Vajon milyen gyakran van, hogy az ember nem "a nagy szerelmével" házasodik össze, hanem akivel épp együtt van, mikor már "kéne"? Meg az is érdekel, ez vajon visszaüthet később?

Szerelem után is lehet szerelembe esni. Főleg ,ha jó alapos érzelmi elhanyagolasnak lett kitéve az illető.

Aggódásból nem élünk meg.

Csak sejteni tudom, hogy van, ahol van ilyen. Én nem olyan környezetben élek, ahol létezik az a fogalom, hogy "kéne".

engem inkább visszafogtak ettől a szüleim, nagyszüleim meg akartak tartani maguknak, akkor nyugodtak, amikor nincs senkim.

Csak olyanoknál akik illuziokban élnek pl az elso szerelme ma is a mindene meg ilyen plátóik pl vmi kép a netről, vagy szomszédról meg minden másról, de azzal házasodnak aki kéznél van éppen.

Es egész házasság alatt ilyen ködképeket kergetnek. Meg mi lett volna ha dolgokat.

Es ebben kezdik magukat őrölni a házastársukat lenézni semmibe venni, azt az egyet aki szereti, aki hozzáment, aki szült is neki vagy aki elvette kitart mellette meg stb. Es kergeti azokat akik nem szeretik meg az álmait az illuniozált vágyait a mi lenne ha dolgait.

Ilyenek éretlenek egy házasságra.