Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Mi ez a divatos, süket duma arról, hogy a "házasság=darab papír"? :D Miért jó érzés bárkinek is ezzel áltatnia magát?
Hogy lehet a legmélyebb elköteleződést lealjasítani pusztán a papírmunkára?
Nem tudom, ki hogy van vele, de ha valaki a másikat csak "élettársamnak" hívja, vagy még annak se, csak holmi "lakótárs extrákkal" funkciójú a kapcsolatuk, mert még arra sem veszi a fáradtságot, hogy a párját, akivel megosztja az életét, feleségemnek vagy férjemnek hívja...hát fuhh, én ettől az álszentségtől falnak megyek. Mi ez a gyávaság, amit modern, korszerű gondolkodásnak álcáznak egyesek? Ha nem nyűg valakivel együtt lakni, miért nyűg hivatalossá tenni a kapcsolatot?
Lehet támadni, de én akármelyik "házasságellenes" ismerős csajt kérdeztem meg, mindegyikkel az lett az eszmefuttatás vége, hogy ha úgy alakulna, és megkérnék, azért csak feleségül menne a szerelméhez...csak milyen menő már kéretni magunkat, mert miért ne, mi hercegnők vagyunk :))
Férfiaknál meg úgy láttam, semmilyen lelkesedés nincs már azokban a hosszú távú kapcsolatokban, ahol csak élnek egymás mellett, minden nélkül vagy max. élettársként.
Oké, mind a férfi, mind a női rész kicsit szélső véglet, de én csak ilyenekkel találkoztam eddig.
Szóval az örök kérdésem: ha
két ember élettársának tudja hívni a másikat, élete állítólagos nagy szerelmét, akivel ezer éve együtt lakik... egy szép, idilli napon miért nem állna a szájára a "férjem/feleségem szó", miután kimondják az igent?
Mert drága az esküvő/gyűrű?Jaja, de az autó is,meg a lakás is, arra mégis költünk ennyit. Ami fontos, arra összegyűlik előbb-utóbb a keret.
Mert véget érhet?
Persze, egy házasság is tönkremehet, ez igaz, de ott legalább van egy kinyilatkoztatott szándék arra, hogy az adott kapcsolat a végső is maradjon. Bármelyik másik kapcsolatban szabadon lehet jönni-menni, bármilyen jogi következmény, sőt akár gyerek mellett is. Ez a legkevésbé sem tűnik nekem se szeretetteljesnek, se biztonságosnak.
Mert sok a negatív példa?
Most őszintén, mire nem ebben az elmebeteg világban? :D
Mert a te otthoni példád is olyan volt, ne adj isten, te magad csalódtál sokat?
Hát...az emberi gonoszságért vagy a csalódásokért nem hiszem, hogy érdemes egy megfoghatatlan fogalmat hibáztatni. Értem, ha a szüleidnek, barátaidnak nem sikerült, lehet, neked sem sokakkal a kapcsolat - de honnan tudod, hogy a párod nem érdemelne egy kicsit több bizalmat? Ha nem bízol benne, akkor meg miért vagy még vele?
Jöhet mindenkinek mindenféle véleménye, kíváncsian várom a további érveket-ellenérveket :)
válasza:Én házas vagyok és szerintem is csak egy darab papír, én csak azért házasodtam, mert a férjemnek egyéb okokból ez fontos volt. Több praktikus (jogi) előnye van ennek a darab papírnak, de ennyire tartom, erre való, egyébként csak egy szerződés. Nálam sose társult ehhez semmilyen szentimentális vagy romantikus jelentés, nem is fog soha, messze túl pragmatikus személyiség vagyok hozzá. Lagzink nem volt, az esküvőnk is nagyon egyszerű volt csak a közeli barátokkal, gyűrűnk sincs és nekünk pont így volt tökéletes. Nem érdekelnek a külsőségek, szeretem privátban csendben megélni a boldogságom.
A házassággal semmi nem változott. Nem szeretem jobban amióta a férjem lett, nem érzem mélyebbnek a kapcsolatunkat mint előtte (nincs is nagyon hová mélyülnie), pontosan ugyanúgy folytattuk az életünket, mint az esküvő előtt. Ha nem házasodtunk volna össze, most ugyanott tartanánk, nem lett ettől több vagy jobb semmi és ez így is van rendjén szerintem.
Én sose értettem és nem is akarom megérteni azokat, akiknek ez fontos, akiknek ez valami idilli romantikus szándékot jelent.. elfogadom, hogy ennek a látásmódnak is van létjogosultsága, nem kell hozzá megértenem.
válasza:A darab papír szófordulatot valahol én érthetőnek tartom így, hogy ukmukfukk, bármi kis piszlicsáré xar indokkal egy olyan szent fogasalom/eskü is felbontható, mint a házasság és a környezet ehhez asszisztál. Régen, mikor a környezet nem asszisztált a válásokhoz, hanem pont ellenkezőleg, egyfajta kohéziós erôként működött. Tetszik vagy sem, a képletben az ember a gyenge láncszem, hol ilyen a kedve, hol olyan, hol hibázik, hol megbotlik, hol elege van...stb. Régen ezeket a problémákat meg kellett oldani, ha az ember nem akart egy rossz kapcsolatban élni élete végéig.
Ha én lennék a góré, nem engedném csak úgy a válást, mint ahogy most válnak. Pár kivételtől eltekintve szépen úgymaradnak, aztán felnőttek módjára megoldják.
válasza:Egyik oldalon sem vagyok, nekem mindegy, de a jog nem tudja az érzelmeket szabályozni.
Ha lenne lehetőség, hogy bemenj az önkormányzatba, és lenyilatkozd, hogy szereted anyukádat, és kapsz róla hivatalos papírt, megtennéd? Adna valamit az érzelmeidhez?
válasza: válasza: válasza:Az igazi álszentség, hogy ezek a nagy házasságellenesek sokszor "férjem"-nek hívják a faszijukat. 😂
Egyébként akinek tényleg nem fontos a házasság, az nem hirdeti úton útfélen, csak él nyugiban a párjával békében. Ezek a habzószájú "cSaK eGy dArAb PaPíR" pitsák nagyon szeretnének feleségek lenni, csak a pasijuknak esze ágában sincs elvenni őket. Miért is venné el, mikor házasság nélkül is szülnek meg csicskáznak neki?
válasza: válasza: válasza: válasza:"Egyébként akinek tényleg nem fontos a házasság, az nem hirdeti úton útfélen, csak él nyugiban a párjával békében."
Szerintem nincs olyan, aki ezt kérdés nélkül mindenkivel közli. Általában kérdésre szokott válasz lenni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!