Ilyen után amit lent leírtam mit csinálnátok? Annyira el vagyok keseredve..

#16:

“Legközelebb jobban nézd meg kitől szülsz gyereket.“

Igy is nehez lesz egyedul ket gyerekkel, hat ha meg a harmadik gyerek apja is ugyanilyen semmirevalo lesz, brutalisan neheznek fog bizonyulni. En inkabb nem javasolnam a kerdezonek a gyerekvallalast.

Nő vagyok, 4 gyerekem van, imádom őket, de bizony unalmasnak találom, amikor leülök a gyerekekkel jatszani. Én azt szeretem, ha valahogy organikusan összesimul az ő tevékenységük az enyémmel, pl. kertészkedem ők meg bogarakat figyelnek, saraznak, "segítenek" körülöttem, vagy olyasmit játszanak, amiben én csak valamiféle körülmény vagyok a tevékenységemmel együtt, és nem az az egyetlen feladatom, hogy játsszak (pl. én vagyok a ház a fogócskában, vagy szellemként huhogok és ők félnek, vagy a porszívós szörny vagyok, vagy ilyesmi).

Szerintem az önmagában nem feltétlenül szörnyű, hogy a 100%-os fókuszú játékot unalmasnak találja. A szomorú, hogy az együtt töltött időben ő nem találta meg a saját örömét más módokon sem. Szerintem mielőtt végleg leírod őt, együtt megpróbálhatnátok megkeresni, mi az, amit élvezni tud a társaságotokban, és megbeszélni azt, hogy amúgy ne az legyen az egyetlen szempontja a napjának alakításakor, hogy mi szórakoztatja és mi nem. Szülőként egy rakás kevésbé élvezetes feladata van az embernek, erre azért nyilván számított. Illetve én szerveznék olyan időket, amikor egyedül van a gyerekekkel. Ez hátha segít megtalálnia a saját szülői identitását.

Egyébként nőként és gondozóként mondom, hogy halálosan unalmasak a gyerekek, míg kamasszá nem nőnek.

Én is hazamegyek munkából és mikor kérdezi a párom mi volt. Semmi. Lacika lufit fújt, Barbika beütötte a lábát ezért tízpercen át üvöltött, Máté nem aludt, stb.

Erről NEM lehet beszélgetni.

A férjed meg csak őszinte volt - hát, igen, szülőként derül ki sokszor, hogy milyen szülő is az ember, addig nem.