Introvertált férjek mégis hogy viselitek a gyermekes életet?

Introvertalt anya vagyok 3 gyerekkel 🤣

Nekem reggel van az enidom fel/1 oraval elobb kelek ez az en idom magamra. Meg meloban vagyok sokat egyedul. Haza felel is magam vagyok.

Mindenképpen úgy kezdd, hogy leszervezel a feleségeddel egy csendes nyugodt estét/napot, amikor csak egymásra tudtok figyelni és ezt szépen és őszintén megbeszéled vele. Készülj fel arra, hogy neki is lesz mit megbeszélnie veled, mert valószínűleg neki is hiányzik, hogy gyengéd legyen feleségi minőségben is, ne csak anyaiban. Arról már nem is beszélve, hogy felnőtt nő mikor lehet. Ez egy ilyen időszak, mindkettőtök háttérbe szorul, mint egyén, és ugyanígy a kapcsolatotok is, ha nem tesztek ellene.

Viszont ha te ezt úgy kezeled, hogy se szó, se beszéd elvonulsz, elzárkózol vagy haverozni kezdesz, az egy biztos recept a házasságod tönkrevágására és az egymástól való elhidegülésre. Hidd el, a feleségednek is szüksége van rád nem csak mint a gyereke apjára, de mint a férjére, valamint mint önálló felnőtt emberre is. Fontos mind a három, fontos az egyensúly is, de az is, hogy együtt mozogjon a három rész, mert akkor tud kölcsönösen hozzáadni egymáshoz. Fontos, hogy amikor a feleségeddel beszélsz, ne követelj, valószínűleg ő is kimerült és neki is van mit követelnie. Arra fókuszálj, hogy közös megoldást szeretnél találni, ami mindenkinek jó.

Én is elég introvertalt vagyok, 2 gyerekünk van. Nem mondom, hogy néha nem sok a nyüzsi, de általában véve én szeretem a családos életet.

Ami ehhez fontos szerintem, hogy a feleségemmel nekem nincsenek olyan gondjaim, mint neked. 13 éve együtt vagyunk, és ez most nyálasan fog hangzani, de olyan igazán passzoló páros vagyunk és figyelünk egymásra. Mindig tudjuk, látjuk egymáson, ha a másiknak baja van, ideges, vagy szüksége van egy kis pihire, és kölcsönösen igyekszünk ilyenkor adni egy kis időt pihenni, töltődni. Így egyikünk se sokkall be, és tudjuk élvezni a családos mindennapokat.

Nálatok azt látom problémának, hogy a kapcsolat nem az igazi, nem figyeltek egymásra. Nem a gyerekek a gond, hanem az egymás iránti érdektelenség.

Ugyan ebben a cipőben járok, csak pont a másik oldalról, anyaként. A férjem mindig rám ripakodok, hogy az én dolgom az anyaság, ő pénzt keres. Semmivel nem zaklatom mert tudom, hogy kell neki az a hülye énidő ami nekem nincs.

Kedves apuka, neked azt tudom tanácsolni ezekből a dolgokból kikifolyólag hogy ha neked ez így sok mert énidő kell több akkor költözz külön, a gyereket megtudod látogatni ha épp van kedved, és ott lesz az énidőd. Ha viszont részt veszel a családieletben akkor ne sírj, mert talán az asszony sem teszi. Ha igen, beszélj vele erről. Költözz külön szobaba csak otthon hogy a magányos perceid bővebbek legyenek!

Hiába nem szeretnéd ha szembesítenének vele, de te bizony felelőtlen vagy. Annak ellenére, hogy önismereted van, mégsem mérted fel azt, hogy a gyerekes élet mivel jár, és most emiatt kínlódsz.

Nem való mindenkinek gyerek. Ez egy elég egyértelmű dolog. Most komolyan, minek vállaltad így? Az nem kifogás, hogy az asszony akarta, mert kereshettél volna olyan nőt is aki nem akar. Van bőven.

Most már lényegében késő hisztizni ezen, hogy nincs nyugalmad. Törődj bele és tedd a dolgod a gyerek körül. Ha csak nem el akarnád hagyni őket. Nyugtasson az a tudat, hogy ha felnő, elvileg elköltözik és önálló életet fog élni. Addig meg kénytelen leszel elviselni a gyerekedet, ha megcsinálni volt eszed.