Jogosan akadtam ki?

Férjemmel jövőhéten leszünk 5éve egy pár.

Szeretjük egymást, van egy 2 éves fiunk, úton a lányunk, csak pár hét van vissza.

Sosem volt az a hajj de romantikus típus.

De azért szülinapok, évfordulók mindig meg voltak ünnepelve. Ha csak itthon egy vacsival, meg egymásnak vett csokival, de akkor is.

Mióta terhes vagyok, kb sehova nem tudok kimozdulni. Pokoli a terhességem, mellette huzkodjam a 2 évest, nincs rá erőm, így nagyjából a heti 1 bolttal kimerül minden programom hónapok óta. Emiatt tök magamba fordultam, neki hiába mondom, mindig az a válasz, senki nem mondta, üljek itthon. Ott az autóm, menjek nyugodtan...

Ma megyek kismama fotózasra. Meg lett beszélve, addig ő marad itthon a fiunkkal. A fotós jön hozzánk, itt kisminkel, fodrászkodik, majd elmegyünk valamerre. A fotós úgy tervezte, olyan ttől 8ig kb, meg a napnyugtát megvárná, a fenyek miatt.

Erre most a férjem kiakadt, este mit csináljon a gyerekkel, hisztis lesz, engem fog keresni... jöjjek haza elöbb.

Már itt kiakadtam, hogy ennyire nem.képes, hogy hónapok óta, sőt mondhatni 2 éve, mióta megvan a fiunk, sosem hagytam rá, most meg ennyit nem bírna ki vele... de az termeszetes, hogy én vigyázzak rá.

Emellett még az este kijelentette, péntektől vasárnapig rally versenyen lesz. Szombaton lesz az évfordulónk, emlékszik is rá, mert valamelyik nap mondta. Megis ennyire hatja csak meg.

Én most nagyon ki vagyok akadva, szívem szerint a fejéhez vágnám, ha elmegy, haza se jöjjön. Mert a haverok fontosabbak mint a mi 5 évünk.

Szerinte ez így jó, en vagyok a gyerek anyja, velem van el a gyerek, majd ha nagyobb lesz, akkor jobban ellesznek.

Eddig erre sosem volt példa, mert ténsleg vagy vittem, vagy nem volt programom. De most ez mellbe vágot.

Ha elmegyek szülni, oda is vigyem!?

Ti mit tanácsoltok? Kívülállóként hogy látjátok?