Mások hogyan bírják energiával a munkát és egyéb teendőiket?

12.

Kivéve aki háztartásbeli, de ott általában előre tisztázva vannak "a szerepek", és ritka is ez. Nagyszüleim mondjuk pont így éltek, nagyanyám nem is járt dolgozni, az összes hobbiját kimaxolhatta (nagyapám mindet fizette, utak Erdélybe, kiállítások stb.), viszont a háztartást vinnie kellett. Az öreg meg keresett annyit egyedül is, hogy nagyanyámnak elég volt egy "papíron létező részmunkaidős állás", ahová heti egyszer bekellett mennie fél órára meg néha a postára. És ez mindkettejüknek megfelelt.

Ha valakiknek jó így, akkor jó, de ha valamelyik félnek már nem ideális - akkor onnantól baj van. De ez túl közhelyes így.

Lehet, hogy csak piszkálni akart a férjed, nem? A szerelem (gondolom) már rég kihunyt, a tolerancia egyre kisebb, főleg az ötvenes éveikben járók gyakran tartanak ott, hogy oda - oda szólnak egyet a másiknak, mindenhol van egy bezzeg Mari vagy egy minta Pista, aki, mint utólag mindig kiderül mégsem olyan patent, mint hittük. ;)

N 43

Mielőtt elmegyek dolgozni, gyorsan felkapkodok mindent a földről, és napközben a robotporszívó felporszívóz. Reggel szintén gyorsan bepakolok a mosogatógépbe, indítok egy mosást, mire hazaérek, már tiszták az edények. ~17-re érek haza, olyankor indítok egy mosást, az kb semeddig se tart, miután kimosott a gép meg átpakolok a szárítógépbe, ahonnan egyből kiveszem a ruhákat és összehajtom/felakasztom, így nem gyűröttek, vasalni nem szoktam.

Főzni csak egyszerűbb, rövidebb dolgokat szoktam hétköznap esténként (tésztát kifőzni, sütőben egyben sütni dolgokat, ilyesmi, amivel kevés macera van és hamar kész), a komplexebb kajákat hétvégén főzöm nagyobb tételben, vagy csak rendelek. A gyerekek az oviban úgyis esznek főttet, mi meg a férjemmel megoldjuk a munkahelyünkön, ha nagyon olyanunk van.

Így nem olyan nehéz.

Normális is, ha fáradtabb vagy, ugyanakkor sok dolgot teljesen indokolatlannak tartok abból, amit felsoroltál.

Én fiatalabb vagyok nálad, így talán nem releváns a véleményem, de én sem bírnám ezt a pörgést...

Szintén 17 körül érek haza, de nincs az az isten, hogy hétvégén is dolgozzak vagy rendszeres hétvégi programokat csináljak magamnak. Még a szüleimet is kéthetente látogatom, ami általában egy néhány órás elfoglaltság. Én megmondtam édesanyámnak, hogy tudtok ti is járni, közlekedni, idősek vagytok, nem rokkantak, miért lenne nehéz, ha néha ti is jönnétek? (busszal megtehető, 40 perces táv). Nem, bocs, de nem leszek mindig az, aki egyoldalúan járkál és másoknak segít meg mások körül pattog, legyen az rokon vagy barát. Én is szeretném érezni, hogy valaki akar hozzám jönni és nem csak én töltök +2 órát utazással abból a csekély szabadidőmből. Miért kellene mindig neked menni házalni? Persze, nekik baromi kényelmes, de neked elpocsékolt idő a fele.

A másik, a főzés. Hát tudod, főzzön a tarka isten fsza minden nap, nem is értem, miért dívik ez a hülyeség még . Én általában lefőzök egy adagot hétfőn, pénteken úgyis rendelünk ételt általában, hétvégén meg van időnk kicsit jobban készíteni valamit a férjemmel együtt. Nem egyedül, nehogy azt hidd, közös élet, közös étel, nem azért élek valakivel együtt, hogy csak halmozza a teendőimet. Hétköznap maximum az étel felolvasztása vagy melegítése vesz el időt. Nem is értem itt az oldalon miért szeret ezzel mindenki ennyit szórakozni. És nem generációs különbség, mert a korombeli nők is folyamatosan főznek, mikor épp nem dolgoznak, aztán az ember 20 perc alatt belélegzi a tányérról és ennyi volt a nagy munkának. Ez nekem tarthatatlan lenne, főleg hogy van már munka melletti elfoglaltságom (sport, képzés).