Mennyit segít a fèrjetek?

Együtt éltem a legmérgezőbb emberrel, akit el tudok képzelni.

Elejétől végéig mindent én csináltam, mindig.

A gyermekem három és fél éves korába nem bírtam tovább a zsarolást és elnyomást.

Addig pedog, minden túlzás nélkül mindent én csináltam. Ő csak telefon elődt poshadt.

Kaját én csináltam és vittem oda neki, majd hoztam el az ágyból.

A konyhába összesen kb hatszor volt bent.

A gyerekkel szinte kizárólag én fogalkoztam. Azért szinte, mert szoptatni nem tudok ugye, és azt sajna neki kellett...

Utána kizárólag kettesben mentünk mindenhova. Amikor otthon voltunk, ha a gyerek már sírva hívta, akkor is csak idegbetegen üvöltve mondta neki, hogy hagyja békén, nem ritkán fizikailag is bántotta, és engem is.

Most apasági pert indítottam, mert nincs a nevemen a lányom.

25f

Gyerek nincs, de itthonról dolgozom. Férjemnek rugalmas a munkaideje. Van, hogy itthon van, van, hogy napokig hajnaltól kora estig dolgozik, 12-14 órákat.

Itthoni napjain még így is nagyon sokat megcsinál az itthoni munkából is, anélkül, hogy kérném. Feltakarít, ha épp úgy van és meglátja, letörli a port, elmosogat, kiviszi a szemetet. Van, hogy direkt kedve van neki főzni.

Munkából hazafele ha kell bevásárol.

Van, hogy már én mondom, nyugodjon már le és pihenjen.

Bár neki borzasztó egy édesanyja van. Nő létére a férfi gyerekével csináltatott otthon szinte mindent mikor még otthon lakott férjem.

Csinál dolgokat. Van egy morzsa porszívója, azzal takarítgat fel-alá, azon mindig mosolygok magamban. A felületeket le szokta törölni, rendet rak, ha látja, hogy mostam akkor kiteregeti, lehúzza az ágyneműjét, begyűjti a szennyest, szépítgeti néha a lakást. A mosogatást azt mindig én csinálom arra nem lehet rávenni, mosást is én csinálom, főzést is, mert azt napközben kell. A többi dolgot mindig együtt csináljuk hétvégén, akkor mint a szélvész végigsöprünk a lakáson, porszívózás, fertőtlenítés, tükörtisztítás, nagy rendrakás. Én nem csinálom meg egyedül direkt. Egész nap a gyerekkel vagyok kiszív épp eléggé, főleg mentálisan és az ilyen repetitív dolgok, amiket utálok is csinálni, kikészítenének lelkileg, inkább barangolunk a városban. Közösen csinálni a házimunkát egészen más. Így is nehezen bírtam az elszigeteltséget, de most lett két éves a gyermek, megyek vissza dolgozni.

A gyerekkel kapcsolatos teendőket mind én csinálom, amíg kisebb volt, cipelte amikor úgy volt, néha megetette cumisüvegből, elaltatta, de én keltem este mindig.

Programozó a férjem, 8 órát melózik, de azért elég változó, van amikor egész nap Youtubeozik, aztán van amikor nagy a hajtás.

Eleinte megosztottuk az otthoni melókat, szépen együtt tudtunk működni. De elcsesztem, mikor otthon voltam a gyerekkel megcsináltam mindent is. Könnyű baba volt és meg k_rvára unatkoztam egyedül. Aztán mikor visszamentem dolgozni nagyon sokat veszekedtünk, mert mindenért könyörögni kellett és még ő volt egyfolytában megsértődve. Az volt a szerencsém, hogy kettőnk közül ő tűri rosszabbul a felfordulást. Sztrájkba léptem és megmondtam pont annyit fogok csinálni a háztartásban amennyit ő. Nála pattant el hamarabb a cérna és képes volt kivenni egy szabadnapot, hogy összerántsa a házat. Na utána visszaállt a normál rend.

De mondom, nekem szerencsém volt. Amit ismerősöktől hallok, sok pasi előbb kezd kézzel enni, mint hogy egy kanalat is elmosogasson.

Semennyit nem "segít", szimplán csak kb. a felét csinálja a dolgoknak. Ketten élünk a házban, evidens hogy mindkettőnk dolga rendben tartani.

(Nyilván ha hosszú napja van és későn ér haza, akkor aznap épp én csinálok mindent, de ez fordítva is működik ha nekem húzódik el a meló.)

Mindketten itthonról dolgozunk, egy gyerekünk van (még, a tesó már úton), ő bölcsiben van napközben.

Mivel nekem elég laza a munkám, sokszor van olyan, hogy egész nap nettó két órát ha dolgozom (vagy még annyit sem), ezért ilyenkor én szoktam a takarítást, főzést intézni. Nekem ez nem teher, igazából szeretek takarítani, kifejezetten kikapcsol és relaxál, na meg nekem amúgy is alacsonyabb a rumli-limitem, mint a férjemnek. De ha beteg vagyok, vagy amíg a lányunk nagyon pici volt, addig magától is simán észrevette a feladatokat és nem kellett szólni külön, hogy pakoljon be a mosogatógépbe vagy porszívózzon fel. Szerencsére viszont neki nem is elvárás tőlem, hogy mindig patika rend legyen és frissen főtt házi koszt, simán van olyan, hogy ha nincs kedvem/időm/energiám főzni, akkor ő "főz", és rendel valami finomat :D

A gyereknek maximálisan egyenértékű szülője. Így, hogy itthonról dolgozik ő is, rengeteget vagyunk együtt. Nincs utazás a munkába oda meg vissza, ha a gyereket hazaküldik a bölcsiből, mert köhécselt kettőt, akkor is ugyanannyit van vele, mint én, és úgy általában a születése óta amennyire csak lehetett, kivette a részét a babagondozásból, na meg most már a nevelésből is. Esténként mindig ő fürdet, peluscsere már csak azért is az ő reszortja sokszor, mert a lányom nekem nem hagyja mindig :D De sokat játszanak együtt, mesét olvas, tehát abszolút tökéletes apja.

Mérsékelten sokat dolgozik, vállalkozó (programozó), rugalmas munkaideje van, ez gyakran azt jelenti, hogy 12 órázik, máskor meg hogy a fél napot végigkockulja.

A kapcsolatunk tökéletes, mondhatni idilli.

Nem segít, hanem csinálja a részét, ahogy én is az enyémet.

2022 van, miért tartunk még itt? 😅

Nem értem a " segít" kifejezést.

Felezzük a házimunkát, mindenből kiveszi a részét.

Az a 2 dolog kivétel csak amit mi megbeszéltünk egymás közt, hogy én intézem a főzést mindkettőnkre, ő pedig a bevásárlásokat és postára megy amikor kell. Mert Nekünk ez így jó. Minden más házimunka felesben megy. Tulajdonképpen heti váltásban csinálunk meg mindent. Egyik héten én, a másik héten ő.

Ez alól kivétel ha valamelyikünk beteg és rosszul érzi magát, akkor a másik megcsinálja. Én pl voltam 1,5 hónapig nagyon beteg, illetve a férjemet egyszer műtötték, alapból 5 nap kórház, aztán a gyógyulási idő... Tehát mindkét részről volt már extra házimunka elvállalva, hosszabb és rövidebb ideig is, és nekünk ez így természetes.:)

12 éve vagyunk együtt, gyerek nincs, nem szeretnénk. 1 kiskutyánk van, 2,5 éves, róla is közösen gondoskodunk.

36/N, 33/F

A házimunka fel van osztva. Övé a portörlés és a porszívózás, az enyém minden más. Illetve ő gyakrabban mosogat, mint én, mert többet van itthon, több cuccot használ.

Az első gyerekünk úton (várandós vagyok), így arról még nem tudok nyilatkozni, hogy körülötte mennyit fog segíteni. Szerintem imádni fogja a lányát, úgyhogy bármit megcsinál. :) Nem segítség... Kiveszi a részét.

1. gyerek nincs, így válaszolok

Ő dolgozik, én HTB vagyok (a covid miatt megszűnt a munkám, és azóta még nem találtam másikat, mindegy).

Szóval most én csinálok mindent, de amikor dolgoztam, akkor fele-fele.