Házi ember lett a férjem. Bele kellene törődnöm?

#16 "Egyébként rühellem ezt a felfogást, pláne a ti korosztàlyotokban, annyira a munka rabszolgálja vagytok, hogy konkrétan rosszul érzitek magatokat ha szabadságról van szó. Szüleim"

Tipikus közép-európai rebszolga-ösztön. Tudod, hány olyan embert ismerek, aki inkább döglik bele, de ne legyen akár csak egy hét kiesés sem? És közülük a legtöbb már beteg, rokkant, vagy egyszerűen csak megkeseredett ember, amit pont azzal értek el, hogy mániákusan hajszolták a munkát. Mert az szent. Akkor is, ha szenvedsz a munkahelyeden. Akkor is, ha kizsigerelnek. Akkor is, ha utálsz ott. Na, ezért van ennyi beteg, és megkeseredett ember. Nem fog attól a világ összedőlni, ha valaki 1-2 hónapig segélyen, vagy alkalmi munkákon él. Csak ha mondjuk testileg és szellemileg is kiég, akkor meg mehet a fenébe a mártírkodásával. Vagy rokkantként végzi, vagy alkoholistaként, vagy egy zsémbes öregemberként, aki már hozzászokott évtizedeken át a sz**hoz. Tényleg sok ilyet láttam már. Túl sokat.

"Hm. Ha ezt egy férfi írja ki, hogy, a felesége csak otthon akar lenni. Amúgy életerős. Alig kap valamit, akkor azt a nőt már mindennek elmondanatok. Érdekes ez a kettős mérce."

Igen? Ki? Hol?

Az ugye megvan, hogy ezen az oldalon azért megfordul párezer ember? És az is megvan, hogy példát bármire találhatsz, mert a kérdések fele arról szól, hogy mindenki panaszkodik mindenkire. Aztán hogy melyik állítás kikre, és milyen mértékben igaz, az már nem érdekel téged. Nyugodtan megnézheted azokat a kérdéseket, ahol valami szánalmas balfék pocskondiázza a feleségét, amiért az betegen nem akar dolgozni menni. Nézd meg alatta, hogy kinek hányan adnak igazat. (Mondjuk szerintem felkereshetnéd azt a pasast. NYerő párost alkotnátok.)

Nincs itt semmiféle kettős mérce. Vagy ha van is, az azért többségében pont az ellenkező irányú, mint amilyennek te szeretnéd látni.

"Ja és nem beszelte meg velem."

Mert veled nem lehet megbeszélni.

"A hazassagunk alatt mindig en dolgoztam folyamatosan."

Igen, és? Ettől most hasra kéne esnünk?

Lehet, hogy nem tűnt fel neked, de már nem a szocializmusban élünk. Már nem az van, hogy mihelyett kilépsz az iskolából, már másnap találnak is neked egy munkahelyet, ahol életed végéig dolgozhatsz. Nem leszel attól te több, hogy folyamatosan dolgoztál.

"A keresetem is mindig tobb volt."

És még anyagias is vagy. Tényleg sajnálom férjedet, mert egy torz értékrendű hárpiához ment hozzá.

"Azért kedves fiatalok nézzétek már meg a szuleiteket. Ez a felállás? Anya dolgozik, hozza a pénzt, apa meg csak úgy el van a lakásban?"

Tudod, mi a szégyen? Az, hogy neked 53 év alatt mindössze annyit sikerült a világból felfognod (nem azt mondom, hogy megértened, mert megérteni látom, nem sikerült), hogy a nőnek a konyhában kell lennie, a férfinek meg belerokkanásig kell dolgoznia, lehetőleg valami gyárban, és mindenképp anyagilag dominálni kell a nő felett.

De most komolyan, miért nem kerestél magadnak valami hímsoviniszta nőgyűlölő balféket? Sokkal jobban kijöttetek volna. Valaki olyat, aki miután hazaérsz, menten zavar a konyhába, és jól leszid, ha nincs percre pontosan kész a meleg étel. Valaki olyat, aki dirigál neked. Aki ha egyet szól, hogy neki most dughatnéka van, akkor már tenned is kell szét a lábadat. Aki mellett kuss a neved. Neked ez kéne. Csak azt nem értem, hogy miért nem 30 évvel ezelőtt gondolkodtál el ezen?

Eleve a "kérdésed" már torz. Ugyanis ahogy azt leírtuk, itt nem arról van szó, hogy "anya dolgozik, hozza a pénzt, apa meg csak úgy el van a lakásban". Itt arról van szó, hogy van egy átmeneti időszak, ami alatt ő mindent megcsinál a lakásban, már csak azért is, hogy neked ne kelljen.

Egyébként meg normális emberek normális körülmények között úgy élnek, ahogy nekik az optimális, és nem évszázados "szabályok" alapján élnek.

"Csak az a baj utolsó, hogy ez már a tobbedik átmenet időszak. Az utolsó két munkahely között 2 évig tartott."

Ezt azért kifelejtetted a történetből.

Mondjuk tekintve, hogy elég homályosan írsz, azért érdekelne, hogy ez hányszor, mikor, és mennyi ideig történt?

Tényleg nem ártana tudni a pontos tényadatokat. Most 59 éves. Szakmunkás munkakörben dolgozik, így gondolom, a középiskola után egyéb tanulmányai nem voltak. Így az eddigi aktív éveit számolhatjuk kb. 40 évnek. Ebből a 40 évből mennyi volt a munkán kívül töltött idő? Hányszor volt munkanélküli? Egy-egy ilyen szakasz meddig tartott? Azt tudjuk, hogy a legutolsó kihagyás 2 évig tartott. De nem mindegy, hogy mondjuk előtte háromévente eljátszott-e két évet, vagy öszesen életében mondjuk háromszor volt munkanélküli, abból az egyik tartott 2 évig, a másik kettő meg pár hónapig. A kettő nagyon nem ugyanaz.

"a pénz megkeresese mindig rám hárult"

Most ez vagy ferdítés, vagy nem mondasz igazat, vagy valamit nagyon titkolsz. (Vagy csak megint előjön az anyagias, lenéző éned, és harmincakárhány év munkát nullának tekintesz, csak mert párezerrel kevesebbet keresett nálad.) Szóval ez a kijelentés sántít. Persze, hangulatkeltésnek, becsmérlésnek jó. De nem hinném, hogy az utóbbi 40 évből 35-öt nem dolgozott, és amikor igen, akkor is ingyen, jótékonyságból. (Ha pedig mégis, akor kicsit elkéstél ezzel a kérdéssel.)

Szóval: nem, nem hárult rád mindig.

Tényleg imádni tudom az ilyen kérdezőket, akik képesek a végletekig sarkítani a történeteiket. Aztán persze ezek után adjunk releváns válaszokat? Ahhoz tények kellenének, és nem balladai homály.

" Tehát 17 éves koráig tanult."

Most ne azon a 2 éven kötekedjünk.

"Nem tudom mennyit kap majd de szomorú, hogy csak a tulelesre hajt."

Nem tudom, neked mi a végzettséged, de azért én elég kevés olyan szakmunkást láttam - pedig már nem vagyok fiatal -, aki szívvel-lélekkel, élvezettel, odaadással csinálta volna a munkáját, és ne csak valami kényszerként tekintett volna rá.

Igen, lehet azt mondani, hogy 14 évesen kellett volna jobban választani. Igen. De utólag könnyen okos az ember. Gyanítom, egy esetleges átképzés, tanfolyam, iskola szóba se jöhetett volna. Ahol már 2 hónap munkanélküliségből is megy a perpatvar, ott elképzelhetetlennek látom, hogy egy érettségit, meg egy tanfolyamot, vagy netán főiskolát toleráltál volna.

Amúgy a lényegi kérdésre megint nem válaszoltál, hogy úgy összességében mennyit, hányszor, és milyen elosztásban volt munkanélküli. De mindegy is. Igazából te ide csak azért írtál, hogy önigazolást keress, hogy midnenki helyeseljen neked, hogy mennyire tökéletesen igazad van, és jól hordjuk le a sárga földig a férjedet.

"Ma is hazajottem munkából. Egy csomó inger ért."

Mondjuk ha 50+ éven keresztül nem sikerült megértened, akkor most sem fog, de azért nem mindenkinek élete-halála az ingerek kényszeres keresése.

Amúgy meg a fenébe is már! Te milyen vagy? Magadba néztél egy kicsit? Nem fogom azt állítani, hogy a férjed hű,d e tökéletes lenne. De te egy zsémbes hárpia vagy, aki mindenen csak marakodni tud, és akinek bármit tesz az ember, az soha nem jó. Megcsinálják helyetted a házimunkát? Te már rinyálsz, hogy ez milyen dolog, hogy valaki meg merte csinálni helyetted. Már ez is abszurd. De ami a fő: te mentél hozzá. Talán ha ennyire undorító, taszító, sz** alaknak tartod, akkor lehet, hogy nem vele kellett volna elélni a fél életedet. És akkor te is találhattál volna valakit, aki egy grammot nem segít bele a házimunkába, és aki mellett még saját véleményed sem lehet (mert káthatóan neked az kell, valamiért arra izgulsz, hogy valaki elnyomjon, és uralkodjon feletted), és ő is találhatott volna valakit, aki megbecsüli, vagy minimum elfogadja őt. Mert ez sajnos nem siekrült.

Tényleg szánalmas. Én azon csodálkozok, hogy még nem lépett le a francba. Vagy csak a háta mögött szidod ennyire??