Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Hiszti lenne részemről?
5 éve vagyunk házasok. Nagyon szépen indult, sokáig udvarolt, nagyon szeretett.
Mára már ennek nyomát sem érzem, mondani mondja, de mintha nem lenne mogotte semmi. Pedig az anyja is mesélte, hogy mikor náluk volt könnyes szemmel mondta, hogy ő mennyire szeret.
Csunyan beszél velem, mintha valami utolsó senki lennék, türelmetlen a gyerekekkel, kiabál a 3 evéssel, aki baromi fáradt, hogy mit hisztizik, úgy érzem képtelen az empatiara. Fizikai munkát végez, megértem, ha fáradt, mondom is neki, hogy pihenjen. De ő inkább elkezd valami plusz munkát csinálni itthon. Jól kijovunk a pénzből, fel akarunk újítani, de raerne akkor, ha visszamegyek dolgozni és többet keresek, nem kéne most beleszakadni a munkába. Én próbálok vele beszélgetni, de ahogy nem egyeznek a nezeteink, én vagyok a hülye és úgy néz rám, mint valami utolsó véres rongyra, a stilusrol nem is beszélve. De a legrosszabb, ha a nagyobb gyerekkel kiabál, egyszerűen képtelen megerteni, hogy ő nem egy felnőtt ember, ne várjon tőle olyan dolgokat.
Szerinte velem nem lehet beszélgetni, mert nem mondok semmit. Egész nap a gyerekekkel vagyok, mindennap ugyanolyan, ha van valami újdonság, azt mondom neki. Ha meg nagy nehezen kicsit elkezdem, hogy fáradt vagyok (nem alszik éjjel a kicsi, nappal is 20 perceket), akkor rögtön az jön, hogy ő sokkal fáradtabb, mit vagyok én fáradt. Egyszer elmondtam neki, hogy egyedül érzem magam, mert tényleg senkim nem volt akkor, akivel beszélgetni lehet. Ebből az jött, hogy neki meg miattam nincsenek barátai, mert én nem engedem sehova. Mikor mindig én mondom neki, hogy menjen egy kicsit lazítani, érezze jól magát, kapcsoljon ki.
Egesz nap alig vagyunk együtt, hazajon, a kertben tesz vesz, bejon, vacsorázunk, a telefont nyomkodja közben, amíg furdetjuk a gyerekeket együtt vagyunk, aztán alvás.
Régen próbáltam vele lenni este, de csak nyomkodja közben a telefont, így már nincs kedvem. Persze ő a szexet elvarja, de számomra olyan lett, mint egy idegen és az érintése sem esik jól, ő persze ezt serelmezi, de nekem így nem megy.
Van 4-5 nap, mikor előtte fogadkozik, hogy más lesz, akkor azt hiszem minden rendben, de aztán megint elromlik mindrn
Én szeretem őt és ő is engem,minket. Mégis azt érzem, hogy hatalmasat csalódtam benne és soha életemben nem voltam ennyire magányos.
Csináljatok kettesben közös programot. Kiöltözni, kimozdulni, felszabadulni, élményeket szerezni! Ha vannak nagyszülők, talán pár órára, egy napra ott lehet hagyni a gyerekeket - vagy valaki ismerősnél. (Más kisgyerekeseknek is lehet ugyanez a problémája, segítsétek ki egymást úgy, hogy a gyerekek az egyiknél vannak, a másik pár kiszabadul egy picit.)
De ha gyerekkel együtt vagytok, akkor se legyetek mindig otthon, menjetek együtt valahová, találkozzatok más családokkal, gyerekekkel!
Abszolút jogos és szükséges volna nektek évente 1-2 alkalommal 2-3 szabad napra csak KETTESBEN elutazni valahová!
Ha semmi sem megy, akkor tényleg párterápia kell... (ezt a legnehezebb elfogadtatni a férjjel).
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!