Váljak, vagy ne váljak? Megőrjít ez a huza-vona. Bőv.lejjebb.

40, lehet, hogy azért volt normális, mert nem tudta, mit jelent nyomorogni, nem volt rajta a teher, hogy rgyedül kell titeket eltartani, bármi van.

Az én anyám is normális volt a válas előtt, mondhatni sherető anya. Utana meg tönkre teljesen a stresszben.

Az unokatestvéreméknél meg tökre nem ezt látom, ott is utálták egymást a szülők, az apjuk balhés, alkoholista volt, mégse ment bele tönkre úgy senki, sem az anyuka, sem a gyerekek, mint nálunk. Látod, a te anyád se ment tönkre lelkileg abban, hogy apáddal maradt, ha nyugodt, kedves szülő bírt maradni.

42, nekem normális családom van, köszi. Anyagi biztonságban, szeretetben nőnek fel a gyerekeim pont azért, mert tanultam abból, hogy nem szabad csinálni.

Dd veled ellentétben én mindkét helyzetet tapasztaltam, láttam és ezek alapján mondom azt, hogy sztem inkább egy sz-*r kapcsolat, mint egyedülálló csóró anyaság.

43 nem nekem cimezted, de én is ezt írtam hogy meg kell beszélni többször és ha nem megy, akkor lépni. Mégis levagyok pontozva 😆.

44 én pl a saját példám írtam le...én léptem 1 éves gyerekkel és kutyával együtt, a közös ingatlan fejeződött és én boldogulok férfi nélkül is.

Nem mindenkit a pasi tart el.

Meg kell várni ha mást nem, hogy nagyobbak lesznek a gyerekek aztán lépni.

Hát én megtapasztaltam azt, milyen csóróságban élni egy sz.r, egyedülálló anya mellett. :D szóval én kaptam mindkettőt.

Lyukas cipő szakadt kabát télen, nyári ruhám nem is volt. Stbstb...amit már mindenki hallott. Anyám szörnyű volt, alkoholista is lett, meg egy undorító f.sszal jött össze, akivel hát hogy is mondjam, nem volt valami jó a kapcsolatunk (finoman szólva).

Habár minden osztálytársam kb milliomos szülőkkel rendelkezett és elég szégyen volt a parizeres szendvicset enni az iskolában lyukas cipőben, de a legkisebb gondom volt a csóróság. Ha választani lehetett volna, a csóróságot valasztottam volna, csak normális szülőkkel, ahol nem kell minden egyes nap attól rettegni, hogy na vajon ma mi fog történni... Ja, ettől függetlenül soha nem vágytam arra, hogy bárcsak ne váltak volna el a szüleim, mert az is rettenetes volt... Bár apámmal most jó a kapcsolatom, itt anyám volt a probléma már válás előtt is. De persze a gyereket legtöbbször az anyának ítélik.

Szóval ilyen is van. Én, ezzel a tapasztalattal azt mondom, hogy nagyon rossz csoronak lenni, de akkor maradt volna az, csak normalis szülőkkel, akik miatt nem kell még 35 évesen is pszichologushoz járnom...

Szereted még? Ha igen és szeretnéd ezt folytatni akkor komolyan le kell vele ülni beszélgetni. Ha csak a gyerekek miatt maradnátok együtt akkor ne tegyétek. Jobb kilépni egy kapcsolatból ami már nem megmenthető mint benne maradni és így élni nap mint nap. A gyerekeknek sem jó illetve nektek sem. Lehet idővel más ember mellett te is és ő is megtalálná a boldogságot de ha van egy hangyányi remény is ebben akkor egy utolsó esélyt megérdemel a kapcsolat. Végülis gondolom évek óta vagytok együtt.

Egyébként nálunk hasonló helyzet alakult ki de szerencsére sikerült megbeszélnünk. A kislányunk 4 éves a kisfiunk 6 hónapos. Egyik gyerekkel sem egyszerű. A nagyobb dackorszakos, a kisebb alig alszik. Mi abban maradtunk, hogy minden sérelmet düh nélkül az adott pillanatban átbeszélünk, segítjük egymást és nem az ÉN lesz a fontos hanem a MI. Tehát kivesszük a részünket közösen mindenből.

Például:

A férjem is szeret gép előtt játszani, PS5 van neki itthon. Sokszor zavart, hogy nappal játszik de elmagyaráztam neki, hogy nem maga a játék zavar hanem az amikor történik.

Megbeszéltük, hogy akkor játszik amikor a gyerekek már alszanak. Neki is könnyebb, hogy nem zavarjuk meg és nekem is, hogy nem egyedül kell harcolnom a két gyerekkel.

Szokott társasjátékozni online fixen 1 estét minden héten. Emiatt is sokat veszekedtünk de nem a játék zavart, hanem az időpont. Jeleztem, hogy pont vacsoraidőben és fürdetési időben van ami eléggé megnehezíti az adott napot. Őt is feszültté tette és engem is, így kompromisszumot kötöttünk, hogy a családi béke miatt megpróbálja a barátaival megbeszélni, hogy egy órával később kezdjenek. Nem este 18-kor hanem 19-kor.

Érdemes kiszakadni a mindennapokból, elmenni kettesben időt tölteni. Beszélgetni, nevetgélni, jól érezni magatokat.