Vajon milyen gyakran van, hogy az ember nem "a nagy szerelmével" házasodik össze, hanem akivel épp együtt van, mikor már "kéne"? Meg az is érdekel, ez vajon visszaüthet később?

A ferjem igy tett. Ki volt egve, nem jottek ossze a parkapcsolatai. Aztan 29 evesen osszejott egy kedves, aranyos lannyal, odakoltozott hozzajuk -hozza es az anyjahoz- fel ev utan osszehoztak egy gyereket. A fiuk 2 eves koraban hazasodtak ossze, ekkor meg mindig az anyosnal laktak.

Az evek alatt megromlott a hazassaguk, ami talan sosem volt az igazi, tekintve, hogy sosem a szerelemrol szolt. Mire megvettek a hazat (ami egyebkent ugyanabban az utcaban van, a mamatol 1 percre) a ferjem mar nem koltozott be.

Mi lassacskan 5 eve vagyunk egyutt, eloszor alberletbe kezdtuk majd kozos hazban, anyosok nelkul, ennek 3,5 eve. Nemsokara 2 eve vagyunk hazasok, a kozos babank 5 honapos. A volt felesegenek is van parja mar par eve, ott is jon a baba. Nekik bejott a valtas, mindenki boldog a nem is annyira uj parjaval. A fiuk iden 10 eves lesz, orul a kistestvereinek.

Vannak, akik nagyon szerelmesek, aztán folyton marják egymást. Akivel nem működött, pedig nagyon szeretted, azzal miért lenne jó családot alapítani? Őrizheted örökre a szívedben, de reálisan nézve ez csak a te szerelmed valaki iránt, akivé nem tudott válni a másik, pont ezért maradt egy örök beteljesületlen vágy.

Hogy lesz-e jobb a láthatáron, azt meg honnan tudod? Annyit dönthetsz, hogy a jelenlegivel jól érzed-e magad annyira, hogy vele akarj még többet lenni meg hogy megbízol-e benne, ismered-e. Ez még tényleg mem a szerelem része, inkább barátság, bajtársiasság. De amíg nem engedi el a múltat az ember, a saját maga jövőjének tesz keresztbe.

Hát kérdező én így tettem, aztán most 50-es éveim végén nagyon visszaüt az egész. Akkor mesélek; Aki életem szerelme volt elhagyott. Mire elgyászoltam stb. közeledtem a 30-hoz. Közben az anyai ösztön is egyre jobban kijött rajtam. A saját gyerek utáni vágy. A kiszámítható nemi élet. Állandóság. Akihez hozzámentem alighanem incel volt de egyedülálló. Céljaink megegyeztek. A kisgyerekes időszakban kiéltem magam. Így padló alá tudtam söpörni házasságom hiányossagait. Hogy a férjemmel alig van közös témánk a gyerekeken kívül, hogy sosincs pénze, mert vagy nem kereste meg vagy ha volt két kézzel szórta. Erre a külön kassza lett a megoldás. Az intellektuális eltérésre a külön barátok. Szinte csak a szex kötött össze bennünket. Maradtam. Ezt most már bánom. Férjem nyugdíjas lett. Amit kap két hét után elkölti. Úgy érzem egyre jobban afféle tartunk, hogy kihasznál. Beszélgetni nem nagyon lehet vele, nem egy szószányár ember. Az érdeklődési köre csak gyakorlati dolgokra terjed ki. Hallgatóságnak amúgy jó. Pl. Ha munkahelyi gondom van. Meghallgat és egyetért velem. A szexet már nagyon rühellem vele. Nekem fontosabb, sajnos. Ha egyedül oldom meg sajnos nem az igazi. Kéthetente megemlítem neki. Egy "hehehe" kíséretében tudomásul veszi amit mondtam, és akkor megbeszéljük, hogy mikor. Összegezve: Válságban érzem magam. A barátaimból vesztettem.

Ott vagyok egy emberrel aki olyan mint egy bábu. Ha mozgatom mozog, ha nem csak létezik. Semmit nem akar, semmi nem érdekli, ha meg nem vagyok résen még ki is használ. Kérdésedre a válaszom: igen visszaütött,sajnos. Mostanság egy kiégett, boldogtalan embernek érzem magam.