Hogy viszonyuljak a ferjem unokajahoz?

Hat igen, sajnos ezt bele kell kalkulalni. Ezzel nem tudsz mit csinalni, igy erzel, hogy jogos vagy nem, az mindegy. Beszelj vele errol, ha 13 eve hazasok vagytok, akkor azert illene tudni beszelni arrol, ha valami rosszul esik neked.

En tuti nem lennek ilyen helyzetben.

Nem tudtunk a gyerekeivel kijonni, nem igazan tudtak befogadni es valahogy ense tudtam oket teljesen elfogadni. Nehez volt, de mar felnottek sajat eletuk van. Igy mar joban vagyunk, kello tavolsag jot tett."

Ezt nyilván a férjed is pontosan tudja, pont úgy, ahogy te is tudod a lelked mélyén, hogy irreális az elvárásod, mert gyerekes férfi, és pont ezért SOHA nem lesz csak a tiéd, tiétek, soha nem lesztek ti az elsők, mert már van családja rajtatok kívül is. Ha eddig nem sikerült összecsiszolódni, akkor ezután se fogtok.

Szerintem le kellene ülni a férjeddel beszélni, hogy egyrészt, ne legyenek irreális elvárásai. Mert a helyzet nem megoldódott, hanem elcsendesedett, részint a távolság miatt, és hogy te tiszteletben tartod, hogy neki van másik élete, de téged ez nem érdekel, neked idegenek, és te nem leszel annak a gyereknek a nagyija, nem is akarsz az lenni. Végülis, pont úgy el kell fogadnia a hozzáállásodat, ahogy neked az övét. Nem eltiltod tőlük, mert nem teheted, de ő sem kényszeríthet arra, hogy elviseld. Ahogy neked is el kellett fogadnod, hogy gyerekes ember, neki meg azt, hogy neked azok a gyerekek senkik, és mivel nem alakult ki jó kapcsolat, ezért nem lehetnek irreális "családosdi" elképzelései arról, hogy ő majd a közös háztartásban nagypapáskodik, ti meg asszisztáltok hozzá. Ez van. Nyilván ő is számolhatott ezzel, amikor új családot alapított...

Kérdező, én pár dologtól eltekintve, de pontosan ilyen helyzetben voltam, mint Te. Nálunk sem jött össze a felnőtt gyerekével a jó kapcsolat (nekem), éltünk is együtt pár évig a gyerekével, voltak csörték is, és akkor nyugodott le a helyzet, amikor elköltözött (szerencsére tudtak venni a párjával lakást, de pechemre a városunkban, igaz, azért több kilométerre tőlünk, autó kell hozzá, szerencsére). Nekünk is van egy közös lányunk is (aki a terhesség bejelentésekor már nem lakott itthon, külföldön élt és ott járt akkor egyetemre több évig).

Ugyanúgy éreztem, mint Te, hogy most az 5-6 év nyugi után lesz egy egymás nyakára járkálás, stb....Gyerekezni ugyanúgy nem volt kedvem, életkorom alapján sem még, és dolgozom is még, és amúgy sem vagyok az anyja, tehát nagyi sem vagyok, és bármit szívesebben csinálok szabadidőmben, minthogy kisgyereket pesztráljak, vagy toleráljam, hogy a férjem itt pesztrálja.

Nálunk úgy oldódott meg, hogy egyrészt a férjem lánya nagyrészt megoldotta, mivel férjem már rég odajárkált, engem nem hívott, csak a gyerek féléves korában először (addig ignorált, mintha nem is lettem volna). Amikor hívott, akkor meg már én nem mentem. A férjemmel pedig leültem, és elmondtam neki, hogy nem szeretnék részt venni benne, odajárkálni sem, és fordítva is szeretném, ha ez be lenne tartva. Semmiféle gyerekvigyázást nem szeretnék csinálni, (nekem ugye volt "erkölcsi alapom", ez jól is jött, hogy első fél évben le volt szarva a pofám a felnőtt lánya részéről, ezt azért kihangsúlyoztam a férjemnek). Azt is mondtam, hogy természetesen őt nem fogom vissza, meg sem próbálom, menjen bármikor, ajándékot vigyen mindig, babázzon, amennyit szeretne, de a rumli ott legyen, és ne itt.

Férjem amúgy egy elég intelligens pasi, tudomásul vette, hogy kijelöltem a határaimat. Úgy oldja meg, hogy összeköti a kellemest a hasznossal, amikor gyerekvigyázó kell, akkor megy a lányáékhoz, és akkor vigyáz is az unokára (amíg a felnőttek ügyintéznek/vásárolnak stb...), és ezáltal unokázik is. Nálunk így eltelt már 10 év, 10 éves az unokája, én kétszer láttam ezalatt.

És amúgy minden úgy van, mint előtte, semmi közös családi rokonizálás nincs itt ebben a házban, karácsonykor sem, megoldják ők és hívják a férjemet is.

Én eddig azt mondom, a lehető legjobban ki tudtam ebből táncolni, de azt azért megjegyzem, hogy ha nem jelöltem volna ki a határaimat, a férjem is úgy gondolta volna, hogy majd boldogan nagymamáskodok itt.

Szóval, kérdező, szóból ért az ember, csak okosan!