Mit csinálnátok a helyemben a nagynénémmel? El vagyok keseredve.

Előre is bocsi, ha hosszúra sikerül.

Szóval, az előzmények; nagynéném gondozza nagymamámat, aki 89 éves és igazából magatehetetlen. Egész nyáron, amikor itthon voltam és ráértem, mindennap felültem a biciklimre és elmentem hozzájuk, segíteni mindenben, de főleg mamám gondozásában. (persze, köszönöm szót soha nem hallottam cserébe.)

Ma is reggel 8-tól, egészen fél 7-ig ott voltam és segítettem mamámat vezetgetni, felöltöztetni, ebédeltetni stb. Amikor pedig mamám pihent, lefeküdt, akkor nagynénémnek segítettem a ház körül. Kimostam, kivasaltam, segítettem a tyúkok körül stb. Estére mamám már nem tudott felállni és az ágyában is hanyatt dőlt. Amikor inni kezdett, felsegítettem és próbáltam tartani, hogy ne fekve igyon. Negyedóra után már elkezdett fájni a könyököm, mert azzal támasztottam meg a kezem a falban. Már remegett a fájdalomtól, amikor odaszóltam anyukámnak (aki nézte, hogyan iszik mamám és hogyan tartom) hogy: "Anya! Jajj, segíts."(nem kiabáltam). Erre nagynéném, aki ült a fotelban és nézte a dolgokat rám förmedt... hogy mit kiabálok én az anyámmal, meg hogy anyám nélkül nem érek kutyaf***t sem, egész nap anyámat emlegettem (holott egyszer sem esett szó róla), meg különben is menj onnan ri**nc, rohadt, mocskos qrva mert semmit sem érsz és egy jó korát ledurrantott a fejemre. Én meg az indulatok közepette adtam neki egy pofont és felvilágosítottam sírva, hogy kiabáltam és ne ri***ncozzon stb. Majd jött az unokatesóm, akinek már azt mondta, hogy én megvertem. Ő nem nagyon tudott mit szólni. Aztán, mivel el lettem küldve, mondván semmirekellő vagyok, így nem vettem részt, amikor mamám újra ivott és természetesen véletlenül leitta magát. Mire anyum jajveszékelt, hogy cseréljük le a ruháját. Nagynéném ríva elült, hogy nem cseréli le, mert őt megverték, meg különben is az a ribanc nem segített (ez lennék én). Mire mondtam neki, hogy akkor majd én lecserélem, adja oda a száraz ruhákat, mert a szekrényébe sem merek benyúlni, nehogy meggyanúsítson. Átöltöztettem mamámat segítség nélkül, közben nagynéném, hol az egyik, hol a másik fotelban ült, vagy elment unokatesómnak, átszínezett sztorit elsírni, elpanaszolni a hátam mögött, nem akkor amikor ő is a szobában volt.

Mire én is elmondtam neki a verzióm, erre nagynéném közölte, hogy a kimagyarázás az én stílusom, meg mindent meg tudok magyarázni. Holott én nyíltan előtte, nem sumákolva adtam el a történteket.

Az egész végén az volt, mikor jöttünk el, hogy mamám holnap sem fog tudni maga felkelni, kell a segítség. De mivel senki nem ér rá, csak én, így flegmán oda lett szólva nekem, hogy holnap mit csinálok, mert elmehetnék egész nap segíteni. Mivel mamámmal nem akarok kib****ni, mert ő semmiről nem tehet így mondtam, hogy elmegyek, holott nekem is lenne dolgom, be kellene mennem órára, de nem megyek, mert akkor megint el leszek mondva mindennek, hogy a mai események után már nem is megyek és lesz**ok mindenkit.

Ti mégis mit csinálnátok a helyemben? Hogyan döntöttetek volna? El vagyok keseredve, hogy én ennyire sz**ember lennék?!