Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Miért nem felelősségteljesek az emberek? Kifejtem.
Nyilván ez egy durva általánosítás, de azt gondolom van alapja.
A kérdést az ihlette, hogy tele van az internet egy bizonyos párnak a válásával, hogy, ez mekkora "hír". Nem követem őket, tele a net, elolvastam egy-két cikket majd rájöttem hogy ismerősi körben is rengeteg ilyet látok.
Adott egy pár (nem ők, bárkik) nagyon nagy a szerelem. Együtt vannak 1-2-3 vagyis elég kevés évet, majd jön a gyerek. Vannak akik házasodnak, vannak akik nem. Majd a gyerek max 3-4 éves és már válnak/szakítanak. És manapság rengeteg ilyen vagy. Gyakorlatilag a gyereknek/gyerekeknek semmi emléke nem lesz abból, milyen volt együtt a család. Mire jó ez?
A legtöbb esetben amit látok, hogy pont akkorra érnek el oda a kapcsolatok, hogy a nagy szerelem alábbhagy és jönnek a problémák (mint amúhy normál esetben is). Ami nem baj, ha nem tudják megoldani, hogy akkor kérdem én, hogy nem volt elsietve a gyerek téma? De, a legtöbb esetben szerintem igen.
Nekem úgy jön le, hogy 2-3 év alatt nem ismerik ki egymast eléggé, bőven rózsaszón köd, nem jöttek még olyan problémák amik annyira tesztelnék a kapcsolatot, hogy lehessen látni van-e folytatás v nincs. Miért nem azután vállalnak gyereket, hogy már érettebb a kapcsolat? Megint hangsúlyozom, hogy nem a "celeb" párra akarom kihegyezni a kérdést, számos ilyet ismerek.
És valóban a hosszú kapcsolat sem feltétlen garancia mindenre, de ott az emberek már jobban ismerik egymást, tisztábban látják a társukat, érdemes-e, nem érdemes folytatni. Valószínűleg több krízisen mentek át, amit már nem a rózsaszón szerelem old meg v inkább fel, hanem már ők maguk.
Nekem is elváltak a szüleim, de akkor már közel 30 éve házasok voltak. Tudom, hogy régebben nem volt egyébként divat annyira a válás, de azt látom, azt hallom, hogy az emberekben nagyobb volt az összetartás, a kitartás egymás mellett.
És abban sem hiszek, hogy erőltetni kell a szar kapcsolatot, mert abban a gyerek is sérül.
Csak miért nem lehet felelősségteljesen vállalni? Miért nem lehet megvárni, hogy egy kapcsolat megérjen egy gyerekre? (Persze utána is megromolhat).
Miért jó a sok mozaikcsalád?
válasza:
válasza:Sok a felszínes idióta,aki fel sem fogja hogy mit jelent szülőnek lenni.
21-es, a legjobb ha nem csinálunk gyereket olyannak,akivel nem tudjuk leélni
az életünket legalább addig,amíg fel nem nőnek a gyerekek.
#19 igazából azt nem értem, hogy miért érzem a sértettséget vagy dühöt...de lehet nekem jött le rosszul amit írtál. Nem vitát akartam szítani, érdekel a téma, érdekel másoi mit gondolnak, tkp. egy beszélgetés szerűséget (?) szerettem volna indítani, mert tényleg érdekesnek tartom.
Hogy reagáljak:
Nem írtam olyat, hogy PONT el kell telni 3 évnek egy kapcsolatban, hogy lássák a felek működik-e. Minden kapcsolatnak más a dinamikája, más ütemben halad. Viszont az azért elég általános, hogy az első néhány évben nagy a szerelem. A nagy szerelemtől meg az emberek nagyon nagy százaléka nem lát tisztán, vagy elodázza a problémát mert nagyon szerelmes és az szerintük kompenzál.
Most mondok egy tök banális problémát. Mondjuk a pasi mindent a földön hagy, ledobálja a ruháit és ha a nő nen venné fel hetekig ott lenne. Elmondja a nő, hogy drágám ne hagyd ott, de semmi foganatja. Majd erre a nő csak legyint, hogy jó hát nem akkora baj, majd ő felszedi, végülis ennyit megtehet a szerelméért. Eltelik pár év, jön a gyerek, esetlef a 2. is és amikor a két üvöltő gyerekkel próbál egyensúlyozni, vezetni a háztartást az a földön hagyott ruhadarab lesz az utolsó csepp. Kiabálnak, veszekednek és meg az is a földön van. Nem a ruha miatt fognak válni. De akkor amikor a köd már csillapodik sokkal zavaróbb lesz. Már nem tudja elnézni.
És ez fordítva is előfordulhat, tehát simán lehet, hogy a pasi elnéz valamit a nőnek, majd amikor már nincs köd, akkor lesz elege abból a dologból (is).
Egyébként ismerek olyan párt (v már nem házaspár nem tudom) akik kb 5 éve voltak házasok és mostanában válnak, gyerek nélkül.
Annyit hallottam ismerőstől, hogy allítólag a nő borzasztóan, túlzottan féltékeny. Nem tudom igaz-e, mondom ennyire nem ástam bele magam a sztoriba.
És rögtön az első dolog ami eszembe jutott, hogy kizartnak tartom, hogy a nagyon durva, sőt beteges féltékenység mondjuk 5(+) év alatt eddig nem jött elő. Min. egyszer. Szóval valószínűleg ez is olyan volt (már ha ez így van) hogy elnézte a férj egy darabig.
Félreértés ne essék, nem gondolom azt hogy egy kapcsolat ne romolhatna meg, nem mondom, hogy a rosszat kell erőltetni, nem mondom hogy aki gyerekes ne valjon stb stb.
Az eredeti kérdés igazából a vitatott téma, egyebekbe tök szándékosan nem akartam belemenni. Összetett téma nagyon.
válasza:Meselnek a sajat tapasztalatomrol.
Parom 4 honap kapcsolat utan (!) vallalt gyereket az exevel, anyosnal lakva. Par evvel kesobb osszehazasodtak, de a harmadik hazassagi evfordulon mar kulon eltek.
En az elmondottak alapjan azt szurom le, hogy o ott volt 29 eves, tul volt eleg sok kapcsolaton, kiegett, lenyugodott, es ugy erezte csaladot akart, hat az elso szembejovo novel letre is hozta. A feleseg (26 eves akkor, tehat bem ertem hova a nagy sietseg) pedig orult hogy valakit megfogott/behulyitett es odakoltoztette az anyjahoz aztan osszehoztak egy gyereket.
Ideig-oraig minden jo volt koztuk (a szexet kiveve, tobbek kozott ezert is ment tonkre a kapcsolatuk) hiszen a gyerek lekototte minden idejuket, de nekem ne mondja mar senki, hogy stabil az a kapcsolat ahol a hazassagkotes eveben a ferj mar masokkal flortol..
Aztan megismerkedtunk egymassal es belemszeretett. 35 evesen, egy gyerekkel, feleseggel, hazzal, babavaro es egyeb hitellel karolva. Most oszinten, kinek jo ez? Ki szeretne igy jarni, hogy azt hiszi, megvan mindene aztan bumm, boritja az eddigi eletet? Anyagilag lenullazva, messze a gyerektol, a tarsadalom kirekeszt, a baratok elfordulnak: csak mert rajott hogy krvara nem boldog.
Egy szo mint szaz, en azt javaslom, okuljanak ebbol a peldabol. Ne vallaljanak a nulla ismertsegre gyereket, mert biztosan rossz vege lesz.
válasza: válasza:Kérdező! Én egyáltalán nem vagyok sértett, vagy dühös. Pont azt írtam, amit én gondolok, hiszen állítólag ez a kérdés. Azt gondolom, hogy túl sokan tesznek úgy, mintha az lenne az általános, hogy MINDEN együtt van a gyerekvállaláshoz, pedig ez a legritkább. Nyilván mindenki akkor vállalna legszívesebben, ha már nagyon vágyik rá, biológiailag a legideálisabb korban van, túlvannak az rózsaszín ködös időszakon, és feltételezhetően úgy is jól fog működni a kapcsolat, megfelelő az egzisztenciájuk, ugyanakkor nincs épp a karriere csúcsán. Na, ha mindenki csak ilyenkor szülne, már rég kihaltunk volna. Ezért a legtöbb ember enged valamelyik feltételből. Ha például a rózsaszín ködös időszakban vannak, de a többi feltétel adott, akkor lehet, hogy szívesebben kockáztat, mert van rá esély, hogy a köd leszállta után is jó marad a kapcsolat. Jobb, mintha akkor vállalna, amikor stabil a kapcsolat, túl a ködön, csak épp nincs mit enniük, vagy a lakhatás se megoldott.(És mivel még nem voltak szülők, ugyanúgy megvan a kapcsolati kockázat is, hisz lehet, hogy ami kettesben működött, az hármasban nem fog.) Szóval, mivel senkinek nem lehet garantálni, hogy X éves korában lesz ideális, egy adott ponton kockáztat, amikor a legkisebbnek érzi. Ha mindenki előre tudná, hogy neki mikor lesz minden ideális, akkor szerintem mindenki megvárná azt, de nem csak az idő kérdéses, hanem az is, hogy az ő életében lesz-e egyáltalán olyan.
Azt írod, nem kell feltétlenül pont 3 évet várni, de ezzel ellentmondás, hogy várják meg a szerelem végét. Ez általában ugyanannyi idő, tehát mégiscsak ki kell, hisz, ahogy írtad, amíg tart, mindenki elnéz olyanokat, amit a szerelem után már nem. (Pl.rendrakás.)
#27 akkor csak nekem jött le úgy:D
Így már értem mire gondolsz, ebben is van logika.
Viszont minden kapcsolatnak más a dinamikája, más ütemben halad.
Nem hiszem egyébként, hogy létezik tökéletes megoldás csak szerintem gyakori jelenség ez.
#26 nem az észt osztom, felvetettem egy témát, leírtam a vélemenyem és érdekel másoké is. Leírtam, hogy én így látom, ennyi.
A szüleim erre amúgy félig-meddig élő példa. Vannak hasonlóságok de nem mind.
Anyám 21, apám 25 volt amikor összeházaaodtak, talán olyan 2 év ismeretség után (részleteket nem kérdeztem). 5 évvel később született meg a nővérem és még 5 évre rá én (vagyis 10 évvel azután, hogy megházasodtak). Amennyire tudom, ők elég sokáig jól elvoltak de nyilván a kapcsolatuk minden részletébe nem avattak bele és nem is akarnám.
Közel 30 évig voltak házasok, volt félrelépés, problémák, stb de aztán megis együtt maradtak még kb 5-6 évig.
Nem mondom, hogy ez a követendő példa. De tkp nekem jó gyerekkorom volt, teljes családban. Jobb lett volna ha ők ezt magukban kezelik, és nem előttünk beszélnek meg bizonyos dolgokat. Kamasz voltam már (17) amikor elváltam. Sokat tanultam belőle. Nincsenek igazából illúzióim sok dologgal kapcsolatban. De ez nem is ide tartozik.
válasza: válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!