Valakinek szimpatikusak a nők,akiknek nincs megtakaritása, halogatják a felsőfokú anulmányaik befejezését , jól kereső, stabil élettel,lakással rendelekző férfivel vannak együtt, és a faebookon mutogatják büszkén a házasságukat ?

30, 28 vagyok, egyrészt azért halogattam, mert harmadév elején lett lehetőségem egy jó munkára és inkább bevállaltam, másrészt utálom a szakom, rossz választás volt, de ha már enyni évet beleöltem, be akartam fejezni, csak ilyen lassan sikerült rávennem magam. Valóban nem ez volt a legjobb ötletem, de nem nagoyn motivált semmi, mivel nem fogok többet keresni akkor sem, ha meglesz.

Jól nem keresek, átlagosan inkább. A férjem jól keres, többszöröse a fizetése az enyémnek. Nekem inkább az volt a szempont, hogy olyan helyem legyen, ahol nem terhelnek túl, bármikor mehetek home officeba és rugalmas a munkaidő, mert családot szeretnénk. Pár év alatt ki is építettem magamnak ezt, így lassan belekezdünk a családalapításba.

Lakást valóban hoztam, de az sem a én érdemem, hiszen a szüleimtől kaptam.

Ha a te szemszögedből nézzük, nem vittem túl sokra. Viszont a mai napig soha eszebe se jutott (a diploma halogatásán kívül), hogy ez probléma lenne bárki esetében is, vagy akár a mi kapcsolatunkban, anynira természetes, hogy minden közös nálunk, nincs olyan, hogy férjem pénze, én pénzem, minden közös, igazából én kezelem az ő keresetét is, forgatom a befektetéseinket, kezelem a megtakarításunkat.

Amikor összejöttünk, a férjem kevesebbet keresett mint én. Később küzdötte fel magát, illete mellékállásból lett egy vállalkozásunk is. Hiába ő ért hozzá és ő csinálja, együtt értük el amit elértünk, mert nem tudta volna megcsinálni, ha én nem támogatom, ha nem veszek le terheket a válláról, ha nem kutatok pályázatok után hajnalig, ha nem bíztatom, hogy ne adja fel, nem kelek fel korán és csomagolok neki kaját, hogy legalább az ne vigyen el sok pénzt és nem vásároltunk volta szerszmámokat minden fillérünkből.

Szóval ezt azért nem lehet ilyen egyoldalúan nézni egy család esetében, hogy az egyik jól keres, a másik nem, akkor az egyik értéktelenebb a másiknál, vagy csak megtűrt, eltartott személy, esetleg nem talált jobbat.

Egy normális családban, nem téma, hogy ki mit hozott.

Szerintem te még nem érted a "MI" fogalmát.

Hát kérdező, jól bevetted a fogyasztói társadalom csicskitasat a kis hangyareletrol meg az onkepzesrol, hogy jó droid legyél valami multicégnél, meg hogy a megtakaritasaidbol a banki spekulatorok jól éljenek... És még erre akarsz büszke lenni? A fix állás nem érdem, hanem kötelező a legtöbb ember számára!:D az egyetemi képzések fele meg ma már szir-szar melegedő...

Szerintem semmi gond nincs azzal, hogy egy házasságban megosztják a felek a javaikat, jó a dicsekvest én is gyengesegnek tartom, nem szép dolog, irritálna is, de max nem nézek oda.

Képzeld kérdező, én régen pont olyan voltam, mint te. Ki voltam akadva, hogy a férfiakat nem az érdekli, hogy egy nő mennyire okos, céltudatos, erős, hogy mennyi mindent ért el az életben, vagy hogy mennyire érdekes szamélyiség és mennyire jó beszélgetni vele; hanem hogy mennyire szép meg mondjuk mennyire jó az ágyban. Utáltam, hogy a fiúk a környezetemben folyton a legfelszínesebb lányokról beszéltek epekedve.

Aztán meghallottam a "haragszik a világra" kifejezést, és rájöttem, hogy pont ezt csinálom én is. Ki vagyok akadva valamire, amin nem tudok változtatni. Egyetértek veled abban, hogy szívás, hogy ez így van, hogy rengeteg férfi számára az a nő "értéke", hogy mennyire szép, és cserébe szinte bármit megengednek nekik, hajlandóak akár el is tartani és még így is büszkék rájuk. De ezen nem lehet változtatni. Mint az életben sokminden, ez is kereslet-kínálat alapon működik, és sajnos ezekre a nőkre van kereslet. És arra is rájöttem, hogy ezért nem utálhatok senkit, hiszen mindenkinek megvan a saját értékrendje és a saját vágyait és nem nézhetek le valakit csak azért, mert más, mint az enyém.

A jó hír az, hogy nem minden férfi egyforma, vannak olyanok is, akik sokkal inkább az én értékrendemet képviselik és végül én is találtam valakit, aki nem bámul nyálcsorgatva minden miniszoknya után és akit nem érdekelt, hogy nem sminkelek meg nem hordok szoknyát, hanem felnéz az elért eredményeimre, és örül, hogy talált valakit akivel beszélgethet a kedvenc témáiról. És innentől kezdve kit érdekel, ha nem minden pasi engem akar, ha cserébe az az egy, aki számít, az meg igen.

35. Válaszát olvasd át jó sokszor ès gondolkozz el rajta.

A felszínessèg mèg rosszabb dolog, mint hogy valakit 'eltartanak' a te szemszögedből.

Te pedig elèggè felszínesen gondolkozol és látszatokból ítèlkezel.

Biztos vagyok benne, hogy eljön majd az az alkalom is, mikor rájössz, hogy nem minden a pènz ès a munka. Amikor realizálod, hogy az a sok gürcölès és fáradtság mit sem èrt, mert az összes időd és energiád elvette, pedig tölthetted volna a gyerekeiddel, szüleiddel akiknek már nem volt sok hátra, vagy csupán tehetted volna azt, ami jól esik a lelkednek és örömet okoz...mert valljuk be az emberek legtöbbje muszájból dolgozik egy olyan helyen amit ki nem állhat.

Az èleted vège felé úgysem az lesz a lényeg, hogy milyen menő munkahelyed volt, hanem hogy mennyire tudtad boldogan ès tartalmasan eltölteni a neked jutott időt.

Sajnos mi mèg nem tehetjük meg azt, hogy ne gürizzünk (tanultam, van szakmam és dolgozom is), de èn inkább irigykedve(jó értelemben) nèzek azokra, akik azt csináljak az életükben amit szeretnek, legyen az bármi. Ha téged az állásod tesz boldoggá, hajrá, nem hiszem hogy bárki is lenèzne vagy ítélkezne miatta. Te se tedd ezt, csak mert másoknak nem az a cèlja és elfoglaltsága amit te helyesnek tartasz. A lènyeg, hogy mindenki a saját èletèvel legyen elègedett.

Utolsó, szerinted miből lehet megítélni, hogy valaki szorgalmas, törekvő ember és nem csak kihasznál másokat, és él a mának, ha nem abból, amit a kérdező ír?

Illetve azért azt tegyük hozzà, hogy ezekben a kapcsolatokban a férj gyakran túlórázik és rengeteget dolgozik, azért, hogy a nő “azt tehesse, amit szeret”.