Mi ez a divatos, süket duma arról, hogy a "házasság=darab papír"? :D Miért jó érzés bárkinek is ezzel áltatnia magát?

Hogy lehet a legmélyebb elköteleződést lealjasítani pusztán a papírmunkára?

Nem tudom, ki hogy van vele, de ha valaki a másikat csak "élettársamnak" hívja, vagy még annak se, csak holmi "lakótárs extrákkal" funkciójú a kapcsolatuk, mert még arra sem veszi a fáradtságot, hogy a párját, akivel megosztja az életét, feleségemnek vagy férjemnek hívja...hát fuhh, én ettől az álszentségtől falnak megyek. Mi ez a gyávaság, amit modern, korszerű gondolkodásnak álcáznak egyesek? Ha nem nyűg valakivel együtt lakni, miért nyűg hivatalossá tenni a kapcsolatot?

Lehet támadni, de én akármelyik "házasságellenes" ismerős csajt kérdeztem meg, mindegyikkel az lett az eszmefuttatás vége, hogy ha úgy alakulna, és megkérnék, azért csak feleségül menne a szerelméhez...csak milyen menő már kéretni magunkat, mert miért ne, mi hercegnők vagyunk :))

Férfiaknál meg úgy láttam, semmilyen lelkesedés nincs már azokban a hosszú távú kapcsolatokban, ahol csak élnek egymás mellett, minden nélkül vagy max. élettársként.

Oké, mind a férfi, mind a női rész kicsit szélső véglet, de én csak ilyenekkel találkoztam eddig.

Szóval az örök kérdésem: ha

két ember élettársának tudja hívni a másikat, élete állítólagos nagy szerelmét, akivel ezer éve együtt lakik... egy szép, idilli napon miért nem állna a szájára a "férjem/feleségem szó", miután kimondják az igent?

Mert drága az esküvő/gyűrű?Jaja, de az autó is,meg a lakás is, arra mégis költünk ennyit. Ami fontos, arra összegyűlik előbb-utóbb a keret.

Mert véget érhet?

Persze, egy házasság is tönkremehet, ez igaz, de ott legalább van egy kinyilatkoztatott szándék arra, hogy az adott kapcsolat a végső is maradjon. Bármelyik másik kapcsolatban szabadon lehet jönni-menni, bármilyen jogi következmény, sőt akár gyerek mellett is. Ez a legkevésbé sem tűnik nekem se szeretetteljesnek, se biztonságosnak.

Mert sok a negatív példa?

Most őszintén, mire nem ebben az elmebeteg világban? :D

Mert a te otthoni példád is olyan volt, ne adj isten, te magad csalódtál sokat?

Hát...az emberi gonoszságért vagy a csalódásokért nem hiszem, hogy érdemes egy megfoghatatlan fogalmat hibáztatni. Értem, ha a szüleidnek, barátaidnak nem sikerült, lehet, neked sem sokakkal a kapcsolat - de honnan tudod, hogy a párod nem érdemelne egy kicsit több bizalmat? Ha nem bízol benne, akkor meg miért vagy még vele?

Jöhet mindenkinek mindenféle véleménye, kíváncsian várom a további érveket-ellenérveket :)