Hogyan változtathatok ezen? Mindig mást választ helyettem.

A férjemmel hónapokkal ezelőtt elterveztük, hogy karácsony előtt átmegyünk a legközelebbi nagyobb városba, hogy romantikusan eltöltsünk együtt egy napot. Jégkorcsolyázás, adventi vásár nézegetés, mozizás.. ilyesmi.

A szüleivel eléggé jó kapcsolatot ápolunk, ami nekem néha sok is, mert nincsenek tekintettel a magánéletünkre. Szó nélkül beállítanak, elvárják az egész napos látogatásokat, mindenhová elvitetik magukat velünk, szóval ritka, hogy kettesben lehetünk. Se hétvégénk, se szabadnapunk nincsen. Utoljára nyáron, titokban jutottunk el a Balatonra egy pár órára, de akkor is folyamatosan telefonálgatott a családja. Igen, mindenki. A férjemnek már többször is szóvá tettem a nemtetszésemet, a szüleinek pedig finoman és kedvesen utaltam rá, hogy ilyen körülmények között ne is álmodozzanak a hőn áhított unokáról.

Erre pár nappal a randink előtt közli velem a kedvesem, hogy anyuka is jönne velünk, de kb. egy hónappal később, mert neki nem jó az időpont. Addigra már azt a filmet sem fogják vetíteni, ami kifejezetten érdekelne minket. Aztán csodálkozik, hogy elsírom magam.

Emlékszem, az esküvő előtt volt egy olyan mondatom, hogy vegye feleségül az anyját. Azt hittem, hogy minden más lesz, miután egybekeltünk.

A bántalmazó apám csinálta mindig ezt: ígérgetett szép szavakkal, aztán jól pofára ejtett meg még le is húzott.

Nem akarok elválni. Boldog és kiegyensúlyozott életre vágyom a férjemmel, mert egyébként mindenben harmonizálunk. Csak úgy érzem, hogy a folyamatos családi jelenlét megöli a kapcsolatunkat.

Ezért kérdezem, hogy milyen megküzdési stratégiákat ismertek? Ha voltatok hasonló helyzetben, mi segített vagy ártott?

Hogyan beszéljek velük úgy, hogy ne érezzék "túlreagálásnak" a kiborulásomat?