Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Mi ez a divatos, süket duma arról, hogy a "házasság=darab papír"? :D Miért jó érzés bárkinek is ezzel áltatnia magát?
Hogy lehet a legmélyebb elköteleződést lealjasítani pusztán a papírmunkára?
Nem tudom, ki hogy van vele, de ha valaki a másikat csak "élettársamnak" hívja, vagy még annak se, csak holmi "lakótárs extrákkal" funkciójú a kapcsolatuk, mert még arra sem veszi a fáradtságot, hogy a párját, akivel megosztja az életét, feleségemnek vagy férjemnek hívja...hát fuhh, én ettől az álszentségtől falnak megyek. Mi ez a gyávaság, amit modern, korszerű gondolkodásnak álcáznak egyesek? Ha nem nyűg valakivel együtt lakni, miért nyűg hivatalossá tenni a kapcsolatot?
Lehet támadni, de én akármelyik "házasságellenes" ismerős csajt kérdeztem meg, mindegyikkel az lett az eszmefuttatás vége, hogy ha úgy alakulna, és megkérnék, azért csak feleségül menne a szerelméhez...csak milyen menő már kéretni magunkat, mert miért ne, mi hercegnők vagyunk :))
Férfiaknál meg úgy láttam, semmilyen lelkesedés nincs már azokban a hosszú távú kapcsolatokban, ahol csak élnek egymás mellett, minden nélkül vagy max. élettársként.
Oké, mind a férfi, mind a női rész kicsit szélső véglet, de én csak ilyenekkel találkoztam eddig.
Szóval az örök kérdésem: ha
két ember élettársának tudja hívni a másikat, élete állítólagos nagy szerelmét, akivel ezer éve együtt lakik... egy szép, idilli napon miért nem állna a szájára a "férjem/feleségem szó", miután kimondják az igent?
Mert drága az esküvő/gyűrű?Jaja, de az autó is,meg a lakás is, arra mégis költünk ennyit. Ami fontos, arra összegyűlik előbb-utóbb a keret.
Mert véget érhet?
Persze, egy házasság is tönkremehet, ez igaz, de ott legalább van egy kinyilatkoztatott szándék arra, hogy az adott kapcsolat a végső is maradjon. Bármelyik másik kapcsolatban szabadon lehet jönni-menni, bármilyen jogi következmény, sőt akár gyerek mellett is. Ez a legkevésbé sem tűnik nekem se szeretetteljesnek, se biztonságosnak.
Mert sok a negatív példa?
Most őszintén, mire nem ebben az elmebeteg világban? :D
Mert a te otthoni példád is olyan volt, ne adj isten, te magad csalódtál sokat?
Hát...az emberi gonoszságért vagy a csalódásokért nem hiszem, hogy érdemes egy megfoghatatlan fogalmat hibáztatni. Értem, ha a szüleidnek, barátaidnak nem sikerült, lehet, neked sem sokakkal a kapcsolat - de honnan tudod, hogy a párod nem érdemelne egy kicsit több bizalmat? Ha nem bízol benne, akkor meg miért vagy még vele?
Jöhet mindenkinek mindenféle véleménye, kíváncsian várom a további érveket-ellenérveket :)
Az én környezetemben kb minden család elvált. Mondjuk úgy hogy 10-ből 8 család a maradék 2-ben pedig nem élnék és nem mondom, hogy ki miatt mert egyből besértődik a szűkült réteg...
Egy házasságot se tudok, ahol jobb lett a helyzet házasság után. Ahol anyuka a házasság napjától kezdve apukának bevitte volna a kávét és az újságot, apuka meg minden nap virággal tért volna haza álmai asszonyához.
Viszont arról már nem egyszer hallottam, hogy 2-3 éven belül a házasság után elkezd durván tönkremenni a kapcsolat, hiába voltak együtt már előtte mondjuk 3-5 éve is akár.
Akár fáj kimondani, akár nem a legtöbb nő szeretne esküvőt. Habos babos ruhával, szép sminkkel és egy nappal ahol ő áll a középpontban. A legtöbb férfinek pedig ezek rohadtul nem tesznek hozzá az életéhez. Sőt nem egy ismerőssel beszéltem, aki már előre úgy beszélt, hogy alig várja, hogy vége legyen az egész hülyeségnek.
Vagyontárgyra azért költ általában valaki mert értéke van. Egy kényelmes ház ahol nem 50 fokban vagy nyáron, vagy egy autó amivel eljutsz A-ból B-be. Na egy gyűrűvel mit kezdesz? Azon kívül, hogy esetleg jó vezető mert arany. Semmit.
Az utolsó rész a legröhejesebb. Sok negatív példa, nem veled történt meg stb stb. Te nyalogattál már uránt 235-öt? Lehet nem is radioaktív. Esetleg ugrottál már le 10 méteres tetőről? Lehet semmi bajod nem lenne, hiszen nem próbáltad...
Okos ember más hibájából tanul. Ha a statisztika azt mondja, hogy 70% eséllyel elválunk, akkor nem lesz házasság. Te feltennéd a pénzed úgy, hogy tudod, hogy 70% eséllyel elveszíted?
Ha igen, akkor le is írod a képességeid.
Mióta a válás is teljesen hétköznapi dolog, azóta tényleg csak egy papír.
Én is házas vagyok, csak az az előnye hogy a konzervatív alakok nem gunyolodnak többet azon hogy elvenni se akarnak (nő vagyok).
A házasságot elméletben egy szép dolognak tartom, de gyakorlatban gyerekkorom óta mindenhonnan az jön, hogy az egy szar dolog.
Alapból a férj/feleség szót hallva két pocakos, lelakott, életunt embert látok magam előtt. Kicsi korom óta, más humoristák, de a maiak is rendszeresen viccelődnek vele, hogy de rossz házasnak lenni, a "nejem" (- undorító szó) folyton cseszeget, mekkora szívás a házasság. Minden házas ember álma az, hogy egyedül lehessen. Akkor minek az egész?
Házasság nélkül élünk együtt jelenleg hosszú ideje, de nem vagyunk hàzasságellenesek. Mégis van indokunk, hogy miért nem vagyunk még házasok:
-Jelenleg nem érezzük, hogy adna valami pluszt a kapcsolatunkhoz, a hétköznapokhoz. Gyerekvállalás, közös házvásárlás még odább van, amúgy meg teljesen ugyanolyan lenne minden most házasként, mint nem házasként, nekem pl. Fájna, hogy hiába vagyok férjnél, de nem jöhetne màr akármikor egy gyerek. Én valamiért ezt a 2 dolgot összekötöm, persze nem mindenki. ezért számunkra akkor lenne létjogosultsága, ha utána lenne valami következő lépcső.
-egyelőre nincs másunk, csak a p*cér valagunk, egy kis lakás a város szélén, amit a szülők alánk toltak, meg fejenként 1-1 szarul fizető munka, ahol nem vagyunk megbecsülve, most azon dolgozunk, hogy ez ne így legyen. Ha az ember normális keretek között akar házasodni, annak igen is hogy költségei vannak, amit ki lehet köhögni kis fizuból is ha az a legfontosabb, de most mi abból felújítunk, tanfolyamozunk, jogosítványozunk, ezekre úgy elmegy a pénz, hogy maximum később tudunk megengedni bármi extrát, ahogy a páromat ismerem, ő sem egy olcsó gyűrűvel szeretne megkérni, meg a férfiaknak ez a presztízs miatt fontos, hogy akkor házasodnak, ha már van mire.
-igen is hogy vannak emberek, akiknek tényleg semmit nem jelent, és soha nem akarnak, de attól még az nem egy elköteleződés nélküli sz*r kapcsolat, mert lehet ugyanúgy élni papír nélkül is ma már (tény, hogy valami könnyebb akkor, ha van) . Szerintem a fontos, hogy a pár tagjai között legyen egyetértés, ne random idegenek véleménye számítson, meg a nyomás.
37
Neked nem mindegy? Ez csak egy vélemény, nekünk így jó. Nekem nincs egy lista a fejemben, hogy arról egy mások által meghatározott sorrendben pipáljam ki a dolgokat, és boldogtalan legyek, meg szorongjak, ha nem úgy jön össze. Írtam, hogy az a sz*r, amikor a felek között nincs egyetértés, ha van, akkor meg mindegy, hogy más mit gondol. Ezer életút van, nem csak az az egy, amit te gondolsz jónak.
#39, nekem spec pont az az örök találós kérdésem, hogy mi a frászkarika értelme van két "önálló egzisztencia" kapcsolatának a babaprojekten kívül? Amikor pont a közös élet, a közös egzisztencia megteremtése az a folyamat, ami "kötőanyagot" adhat egy kapcsolathoz. Az önálló egzisztenciák kapcsolata ilye projektkapcsolat... ha valamelyiknek akkor és ott mégse jön be a kicsibabázás, kész a válás...
Egy biztos, nekem soha nem kellene olyan kapcsolat, aminek egyetlen és legfőbb célja a közös gyerek... és senkivel nem vállalnék gyereket, amíg nincs legalább 5 év közös életünk, amikor EGYMÁSRA koncentrálunk...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!