A gyermek nélküli( gyermekvállalási cél nélküli) házasságnak valóban nincs értelme?

29# Azért remélem érzed, hogy te két végletet mutattál be. Nyilván gyerek nélkül csak minden kötetlen happy lehet, gyerekkel meg állandó hiszti és nyűg az élet. :D

Nincs azzal semmi gond, hogy ti nem akartok, csak a szemellenzőt érdemes levenni az ilyen megnyilvánulások előtt! :)

#33

Hát én egy csomó olyat olvastam, hogy idegesíti a gyerek egész nap, nem tud vele mit csinálni, stb.

Biztos jó lehet a gyerekkel, ha ennyire irritáló és csak úgy lehet elviselni ha 8-16-ig másvalaki vigyáz rá. 😬

Korábban se akartam volna gyereket, de 2020 végérvényesen meggyőzött hogy tényleg nem szabad ilyesmibe belemenni.

36# Azt próbálod-e az ilyen megnyilvánulások mögé képzelni, hogy valaki miért mond ilyet?

Teljesen felborult a családok élete. A gyerekek ki lettek szakítva a megszokott közegeikből, a szülők próbáltak ovis, kis iskolás gyerekek mellett otthonról dolgozni, de közben a gyerekre odafigyelni, tenni a teendőiket. Egy játszótérre sem szívesen mentek ki, akkor sem ha éppen nem volt lezárva, nehogy elkapják a vírust. Ha egy gyereknek ilyen szinten megváltozik a napi rutinja, illetve a család dinamikája és még be is vannak zárva, nincs hol levezetni a feszkót, az megborít. Párokat is megborított gyerek nélkül, mert egésznap együtt HO-znak, kicsi ehhez a lakás, zavarják egymást, nem tudnak hova menni gőzt kiereszteni, stb. Ez gyerekekekkel hatványozódik és nem. Még mindig nem azért, mert gyerekekkel élni vacak, hanem mert több emberhez kell alkalmazkodni. Valakinek ez jobban megy, valakinek nem. Nekem családiházban, hatalmas udvarral, otthoni játszótérrel, biztos állásokkal, dolgozószobával, kis iskolás gyerekekkel (már viszonylag önállóak, nem pörögnek arcon unalmukban) semmi bajom nem volt, kicsit unalmasabbak voltak a napjaink... 2 szobás panelban (3-4-5 éves gyerekekkel) elhiszem, hogy a szülők agyára ment minden. Szerintem az elmúlt évek mindenkit megviseltek valamilyen szinten.

Azt sem tagadom, hogy igenis van olyan, akinek nem kellett volna gyereket vállalnia, mert minimálisan sem boldogul vele, de ez már egy másik kérdés.

#37

Nem kellett képzelnem semmit, elég sokat mondtak a gyerekes ismerőseim. :)

Lehet hogy voltak "párok" akik szintén idegesítik egymást és alig várták hogy végre távol lehessenek egymástól, nekem ez is furcsa volt, mi örültünk hogy végre kicsit több időt lehetünk együtt, még így se volt elég mindenre. (32 négyzetméteren élünk, nem sokszobás palotában)

És de, több gyerekes ismerősöm is kerek perec kijelentette hogy nem bírja idegekkel hogy egész napot a gyerekkel kell töltenie. NEM azt hogy be vannak zárva, NEM azt hogy oda a megszokott napi rutin, hanem azt hogy vele kell lennie napi 24 órában...

(De egyébként is fura nekem kicsit, mármint konkrétan bármikor történhet olyan hogy felborul a rutin, meg be van zárva a lakásba a gyerek. Ezt szerintem alap lenne belekalkulálni az eshetőségek közé gyerekvállaláskor...)

Nem tudom, én amióta élek nem volt alap, hogy ilyen bármikor megtörténhet... Mert betegség van, vagy bármi gond, ami miatt megváltoznak átmenetileg a dolgok. De két évig egyik napról a másikra ilyen szintű bizonytalanságban létezni úgy, hogy előtte hírből sem hallottunk digitális oktatásról, meg sokan HO-ról sem, úgy na. Ha nekem 10 éve azt mondod, hogy jön egy járvány, ami ezt teszi a világgal, körberöhöglek és szerintem ezzel sokan vannak így. Nem, nem lehetett ezt belekalkulálni a gyerekvállalásba. Mostmár lehet, mert megtapasztaltuk, hogy előfordulhat ilyen is.

Az sajnos elgondolkodtató és szomorú, ha valaki kényszernek éli meg, ha a családjával kell lennie. Én örültem, hogy végre kicsit lelassultunk. A korona megtanította értékelni azt, amink van.

Ettől még rosszabb napjaimon volt hogy agyamra ment, hogy "anyaaa anyaaaa anyaaaaa" miközben próbálnék egy céges telefont elintézni, de nyilván az emberek vagyunk, nem gépek. Egyedül sem volt mindig jó napom, párban sem és gyerekkel sem csillámpóni hányás az élet. De sz*rnak semmiképpen nem nevezném.

Egyébként az is lehet, hogy csak a negatívumokat hallod meg. Mert annak nincs hírértéke, ha éppen minden vidám és rózsaszín, ellenben annak nagyon is, ha lehet végre sajnáltatni magunkat és panaszkodni, hogy nem alszik, jön a foga, elegem van, fáradt vagyok, dackorszak van, nem tanul, visszabeszél, összetörte a kedvenc poharam, blabla...

Ugyanez van a kapcsolatoknál is. Abban nincs semmi érdekes, ha valahol minden jól működik éppen.