Kinek mennyit segít a férje otthon?

Nálam az első pillanattól kezdve tisztasor volt, hogy a háztartás közös, mivel mindketten 8 órában dolgozunk ráadásul elég hasonló munkát. Nem segít, hanem kiveszi a részét, ez így normális.

Amúgy bocs, de ezt csinálta amikor még nem volt gyerek, nem? Amikor még csak pár hónapja éltetetek együtt akkor is ilyen volt, nem? Ha akkor nem volt gond, akkor most már kár a szóért.

Nálunk gyerek születéséig együtt csináltuk a házimunkát. Előtte egyedül élt, így nem volt neki ismeretlen. Aztán mikor nagyobb lett a gyerek, akkor valahogy belekényelmesedett abba, hogy én vagyok otthon, én takarítok, én főzök. Most mindketten dolgozunk (ráadásul én többet) és nehéz rávenni a házimunkára, ha sikerül is, akkor is nyögvenyelősen csinálja meg (pl 1 délelőtt kell, hogy a 60 nm lakást kiporszívózza). Nagyon ellustult és hiába piszkálom, én vagyok a házisárkány és ő a szent. Nem tudom meddig húzzuk még így.

A gyerekkel elvan, és a bevásárlás az ő dolga, mert ő használja az autót, így munka után gyerek nélkül elugrik a boltba.

#15

Mondd, hogy mostantól az lesz, hogy nagyon kimerült vagy, es ezért fel kell mondanod a munkahelyeden

Ettől a segít szótól kikészülök..segíteni pl. a szomszéd néninek szoktunk felhozni a bevásárlószatyrát .

Nálunk alap hogy mindketten házimunkázunk, max felosztjuk, én szeretek fürdőt takarítani, ő meg nem. Valószínű nekem hamarabb tűnik fel hogy meg kell csinálni valamit, de ez nem jelenti azt hogy csak nekem kell. Nem fogok cselédesdit játszani, szóval inkább vállalom a kupit is hátha észreveszi( nyilván nem hatalmas retekre kell gondolni) de pl direkt hagytam a ruhaszárítón a cuccokat, igazaból elvolt ő is itthon, miért mindig én szedjem le, főleg ha én rakom be mosni(jó nyilván 2 mozzanat berakni, de akkor is).

Nyilván amikor szegény össze vissza dolgozott, volt hogy napi 14 órákat, alig volt szabadnapja vasaltam is a munkaruháját meg minden. Én akkor suliba jártam még, szóval alap volt hogy arra nekem volt időm,megcsinálom.

Szerintem csírájában kell elfojtani a lustulást, de ugy erzem magamon hogy én is elnyomom ezt a berögződést hogy ha nincs megcsinálva valami akkor idegeljem magam rajta. Akkor majd meg lesz máskor.