Tanárnőként mit szólnál ahhoz, ha az a gyerek kerülne az osztályodba, akinek az anyja miatt ment tönkre a házasságod?

A fene tudja... Én úgy gondolom, hogy azért tud beférkőzni a harmadik fél, mert már tönkrement a kapcsolat.

Biztosan szíven ütne a dolog, de ez van. Felnőtt nő vagy, mindent is kibírsz.

Van vmi olyan törveny pl hogy a nem tanithatja azt az isztályt egy tanár ahol a saját gyereke van.

(De nem szokták betartani)

De lehet az a törvény kitér még elfogultsagra vagy bármire nemcsak családi peldákra. Jo lenne megkeresni.

Vagy belső szabályzatban de valagol le van ez fektetve.

Ahogy pl a bíró sem lehet rokona akárkije bírója, de még egeszségugyben is van hasonlo szabályzás.

Ez most tényleg egy valós szituáció? Azért van bőr a képén anyukának, hogy oda íratja a gyerekét. Nem fél a megtorlástól?

Én tanárképzést végeztem, és kötelező olvasmány volt a TET. Aminek az egyik alap mondata: A tanár is ember.

Észre kell venni, hogy nem vagyunk gépek, és igen, lesz olyan, hogy az egyik gyerek a kedvencünk, a másikat meg nem szeretjük. Ez nem jelenti azt, hogy kivételezni is kell velük. De az már fél siker, hogy az ember észreveszi, és kielemzi az érzelmeit.

Egy ilyen helyzetben én biztosan nem tudnám kedvelni azt a gyereket. Még akkor sem, ha ő vétlen a helyzetben.

Ha nem lesz semmi konfliktus, én maradnék, de borítékolom, hogy lesz. Egyszer adj rosszabb jegyet a gyereknek, máris jönni fog az anyja, hogy ez a bosszú. Vagy akkor ennek elkerülése végett csak ötösöket fog kapni?

Van másik osztály? Én beszélnék a főnökömmel, hogy összeférhetetlenség miatt a másik osztályban szeretnék tanítani.

Biztosan nem iratnám a gyerekem a vokt szeretőm feleségének oszrályába, főleg ha miattam mentek szét... Kivéve ha valami kis falu, ahol minden 5. települesen van csak iskoka...

Tanárként meg, el kell különiteni a magáneletet a munkától, es ha kell, ugyanúgy beszélni anyukával a gyerekről, mint bármelyik másikkal.

Nem az a kérdés, ki volt a hibás és a felnőttek egymással miféle kapcsolatban lehetnek. Csak annyi a kérdés, mi lesz a gyerekkel abban az osztályban.

Semmiképpen sem szerencsés dolog, és a tanítónak éveken át titkolni, vállalni az örök belső feszültséget - nagyon súlyos és nem elvárható. Szerintem amennyire csak mód van rá, ki kell küszöbölni ezt a gyerek-tanár viszonyt. Vagyis vagy a gyerek vagy a tanító másik osztályba kell kerüljön.

- Hogyan került oda a gyerek?

Bekerülni vagy elsőben lehet, rendes beiratkozással

vagy esetleg másik iskolából átlépve.

Ha elsősök, és most derült ki, ki a gyerek anyja, akkor még nem olyan nagy dolog volna, ha a párhuzamos osztályba tennék át (az érintett tanárnak az igazgatóvak beszélnie kell). Én úgy oldanám meg, hogy a párhuzamos kollégámnál érdeklődnék, nem cserélnénk-e meg egy-egy gyereket. Szokott lenni ilyesmi, még ő is örülhet a lehetőségnek. Ha ezt így tárjuk az igazgató elé, már nem is lesz semmi gondja.

Ha pedig valahonnan átjött az a gyerek, akkor a szülője is tudhatja, kinek az osztályába kerülhet - és neki is jobb volna elkerülni a kellemetlenséget, tehát ő kérje a gyerekét a másik osztályba. Erre esetleg én magam (mint érintett tanító) kérném meg. (Gondolom, neki is tudomása van a probléma okáról, ami neki sem kellemes.)

A GYEREK semmiről sem tehet, a legaljasabb dolog őt kitenni bárminek, ami a felnőttek régi ügyeivel kapcsolatos. Viszont én (A TANÁRNŐ) sem vállalhatom magamra, hogy éveken át stresszre ítéljem magam, mert a gyerek anyjával találkoznom kell, mert direkt folyton figyelnem kell, hogy a gyerekkel soha ne legyek negatív. (Sőt: ilyenkor elég egy gátlástalan pletykafészek, hogy hamarosan a fél iskola ezen az egykori ügyön csámcsogjon!)

KI KELL KERÜLNI!