Mit tegyek, ha 5 éve nem volt szex a feleségemmel?

Kérdezd meg tőle, hogy meddig akarja a kétlaki életét élni. Úgy, hogy tőled leszedi a pénzt, a szeretőjével meg vígan elvan.

Nem hiszem, hogy egy nő-akár mi is volt vele-ne gondoljon a másik emberre és ne segítene neki.

Egyértelműen van valakije. Nem kérdés.

Az ilyen műtét nagyon fájdalmas, és az egész hormonháztartására és bizony a személyiségre kihat. Függetlenül attól, hogy változatlanul mint nő teljes értékű, de komplexusokkal, szorongásokkal küzd.

Már semmi sem működik úgy a szervezetében, mint amikor egészséges volt.

Fájdalmas is lehet neki a behatolás, amin persze lehet segíteni.

Ideje megbeszélnetek. Hogy lenne valakije, az tejességgel kizárt.

Én nőként írom, hogy benned csak 5 év(?!) után fogalmazódott meg ez a kérdés?

Már régen szexuálpszichológushoz kéne járnotok.

4 éve nem fekszem le a férjemmel. Nálunk egy konfliktus vezetett elhidegüléshez. Mi is a gyerek miatt (és anyagiak miatt) halogatjuk a válást.

Nálatok más a szituáció, de a végeredmény hasonló.

Ilyen esetben, ha lenne valakid szexre, én nem tartanám megcsalásnak.

Az igazán korrekt megoldás a válás lenne egyébként közös gyerekfelügyelettel. Tudom, hogy így is veszít az ember a gyerekkel töltött időből, főleg ha nem sikerül a két szülőnek egymáshoz közel megoldani a lakhatást, de a párkapcsolat fontos része a szex, főleg még ilyen fiatalkorban, tehát a feleségednek nincs joga magához láncolni, ha már nem képes szexuális életet élni.

Én nem orvosi beavatkozások miatt nem vagyok képes, hanem mert nem nem vagyok képes csókolgatni azt, aki elárult abban a konfliktusban engem, de lényegtelen, nincs jogom magamhoz láncolni a férjemet. Nem is gondolnám megcsalásnak, ha lenne valakije.

Persze nem rövid távú szexmentes időszakra gondolok, mint pl. szülés után hónapok vagy akár az első év, az azért más. Nem tehet a feleséged erről, de nála már tartóssá vált a szexre való képtelenség, még ha segíthetne is rajta egy jó szexuál- vagy akármilyen pszichológus, kettőtök közt már akkora törés van, amit nem lehet helyrehozni. Mással még működhet neki is, de köztetek kizárt dolog.

Annak ellenére, hogy mi konfliktus miatt hidegültünk el, azt gondolom, hogy már rég nincs semmiféle indulat kettőnk között és abszolút együtt tudunk működni elváltként is majd a gyerekünkkel kapcsolatban. Én biztosan nem fogom egymás ellen hangolni őket. Ha a feleséged szeret téged, akkor nincs joga benne tartani téged és kihasználni egy ilyen kapcsolatban. Azért van az a pont, amikor már tényleg csak érdekből kell a másik. Próbáljátok meg átbeszélni, hogy meg tudnátok-e oldani a gyerekek közös nevelését válás után. A feleséged nem tehet róla, hogy a sok egészségügyi beavatkozás ide juttatta, nekem is volt szülés után hosszú időszak, amikor a sok orvosi vizsgálat miatt képtelen voltam nőnek érezni magam meztelenül és taszított a szex gondolata, pedig velem semmi olyan rossz nem történt, mint a feleségeddel. De arról tehet, ha megpróbálja megakadályozni, hogy te még boldog legyél. Erre sok módszere van a nőknek, pl. hétvégi apukát csinálnak az apából és sorolhatnám. Megmondom őszintén, nem szívesen feküdnék le házas férfivel, de ilyen esetben nem okozna számomra lelkiismereti kérdést megtenni.

Engem másfél éve totálisan kipakoltak, méh, petefészek, minden ment. Nem túl gyakran, de élünk házaséletet, de a műtét előtt sem volt túl gyakori.

Igen, más, mint azelőtt, az elején fájhat, de aztán jó. Felborít sok mindent, az igaz, de szerintem a fent leírtakat nem feltétlenül indokolja.

Persze mindenki másképp éli meg...

Ki kellene deríteni, mi az oka. A nőiessége nem csorbult, sőt felszabadító, hogy egyáltalán nem kell vigyázni.