képes ellátni a háztartást és a családot.

Azon a ponton viszont megijednék, hogy a gyerek kifakad, hogy anya már nem szereti?! Ezen együtt kéne dolgoznotok. A szülői felelősség egyenlően fog eloszlani és anya ugyanúgy szereti, mint eddig. A feleségednek nem kéne többet vállalnia, mert tudom, milyen amikor az egész naptól kiég és nincs ereje a saját gyerekére. Én emiatt is váltottam, az ingázás tette tönkre az idegeimet. Igenis fontos, hogy játszunk együtt, tudjak őszintén mosolyogni este is és merjenek odajönni hozzám. Ne azt sugározza az anya, hogy a munkája lett az első és a gyereke alig érdekli már. Ezen dolgozzatok.

Ha te így állsz hozzá, akkor rámehet a házasságotok, de nem a feleség hibájából, hanem a te buta önzőségedből.

A feleséged - nagyon helyesen - a gyerek után szeretne saját életet is élni, igyekszik nagyon, és ez így az elején bizony túl sok.

Sajnos egy pedagógiai asszisztensre az iskolában aljas mocskos módon rásóznak egy csomó nem neki való feladatot. Az igazgatója egy nyomorult gazember, ha képes még felzárkóztató osztályokkal is megterhelni a kezdő kollégát. A feleségedet - ha szeretne tanár lenni - inkább egyetemre kellene küldeni a munkahelye támogatásával, nem a végsőkig kizsigerelni.

Inkább SEGÍTS NEKI, pl. beszélj kultúrember módjára az igazgatójával, hogy kicsit jobban kímélje meg és támogassa! Ha nem hajlandó, keressetek neki másik munkát.

Ez NEM VÁLÓOK! Próbáld megérteni őt és támogatni, segíteni!

Ne csak a magad önző érdekét nézd - nem hiszem, hogy annyit keresel, hogy abból olyan vígan élhettek. De ha rengeteget keresnél, akkor sem akadályozhatod meg a feleségedet abban, hogy legyen saját élete és pályafutása is, ne legyen élete végéig "eltartott".