Egyetértesz azzal, hogy az új házasságot ne érvénytelenítse a korábbi házasság fennállása?

A házasság egy római jogból eredő természetjogi jogintézmény, lényegében kulturális alapvetés. A házaság két egyenlő ember életközössége, mely arra irányul, hogy új életet hozzon létre. Azaz, önmagán túl mutató célja van. A polimorf házasságok többsége nem két egyenlő fél életszövetsége: ha megnézed mondjuk az arabokat, ott nem beszélhetünk egyenlő felekről. Ezért a polimorf házasság fogalmilag kizárt.

Az, hogy más kultúrkörben van, az adott kultúra problémája: itt az Európai kultúrkörben a monogám házasság az alapvetés. Én úgy hiszem, hogy ettől eltérni veszélyes.

42: "lehet". De baromira nem biztos. Az meg pláne eléggé kétesélyes, hogy az neki úgy oké, hogy "ja, hát akkor keresek én is vkit, akivel körbeházasodunk". Ez nem monogámia. És vannak még monogám típusú emberek, nem is kevés. A 2. házasság bevezetése egy monogám típusú embernek nem lesz sosem oké, ha már kapcsolatban van, akármennyire szomcsika a párja, hogy nem tud mellé még egy ember beújítani.

Ha a másik nem akar vele már tovább monogám kapcsolatban lenni, és tudja, hogy a másiknak nem fér bele a harmadik fél, akkor szakít / elválik.

De a házassági jogba ez is beletartozik, mérlegelni kell, hogy mivel jár. Nemcsak "tírirí-tárárá, aki akar, házasodjon, szép az élet". Ha meghozunk egy törvényt, igenis bele kell gondolni az egyéb következményeibe is.

Pont mostanában volt egy olyan kérdés is, hogy gondolatkísérlet: hány válás lenne, ha a váló felek kapnának külön lakást... és ott is morcogott a kérdező, hogy jaj, de ő nem úgy értette, hogy milyen egyéb kihatásai lennének, hanem ő csak arra kíváncsi, hány házasságot tart egyben az anyagi része. De akármilyen törvényt meghozunk, annak vannak vonzatai, amiket mérlegelni kell. És bizony számomra nem szimpatikus sem a valüszínűsíthetően hatványozottan zűrösődő bírósági perek számának a megemelkedése, és a monogám első partnerek potenciális kihasználása, kényszerítése sem. Jó lenne, ha ilyen nem fordulna elő, de amilyen a magyar ember a törvényekkel kapcsolatban... simán kihasználnák azok, akik megtartanák az első férjüket, feleségüket a pénztárcája, otthoni munkája, gyereknevelési tudása stb. miatt, és mivel tudják, hogy nem menne bele az ő válásuk nélküli házasodási ceremóniába, okirat-hamisítástól kezdve mindent elkövetnének, hogy előbb házasodhassanak, mint akár egy, az előző partner által beadott válóper lemenne... és akkor már sokkal rosszabbul érintené az első felet az anyagi része a dolognak, mert akkor már a 2. személlyel kellene osztozkodnia.

Ha az illetőnek nem tetszik, hogy az első partnerével kelljen lennie, váljon előbb.

És nekik annyira gáz, ha nem tudnak összeházasodni?

Kivételes esetek miatt nem szabadna ilyen fajsúlyos törvényt hozni, ha ugyanannyi vagy nagyobb kár keletkezne belőle. Nehéz szabályozni, nagyon sokáig kellene ezen kotlani, valószínűleg akkor sem lenne sem 100%-ig igazságos, sem 100%-ig veszélytelen. Nekik effektíve nem lesz káruk abból, ha nem tudnak körbeházasodni... kicsit bánkódnak, amiért nem tudják hivatalosan egymás férjének-feleségének mondani egymást, annyi.

Viszont sok esetben súlyos anyagi következményei lehetnek. Nagyon sok kiskaput ad a helyzet - bele tud "kényszerülni" olyan is ebbe a helyzetbe, aki nem akarja; sokkal nagyobb az esély rá, mint egy monogám kapcsolatnál, hogy rákényszerítsék őket... ezek sokkal súlyosabb dolgok, mint az, hogy "ja, hát nem lehet jogilag a feleségem Jucika, de kb. minden másban úgy élünk, mint más párok", és mindig lesz egy fél, aki pl. be tud menni valamelyikükhöz pl. a kórházba.

Pont ezért nem támogatom pl. a fegyverviselést sem magánembereknél - amerikai példákból látjuk, hogy milyen eredménye van annak, hogy "jaj, lehessen pisztolyom, ha esetleg jönne egy betörő"... nyilván megéri az, hogy évente ezresével halnak az amerikaiak, mert vmi barom körbelövöldöz mindenkit.

Ha végiggondolom, és több aggasztó dolgot látok benne, mint pozitívumot, ellenezni fogom.