A jogszabályok csak felnőtt emberek házasságát engedik, akkor miért van ennyi válás?

Ez a "nem válhatunk el" annak a félnek kedvez, aki sokkal kevesebbet vagy semmit nem tesz a kapcsolatba, minek megerőltetni magát, hiszen nem válhat el a párja, muszáj elviselnie.

Aztán amikor a másik félnél már szakad a cérna a viselkedése miatt, akkor benyögi ezt az álszent dumát.

Végigolvastam a válaszokat és úgy tűnik a válaszadok még nem szembesültek azzal,hogy a házasságban lehetnek olyan döntések amivel a másik felet tönkre lehet tenni,

Az igaz,hogy az alkoholista vagy bántalmazó kapcsolatban nincs mentség ott válni kell.

De ha valaki azért válik el mert a házastársa beteg lesz és már nem tud annyit nyújtani azt elítélem.

Ezt a saját bőrömön tapasztaltam meg.

Nem akarom részletezni de 28 évi házasság után hagyott el az ex feleségem egy jobb életért miután lebetegedtem.

Igen utána minden megváltott kevesebb munka kevesebb pénz kevesebb szex több türelmetlenség.

Neki ilyen férj már nem kellet.

És még ő csodálkozott,hogy mindeki elfordult tőle és haragszik rá a saját gyerekei és az édesanya sem kíváncsi rá és az új pasijára.

Szerintem a következő idézet nagyon találó és elgondolkodtató válás előtt

Az esküvő nem csak egy papír,hanem egy döntés.

Egy döntés,hogy mostantól,ha valami nem úgy alakul,ha valami nem tetszik,akkor nem válunk,hanem alakítunk és alakulunk.

És a hit,hogy valakiért megéri.

#62

Érdekes téma egyébként.

Szerintem senkinek nem kötelessége a másikkal maradni, ha lebetegszik stb. Te magad is legitimálod a válást pl alkoholizmus esetén. Na de mennyire a saját döntése valakinek hogy alkoholista lesz? Azért ez nem ilyen egyszerű hogy "hát ő akart alkoholista lenni". Másik oldalról a betegség meg teljesen önhibán kívülinek van tartva, mikor az meg szintén nem az sok esetben(ha pl azt nézzük hogy valaki mennyi egészségtelen dolgot csinál, és olyan típusú betegsége lesz). Szerintem innentől kezdve már eleve egy kettős mérce, hogy a te helyzetedben morálisan inkorrektnek tartod hogy elhagyott, de másnak a hasonló helyzetében meg elfogadod ugyanazt.

De még ha elfogadjuk hogy nem oké elhagyni a másikat egy olyan dolog miatt amiről nem tehet, akkor is felmerül a kérdés, hogy egy ilyen tragikus helyzetben kötelessége e innentől kezdve egy olyan embernek szentelni az életét, aki (a betegség hatására) szélsősegesen nem ugyanaz mint aki volt.

#62 szerintem minden éremnek 2 oldala van.

Lehet hogy a te helyzeted nem teljesen ilyen de én láttam ahogy nagymamám 10 évig ápolta az anyját aki fokozatosan leepult, egészen a haláláig. Azon túl hogy szörnyű anya volt és nem érdemelte meg a törődést, az apolasat se könnyítette meg. Az első perctől kezdve gonoszkodott vele és mindenhol a rosszindulatot látta, pedig akkor még nem kezdődött nála a demencia. Onnantól meg hogy agyilag kezdett leepulni konkrétan pokoli volt. Persze olyankor már nem mondhatja rá az ember hogy tehet róla mert nem tehetett, de attól még borzasztó idegörlő éveken keresztül az hogy pelenkazod, de szetkeni a pelenka tartalmát, nem tud járni, de azért folyamatosan elindul, elesik és a 70 pluszos szintén beteg mamám rangathatta fel mindig, hogy az éjszaka közepén felkelti mert kiabál valami hallucinacio miatt, hogy a fantáziája kitalált rágalmazó dolgokat, hogy nem volt hajlandó együtt működni a furdesben, hogy ha mamám kitette a lábát a házból már paranoiasan kereste stb.

És lehet hogy ezek így leirva nem olyan rosszak, de éveken keresztül így élni szörnyű. Apránként csinál ki.

Nyilván ha te ide tudsz írni akkor a te eseted nem ilyen súlyos (legalábbis szellemileg), de egy betegség általában megvaltoztatja az ember lelki világát is, a fájdalom, a kétségbeesés, a halál valós, érezhető veszélye mély depresszióba tudja taszitani az embert és ilyenkor akarva, akaratlanul is hajlamosak vagyunk bántani a körülöttünk lévőket, akár úgy is hogy észre sem vesszük. És ha alapból nem volt tökéletes egy kapcsolat akkor ezt szinte biztosan nem bírja ki.

Persze szép az ha igen. De ez szerintem nem ilyen fekete és fehér.

Tisztelt 63-as és 64-es részben igazat adok nektek.

Csak röviden de kicsit részletesen leírom a történteket.

Az igaz,hogy ez a betegség nem olyan súlyos volt,hogy évekig ápolni kellet,de azt hiszem ha valaki szereti a másikat annyit el várhat tőle,hogy melletted álljon a nehéz időkben.

Három éve sürgös perforált vakbél műtéten estem át az orvosok elmondása szerint ha még egy napot vártam volna azzal,hogy orvoshoz menjek akkor már nem élnék.

Tíz napig voltam kórházban az antibiotikumos kezelés hatására sikerült a fertőzést legyőzni.

Viszont a szövődmények miatt több különböző betegségem lett amit már sikerült leküzdenem és kilencven százalékban helyre jöttem.

És ebben a küzdelem a gyerekeim voltak a támogatoim és a mai napig támogatnak és ezt nem győzöm meghálálni nekik.

Amig én betegen itthon lábadoztam addig a volt feleségem a pasijával ki tudja merre hetyegett.

Van két munkatársam akikkel már több mint tíz éve együtt dolgozom és mindkettő rákos betegséggel küzd.

És mégis kitartanak mellettük a párjuk mindkettőt ismerem és nem hiszem,hogy ez miatt el akarnak válni.

Én azt is megértettem volna,hogy válni akart lehet,hogy más oka is volt de nem kaptam válaszokat arra kérdésre,hogy miért és már nem is fogok.

Ehelyet amig én dolgoztam ő őszepakolt és elment így zárt le 28 évi házzaságot majd rá egy évre el is váltunk.

Tehát ellenkező esetben ha ő lett volna beteg nekem is el kellett volna hagynom őt?

#65 64es vagyok.

Sajnálom hogy így jártál. Az ilyen szituációkban szerintem nagyban számít hogy mi a betegség és milyen mik az esélyek.

Két ismerősöm is van akik hasonló helyzetben vannak. Mindkét hazasparnal a nő a beteg.

Az egyikőjük fizikailag is ápolásra, segítségre szorul, abszolút nem tudja ellátni magát és sajnos szellemileg sem nagyon van jelen.

A másik hölgy egy kicsit önellátóbb de neki is sok segítség kell. Bár fejben ő ott van, de kommunikálni nehezen tud. Egyikőjüknek sincs esélye a javulasra. Mindkettőt ápolja a férje. És mindannyian a 40es éveikben járnak. Nagyon tiszteletre méltó tőlük hogy ápolják a feleségüket, de vajon elvárható egy fiatal 40es férfitól hogy a hátra lévő életére lemondjon egy csomó dologról, a teljes életről azért hogy ápolja a javulasra nem számíthatót?

A te esetedben nyilván más a dolog, hiszen te felépültél. Bár nem akarok ítélkezni hisz nem ismerlek, de ha egy ilyen átmeneti időszakot nem tudott atveszelni a kapcsolatotok akkor lehetséges hogy ott voltak más gondok is és/vagy eleve nem volt túl erős. Nem gondolom hogy a ti esetetekben mindenképp veszítettél..

22-es:">>Mert holtodiglan holtomiglan. <<

Nincs ilyen jogi fogalom"

Erkölcsi, morális, etikai (ha ezek mondanak neked valamit) annál inkább...

5-ös:"másik meggondolja magát gyerekvállalás előtt, miközben te mindenképp szeretnél gyereket"

Ja, tipikusan ezért szoktak elválni...

10-es:"Japánban van ilyen,hogy válóbuli, ahol szívatják azt, aki miatt történt a válás"

Ezt ki s hogy' dönti el? Itt p.o. ki miatt történt: https://www.gyakorikerdesek.hu/felnott-parkapcsolatok__megcs.. ...?