Hogyan változtathatok ezen? Mindig mást választ helyettem.

Nem tudná elsumákolni a kifizetésemet, még ha akarná sem, mert mindenről számlát kértem a nevemre.

Egyébként messzire akartam költözni vele, pár évig külföldön dolgozni, hogy aztán saját házat vehessünk. Most már emlékszem, hogy akkor is az volt a válasza, hogy "mi lesz akkor anyámmal?" Felnőtt, egészséges, dolgozó asszony. Mégis mi lenne vele?! :,D

Szeretem az anyját. Nagyon kedves velem, nem akarom, hogy fiatalon haljon meg. Ráadásul nem csak ő, hanem az egész családja tapadós. Az apja szerintem még többször is szokott telefonálni valamilyen ürüggyel, csak hogy lásson minket. Párszor már felkenődött a zárt kapura, amikor hétvégén, kora reggel érkezett bejelentés nélkül. Itt nőtt fel, sejtettem, hogy ez még gondot fog okozni, ezért is tiltakoztam, amikor a férjemre kezdték el rátukmálni a házat.

Tény, hogy kérés nélkül is sokat segítenek. Viszont nem értem, mit élveznek ennyire egymás fenekének a szagolgatásában. Szinte minden nap találkozunk, de ez sem elég nekik. Olyan, mintha szülői felügyelet mellett lennénk házasok. Esküvő után havonta 2-3 együttlétnél még nem volt több. Azokat is úgy kell megszervezni, mások idejéhez igazítani. Kínkeserves az egész, nem is nagyon izgat. Utólag jól esik, de ha nem rendezem el... Volt egy időszak, amikor annyira felment bennem a pumpa, hogy egy látogatást konkrétan azzal a kijelentéssel zártam, hogy holnap egész nap szexelni fogunk, ezért ne zavarjanak. Nem nagyon hatotta meg őket.. el sem pirultak, sőt alkudozni kezdtek az idővel. Fel nem foghatom, miért gondolják, hogy nekünk 10 perc mindennel együtt elég, elvégre nem vagyunk nyulak.

Ma lett volna a randink. Amikor elhívott, még vissza is kérdeztem, hogy biztosan megengedhetjük-e magunknak, mire bizonygatta, hogy ne aggódjak, addigra meglesz az év végi bónusz. A bónusz meg is jött, de ő nem nagyon készült fel. Vártam, hogy majd megbeszéljük, hogy mikor indulunk, akar-e egyáltalán moziba menni vagy inkább csak korcsolyázna? Teljes bizonytalanságban hagyva engem mindenre csak a száját húzta.

Engem őszintén érdekelt a véleménye, ezért megkérdeztem, hogy mégis mit akar tőlem vagy úgy egyáltalán az életben? Mert nekem már elegem van abból, hogy titkolóznunk kell a családja előtt, amikor kettesben akarunk tölteni egy kis időt. Mintha nem is házasok lennénk. Ma is alig futottunk össze velük, már kérdezgették, hogy az ünnepek alatt melyik napokon érünk rá. Kettőnél többen el sem lehet férni a konyhájukban, de azért menjünk "segíteni a főzésben" (kerülgetni egymást), meg akkor gondolom már mást is kitalálnak, nehogy egy nap alatt le lehessen tudni a munkát, amit ők is probléma nélkül képesek lennének elvégezni. Meglepődnék, ha egyszer az életben valóban olyasmihez kérnének segítséget, amit sehogy sem tudnak megoldani.

Azt hittem, legalább velem örömmel tölti az idejét, nem csak kötelességtudatból. Végül benyögte, hogy még a film első részét sem látta végig meg nem is érdekli a folytatás, de nézzük meg, mert én látni akarom. Aztán majd a következő hónapban elmegy rá az anyjával is. Mondtam neki, hogy vetítenek más filmeket is, amiket megnézhetne vele/velünk. Aztán arra jutottunk, hogy én egyedül is el tudok menni moziba. Lefoglaltam magamnak a jegyet, ő meg nézze meg azt a hülye filmet az anyjával, sőt, b@ssza is meg nyugodtan, de nekem ne sajnáltassa magát, mert azt nem bírom. Ha legközelebb randizni akar velem, kap harminc évet megszervezni. Nem tudom, addigra hol leszek, de ha sikerül neki leegyeztetnie a családjával, akkor elmegyek rá megtapsolni érte. Egy darabig azt hitte, hülyéskedek. Azt mondta, hogy szeret, de közben rám akarta fogni, hogy megkattantam. Lényegében össze-vissza hadovált. Megmondtam neki, hogy én így nem megyek vele sehová. Nem tetszett neki.

Nevetséges, hogy már egy rohadt mozizásból is ekkora ügyet kellett csinálni.

Soha sehova nem jutunk el a családja miatt és nem érti meg, hogy én vele akarom leélni az életemet, neki mondtam igent, nem pedig az apjának, az anyjának, a nagyijának vagy a testvérének. Csak neki és igazságtalan, hogy ebben a zsúfolt házasságban én vagyok a legutolsó.

Egyszer azt ígérte, hogy ha már elköltöztünk, mindössze egy-két hetente fogjuk látogatni őket, és elmegyünk évente egy-két helyre... de ahogy telt az idő, csak a listánk lett egyre hosszabb.