Egyetértesz azzal, hogy az új házasságot ne érvénytelenítse a korábbi házasság fennállása?

A példád az egészen más ügy és az is befejeződhetett volna úgy, hogy a férj vagy a feleség felbontja a házasságot, de az egyéni döntések miatt más a kimenetel.

„A szeretőnek meg megvan a joga arra, hogy keressen magának vkit, aki elveszi”

A házasfélnek meg arra, hogy felbontsa a házasságot, ha nem akarja folytatni.

„engem erkölcsösen neveltek”

Szerintem az is erkölcsös, aki etikus non monogám kapcsolatokban él, otthon elmondja, hogy neki már kevés a partnere vagy mást is megszeretett. Azt is erkölcsösnek tartom, ha ezt törvényesíteni akarja, ha abba mindenki beleegyezik, mert azt jobbnak látja, mint a titkolózást, a pásztorórákat, a szeretőtartást… és tiszteli és szereti az összes embert annyira, hogy ugyanolyan jogban részesítené.

De ennél a ponttól felesleges a vita folytatása, mert mindkettőnk álláspontját meghatározza a világnézete.

Köszönöm az eddigi vitát.

„ha az nem egyezik bele a szeretőtartásba”.

Ha beleegyezik abba, akkor miért ne egyezhetne bele egy másik házasságba is?

Igen, lehet, hogy ez a másik félnek lehet nem tetszik, de mindenki saját maga rendelkezik maga felett.

Ha meg beleegyezik a házasfél a szeretőtartásba és ez huzamosabb ideig eltart, akkor bizony az egy párhuzamos kapcsolat alakul ki, ez egy poliamor kapcsolat alakzata, csak papírok nélkül.

A vita innentől az, hogy az

egyik fél szerint a szeretőtartás az erkölcstelen kapcsolat, tehát alacsonyabb rendű, tehát ha van is, akkor dugjuk ezt el a paplan alá, ne beszéljünk róla stb.

a másik fél szerint meg elképzelhető, hogyha ugyanolyan vagy hasonló rangú a szeretet, akkor nem lehet megalázni egymást a bujkálással stb., s ezt erkölcsösebb törvényesíteni.

igen, még egyszer, sajnos, ez gerjeszthet szomorúságot, de mit lehet azon kívül felajánlani, hogy a házasfél elválhat akkor és az őt megillető anyagiakat megtarthatja?

Ígérje meg a többpartneres, hogy nem dug többet félre?

Ez azért nem megvalósítható vagy ha igen könnyen lehet, hogy hazugságban élés a vége.

Lehetséges, hogy egyszerűbb lenne az élet, ha az ember kiválasztja a párját és kizárólagosan azzal elégedett a haláláig, többet mást nem akar, de azért nem ilyen a világ.

„ vagyonmegosztással is nagyon zűrök lehetnek ilyen 2. házasságoknál. Nem gondolom, hogy a 2. félnek, aki pl. 2 hónapja lépett be a másik életébe, ugyanannyi joga illene, hogy legyen a közös vagyonra, mint annak, aki 20 évet leélt a másik mellett.”

Igazad van, de ezt lehet arányosítani, igen vannak viták, de írtam többször ennél bonyolultabb jogi ügyleteket is megoldottak (társasház, csődbe ment cég stb.).

"De miért fontosabb a többpartneres fél boldogsága, mint a monogám félé?"

Ugyanolyan fontos minden ember boldogsága, ez már elég ahhoz, hogy több házasság alakuljon ki.

"az elején azt írtad, hogy "há' szerintem a házasság csak a két házasulandó félre tartozik"... ami azért elég szemétség az első férj / feleség felé nézve."

Ezt lehet félreérthetően írtam, elnézést, arra reagáltam, hogy nem kell, hogy mindenki összeházasodjon egymással, tehát nem három vagy négy fél kötne házasságot, nem csoportházasság lenne.

Hanem mindig két ember köt egymással szerződést, nyilván ki lehet egészíteni ezt azzal, hogy az előzőnek hozzá kell járulnia vagy értesülnie kell legalább (ez már vita alapja lehet, ebben nincs határozott véleményem).

Nem zárható ki az sem, hogy három-négy ember keresztül-kasul házasságot köt egymással, de a papírokat két ember között kellene megírni... pl. pontosan azért hogy tisztább legyen a jogi helyzet.

pl.

Párcserés, heteroszexuális házasságnál

1F házasságban él 1N-vel,

2F házasságban él 2N-vel,

ezután létrejön egy házasság

1N és 2F között, és egy másik házasság

1F és 2N között.

Mindenki, mindenkivel külön-külön lepapírozza a jogviszonyát, amit az állam regisztrál.

"De a monogám fél nem lesz boldog, ha a másik összeházasodik egy másik emberrel, mert nem akar osztozni. És a másik meg egy monogám kapcsolatra tett esküt, amikor összeházasodtak."

Lehet, de a boldogság az nem jogszabály.

A szerető sem boldog, ha bújkálnia kell. A házasfél akkor sem lesz boldog, ha elválik.

Ha nem akar osztozni, elválhat. Még egyszer! Ennél többet mit lehet neki felajánlani? Nem kényszeríthető valaki monogám kapcsolatra, ha nem akar abban élni. Mit?

Ha valaki nem akar poliamor házaságban élni kiléphet. Ahogy az is kiléphet, aki nem akar monogám kapcsolatban élni. Az, hogy ki poliamor, ki monogám az nem biztos, hogy állandó. Most az a kérdés, hogy mi van akkor, ha senki nem akar kilépni.