Ha tudtad volna hogy a gyerekre rámegy a kapcsolatod, bevállaltad volna?

Nézd..rá lehet a gyerekre fogni. Én azt látom eleve olyan emberek vannak együtt akik baromira nem valók egymásgoz, de valamiért mégis ragaszkodnak. Komolyan néha csak pislogok. Aztán ezek kitalálják hogy miért ne legyen gyerek, vagy ami rosszabb attól várják a kapcsolat megerősödését. Majd csodálkoznak ha ez nagyon nem így lesz. Van olyan ismerősöm akik nem sokkal házasság után azt pedzegették h elválnak, erre mégis próbálkoztak a gyerekkel. A pasi sose mondta hogy ő nem akar gyereket, utólag kiderült ő úgy gondolta mindent az anya csinál majd. Persze úgy hogy dolgozzon is az anya fél év után. Masik sztori, szar házasság, csak a csaj belemagyarazott hogy á az ő férje nem csalná meg soha, csak poénból flörtöl mindenkivel..aha..mikor terhes lett kiderültek a dolgai. Sorolhatnám még de a lényeg az , hogy azoknak biztos 100x nehezebb és rá is megy a kapcsolat akik kb nem.ismerik egymást csak valami mas szemüvegen át nézték egymást.

Meg aztán sokan nem hajlandóak változni. Pedig a gyerekes lét kb állandó változás. Főleg a nőnek. És ekkor jön elő hogy nem hajnaldóak rá és a korábbi életüket akarjám egy az egyben. Nehéz feladni nem mondom. De én is tudomásul veszem hogy hullafáradt vagyok edzeni..baromira szeretnék de most még nem tudok. De majd eljön az is csak nem most. A parom is tudomásul veszi hogy most nem nagyon jár el ő sem, meg mashova sem, mert az egész napos babázás után nekem az az 1 óra " szünetem " van 6- 7ig..éjjel kelés stb. Persze ez nem lesz mindig így, de most ez van. Alkalmazkodni kell.

Nem ment rá a kapcsolatunk de sokszor közel állt hozzá és még mindig csak egy éves. Jelenleg sem hajlandó aludni, most épp a férjem próbálkozik vele. Tegnap este is fent voltunk szinte végig. Nem pár hónap. A védőnő azt mondta sok gyerek agya csak 3 éves korban érik meg rá hogy átaludja az éjszakát. Aki nem rossz alvó gyereket kapott azt nagyon irigylem. Mert amúgy gyönyörű dolog a gyerek, csak ezek a rémálom esték ne lennének.

Kérdező, ha rá is menne a házasságom (bár jelenleg jobban összetartunk, az első pár hónap volt mikor nagyon sokat veszekedtünk), akkor sem bánnám amúgy. Mióta megszületett azóta más ember vagyok. Soha nem hittem hogy ennyire lehet valakit szeretni.

"Soha nem hittem hogy ennyire lehet valakit szeretni."

Nekem annyira mesterséges és visszás, hogy akkor érzi valaki az IGAZI szeretetet, ha olyat kell szeretni, aki félig belőle van. Elég lehangoló.

#22 Ezt honnan szoptad ki abból amit leírtam?

#24 Az IGAZI szót te használod nem én. Igazi szeretet érzek nagyon sok mindenki iránt, a férjem iránt, szüleim iránt, macskám iránt. De egyik sem ilyen mint a gyerek iránt. Lehangoló vagy nem, ilyenek a hormonok. Ha nem lépnének működésbe, akkor 3 átordított éjszaka után a falhoz csapdosná az ember a csecsemőjét. Muszáj volt így intéznie ezt a természetnek.

Szerintem az a lehangoló mikor a férfiak behisztiznek és féltékenykednek egy babára. Pedig nyilván a szerelmet, a szexuális vonzódás egy teljesen más minőségű szeretet, kár versenyezni. Szerencsére a férjem nem ilyen kényszeres farokméregető hogy a saját gyerekére féltékeny legyen.

Ha természettudós lennék akkor valószínű így fogalmaznék. De nem vagyok az. Ettől függtlenül igen, nyilván mindent érzelmet befolyásolnak a hormonok, nem csak a gyerekvállalást. A férjem iránt is azért érzek szerelmet mert a hormonok elöntik az agyamat. Így szép az élet.

Szerintem amúgy a nárcizmus szó köznyelvbe való bekerülése az igazán lehangoló. Nem, nem azt jelenti hogy egy anya szeretetet érez az utódja iránt. Túl sok nő túltolja a konyhapszichológiát.