Éreztetek már azt, hogy nem szeretitek a férjeteket?

Nem sokat írtál a háttérről, de azt hiszem, ez tipikus esete annak, amikor a kedves férj eddig is ilyen volt, eddig is haverozgatott, szaunázgatott stb., de nem zavart, mert mentél vele, vagy neked is megvoltak a magad programjai. Most azért zavar, mert te otthon dekkolsz a gyerekkel, ő meg ugyanúgy éli világát. Te meg azt hitted, hogy majd megváltozik. És igen, ez igazságtalan, de amúgy csöppet sem meglepő.

Mi előre megbeszéltük anno, hogy meglesz a baba, befejeztük a bulikázást meg egyéb különprogramokat, na nem végleg, mert kikapcsolódás mindenkinek jár, de nem is mászkál el egyikünk se állandóan, miközben a másik otthon ül. És még így is szólnom kellett az első gyerek 1-2 hónapos korában egyszer(!), hogy hahó, lehet neked nem tűnik fel, hogy ugyanúgy eljárkálsz, de nekem kvára feltűnik, hogy senkihez nem tudok szólni egész nap. Igazából tényleg észre sem vette, mert ugye eddig is úgy élt, néha még le is mondott 1-1 alkalmat, de így is elég sok volt. Felfogta, visszavett, havonta 1x elment valahova a haverjaival, amúgy velünk volt. De nyilván ehhez az kell, hogy ezt a pasi is akarja, és részt akarjon venni a családja életében. Ha ő inkább kihúzná magát, akkor tökmindegy, mit papolsz neki sajnos. És igen, tök normális, mondhatni, egyenes következmény, hogy így csalódsz benne, ami kiábránduláshoz vezet.