Férfiak, mit gondoltok arról a nőről, aki soha nem akar férjhez menni?

Ideális esetben ezt a döntést egy (kapcsolatban két) kiforrott, érett személyiség hozza meg.

(értsd: nem "becsúszik" a gyerek, nem szülők/nagyszülők kényszerítik ki, satöbbi)

Amivel nem értek egyet az az, amikor egyik vagy másik "oldal" hívei elkezdik megmagyarázni, hogy nekem miért kéne ezt vagy azt gondolnom. Nem értek egyet a childfree mozgalommal sem, illetve azzal az ellenfeszüléssel sem, amikor egy lány folyamatosan arról győzköd, hogy márpedig ő nem akar megházasodni (amikor én fel sem hozom a témát...), és odahoz nekem válási statisztikákat, vagyonelosztási kérdéseket, vélt vagy valós, megtörtént esetekkel illusztrálva, hogy milyen nyűggel jár egy házasság.

Ezek engem megmondom őszintén mind nem érdekelnek. Hangozzék bármilyen elcsépelten és demagógan, de tényleg nem a papír számít. Ugyanakkor azt is gondolom, hogy a házasság intézményének egyszerű "papírrá" degradálása is egyfajta hárítás: olyan, mint amikor egy diplomás ember azt mondja "óh, hát az csak egy papír, kitörölhetem vele a seggemet" - Igen?- mondom én. - akkor miért mentél oda tanulni?

Egy szó mint száz:

Nekem erről az a véleményem, hogy szabadjon akarni megházasodni és/vagy családot alapítani és szabadjon nem akarni.

34# Rengeteget fantáziálok, mert élénk a fantáziám, ellenben nem vagyok házas. Szavaid mögött meg sejtek némi indulatot, amit nem tudok hova tenni.

Melyik részével nem értesz egyet? Kicsit siettem a válasszal, lehet, hogy nem fejtettem ki kellőképpen az álláspontomat.

37# Jól van :D

A lényeget elmondtam: nincs semmilyen problémám azzal a nővel sem, aki szeretne megházasodni és azzal sem, aki nem akar. Nem tekintek másképp valakire azért, mert így vagy úgy dönt. Legyen tisztában önmagával, a döntésének okával, továbbá ne akarjon engem és másokat meggyőzni, hogy egyik vagy másik út az egyetlen igaz és üdvözítő

#32:

Nem, nem szólt senkinek, csak jöttem ki a garázsból a fél karton tejjel és elgondolkodtatott.😂

Nem tudom. Egyik oldalon sem állok még mindig. Egy napja gondolkodom a kérdésen és még mindig csak annyi jutott eszembe, hogy az a kegyetlen red flag, amikor valaki mondjuk ismerkedésnél kampányol már ezzel és úgy csinál, mintha nem élettársi kapcsolatban élnének a szomszéd Gézáék, nem házasság nélkül lenne három gyereke a fél ismerősi körnek és mintha még mindig a házasság lenne az egyetlen narratíva a fiatalok számára. Nekem az ilyen tini még fejben, aki 50 évvel ezelőtti - és azóta megdöntött dogmák ellen felszólalva(?) érzi magát valami nagy anarchistának. Mint amikor Amerikában a fehér középosztálybeliek forrongnak a BLM mellett. De ez már lehet, hogy szakmai ártalom…

Trollkodni pedig azért járok vissza egyedül - amiért ne haragudj -, mert nekem antipatikusak ezek a képzelt háborúk a magukat kívülállónak érző emberek és a társadalom között és mintha bármi kredit járna ezért a meggyőződésedért. Nem gondolom, hogy bármiben is feszélyeznie kellene a többségi társadalomnak téged. Ez tiniként elmegy, felnőtt emberként minimum egy személyiségzavar jele inkább.