A keleti kultúrák viszonyulása a házassághoz megmosolyogtató vagy lehet tanulni belőle?

Mi a kérdés?

A széteső család még mindig jobb, mint amit csak a kényszer tart össze.

2.

Magyarország az a hely - és még talán Lengyelország ilyen - ahol a kelet és a nyugat találkozik. Mindkét országnak komoly gondjai vannak ebből, és általában mindkettő csak a szart kapja a fejére. Keletről is, nyugatról is. Nem véletlen volt barátság a két nép között a középkorban - a két kitaszított, szinte senki által nem kedvelt nép, akiket általában leigázni igyekeztek a környezetében élők és egyetlen valódi erős időszakuk az volt, amikor összeálltak a litvánokkal, hasonlóan, mint mi az osztrákokkal.

Összességében pedig emiatt is élünk stresszben. A kormányaink is általában megfelelni akarnak vagy a keletnek (Orbán) vagy a nyugatnak (Gyurcsány), érzékelve hogy az is szar, de az országunk a méretei miatt valahová kell, hogy húzzon, nem lehet önállóskodni, mert akkor mindkét oldal ránk ronthat. Lengyel barátainkkal párszor már megesett a történelem során. Igaz velünk is, amikor a török és a német egyszerre szemétkedett.

Egyértelműen átveszik a nyugati mintákat. Ha megnézel videókat youtube-on, amikben interjúkat készítenek random emberekkel az utcákon ilyen kérdésekben, többségében az a válasz akár Japán, akár Kína, akár Dél-Korea esetében, hogy a legtöbb fiatal a szabad párválasztásra szavaz nemtől függetlenül. Egyre többen vannak az egyedülálló nők pl Japánban is, annak ellenére hogy még mindig megbélyegzik őket. De pl Dél-Koreában egyre több 50-60 év körüli szülő mondja azt, hogy elfogadná, ha a gyermeke pl külföldi párt választana. Kb 20-30 évvel ezelőtt ez elképzelhetetlen volt ott szinte. (Sőt, nálunk is vannak sokan, akik ezt nem támogatnák még mindig.)

Szóval ott is veszik át szép lassan a nyugati mintákat.

Az meg, hogy mi a jó és mi a rossz? Most komolyan azt hasonlítjuk össze, hogy régen az embereket tárgyként kvázi eladták házastársnak, meg gyerekvállalásra kényszerítették őket azzal, hogy mindenki egyenlő félként dönthet a saját sorsáról? Ne már.

4.

A japánoknál a saját döntésből (tehát nem az olyat aki akarna, csak nem jön be a terv) egyedülálló férfiakat is megbélyegzik, "fűevőknek" titulálják őket, ami sértő.

Kérdező, ezt jól összefoglaltad. Nagyjából leírtad az érem két oldalát a keleti és a nyugati család- és párkapcsolati modellek esetében. Valóban egyik sem a tökéletes megfejtés, mindenhol vannak problémák. Az ún. nyugati problémák egyébként keleten is megfigyelhetők, csak kevésbé jellemző, vagy a szőnyeg alá vannak söpörve.

A keleti despotikusabb, patriarchálisabb modell is létezik nyugaton, csak itt nyilván abból van kevesebb, illetve lazábban értelmezendő.

Szerintem a megoldást nem társadalmi és kultúrális szinten kell keresni, hanem az egyén szintjén (ez persze borzasztóan nyugati hozzáállás). Egyénileg kell olyan párt keresni/találni, akivel nagyjából azonos az értékrend.

Én azt gondolom, hogy lehetne tanulni belőlük oda-vissza, mert (igenis) léteznek nyugati értékek, ahogyan léteznek keleti értékek is. A szabadságnak és a stabilitásnak is megvan a maga fényes oldala és megvan a maga árnyoldala is. Csak sajnos az van, hogy a keleti felfogásból is csak a szart vesszük át, ahogyan nyugatról is. Aztán egyikkel relativizáljuk a másikat

(pl: undorító a szabadosság, ergo lehessen verni a nőket. VS undorító a keleti despotizmus, ergo lehessen meztelenül vonaglani az utcán)

9. Na igen. A probléma továbbá az, hogy mindkettőt akarjuk: kérjük a monogám kapcsolatokkal járó előnyöket, de nem kérjük az ahhoz tartozó elköteleződést és felelősséget, esetleg önmegtartóztatást (lásd: mindenki elítéli a megcsalást, a partnerek folyamatos cseréjét, de elköteleződni kevesen képesek). A sorozatmonogámia pont ez, hogy ma keddtől csütörtökig monogám vagyok, aztán félrelépek, aztán jövő héttől meg már mással vagyok monogám. És így tovább. Ezt lehet csinálni, csak akkor tudomásul kell venni, hogy a stabil kapcsolatokkal járó előnyök, azok kibontakoztatásáról lemondunk, helyette más ingerekért (újabb partner)

7-8 is én voltam.