Minden nő meg tud felelni a női szerepeknek?

Sokan ott rontják el, hogy elkényeztetik a párjukat teljesen. Eleinte odaadóak, mindent megtennének, aztán ez később elvárás lesz, feltétel nélkül.

Ha nem látják rajtad, hogy unod ezt az életmódot, nem fognak változtatni rajta.

Nehéz dolog, mi is a legjobb ebben a helyzetben.

De miért nem osztjátok be?

Tudod, a "női szerepek" csak addig élnek, amíg egészében él, vagyis nem dolgozol, hanem otthon vagy. Az nem "női szerep", hogy ugyanúgy dolgozol, plusz még a férjedet is kiszolgálod.

A kiszolgálás nem a szerelem jele.

Én semmilyen kötelező szerepnek nem lennék hajlandó megfelelni, mert sokkal többre becsülöm magam ennél. Nekem is csak egy életem van és azt nem lennék hajlandó cselédként tölteni.

Nagyon szívesen főzök, sütök, mert szeretek, nekem ez hobbi ami kikapcsol, de ha minden mást is egyedül kellene csinálnom, miközben ugyanannyit dolgozom és ugyanannyit keresek, mint a férjem, na kösz nem. Együtt sem maradtunk volna, ha számára nem lenne természetes az, hogy ketten élünk, ketten koszolunk, tehát ketten takarítunk.

4-es vagyok, ha mindketten dolgozunk, akkor teljesen mindegy, ki mennyit keres. Amikor összeházasodtunk én 5szörösét kerestem az ő fizetésének, mert már akkor jó munkahelyem volt, ő pedig csak részmunkaidőben dolgozott de közben suliba járt és tanult mellette. Már ekkor is feleztük a házimunkát és azóta is, ez így korrekt.

Ha meg teher, akkor döntened kell. Vagy elkezdesz kiállni magadért és meghúzni a határaid, vagy el kell döntened kell-e ebben a formában a kapcsolat vagy sem.

Az lenne a női szerep, hogy házicseléd vagyok? Mert akkor nem, nem tudok megfelelni neki, és nem is akarok. Dolgozom én is, és igaz, most többet keresek, mint a férjem, de volt ez másképp is, fizetéstől függetlenül osztottuk a teendőket mindig is. Biztos, hogy nem fogok egy felnőtt férfit kiszolgálni, akinek erre van igénye, tartson cselédet, ne a feleségétől várja ezt. Kedveskedni neki egy finom vacsorával teljesen rendben van, ez nem ugyanaz, mintha kötelesség lenne.

Én megértem, hogy neked teher, én például mindig is utáltam főzni, hiába tudok, ezért nálunk 10-ből 8x a férjem főz. Naés? Neki nem gond, nekem meg óriási megkönnyebbülés, hogy nem nekem kell csinálni. Ő meg nem takarít fürdőszobát soha, na bumm. Én simán megmondanám a helyedben, hogy ez van, nem főzök minden nap, ha nem tetszik, majd rendel magának valamit. Ha nem tiszteli az tthon végzett munkádat, azaz rendetlen, szétdobálja a ruháit, otthagyja a mosatlant stb., kérd meg, hogy pakoljon el, ha nem teszi, ne tedd te se, csak magadat lásd el, magad után tarts rendet. Nyilván lesz hőbörgés, de egy idő után kénytelen lesz megcsinálni. Sajnos eléggé elrontottad azzal, hogy eddig kinyaltad a fenekét.

Az a baj sokszor ezt maguk a nők rontják el az alapoknál. Hogy neveli a többség a fiaikat? Ki van nyalva a sggük, még a kaját is kiszedik nekik, tán még meg is rágnák helyettük. Aztán jön a feleség és mit kap? Egy nagyranőtt csecsemőt. Ha pedig nincsenek lefektetve a szabályok akkor bizony idővel egyre csak romlik a helyzet. A végén már a szennyesbe se másznak bele a zoknik, alsók, nem mossák el magukat a poharak, tányérok, nem tűnnek el a morzsák a kanapéról...

Ott lesz egy felnőtt férfi aki lusta maga után rendet tartani mert eddig ez volt a természetes, őt ki kell szolgálni, ő munka után fáradt etc. A nő nem fáradt, nem szeretne ugyanúgy pihenni? Képtelen lennék ilyen férfivel együttélni, úgy érezném semmibe vesz és megaláz mint egy cselédet. Igenis meg kell osztani a teendőket, nem egy embernek kell megszakadnia. Egy fenékkel nem lehet 2 lovat megülni...

"Mit gondoltok ha egy nő igazán szereti a férjét, akkor szívesen főz, mos, takarít rá?"

Szerintem igen, az ember szeret néha kedveskedni ilyesmivel. De nem KÖTELEZŐ jelleggel. Mert az éremnek két oldala van: ha egy férfi szereti a feleségét, nem várja el tőle, hogy többet tegyen a közös otthonukért, mint amennyit ő.

Én nagyon szívesen készítek ételt a páromnak néha, ha én valami miatt hamarabb érek haza, akkor szeretem néha meglepni azzal, hogy megcsinálom a közös feladatainkat.

De ha elvárná, hogy főzzek rá minden nap, miközben én is pénzt keresek és nekem is 24 óra egy nap, szerintem egy idő után esküszöm megmérgezném.

Az, hogy tudok főzni és mikor olyanom van, nagyon szívesen megcsinálom a páromnak, nem jelenti azt, hogy rendszeresen fogom csinálni. Szívesen elviszek embereket kocsival is munkából hazafelé, de azért ha napi szinten tőlem várnák, lehet, hogy inkább elütmém őket a g*cibe, mert nem vagyok taxitársaság.

Idiota egy no vagy:)

"De ezen felül mivel már nem élünk gyerekkel, nem akarok melózni még otthon is."

Ebbol a mondatbol kiindulva, legalabb mar 20-30 eve megy ez nalatok, egeszsegedre a cseled szerephez.