"Ha unod, vagy már nem szereted válj el! " Miért mondják ezt mostanság?

Igazad van, ma már a termékeket is egy szezonra gyártják, csoda-e, ha a kapcsolatainkat is nem megjavítani akarjuk, mert majd lesz más?

Én pl. az első párommal le tudtam volna élni az életemet. De! Akkor nem ismerem meg soha a szerelmet. Elhittem volna, hogy minden kapcsolat erre a sorsra jut.

Nem akarom azt mondani, hogy jobb így nekem, mert rosszabb. Olyan okokból főleg, melyek közül kevésről tehettünk, s tudtuk befolyásolni, el kellett váljanak útjaink, s most itt vagyok egyedül. Se egy stabil, semmilyen, "biztonságos", unalmas kapcsolat, se a mindent elsöprő, belehalós, húsba s lélekbe maró, valódi szerelem, ami nemcsak szenvedély, valami, mikor azt érzed, pont jó helyen vagy. Csak fekszem a pad alatt. Mégsem hiányzik az első. De persze ezt csak az értheti igazán, aki átélte ezt. A másodikkal mennyei boldogság lenne egy sima hétköznap is. S ha választhatnék 10M Ft, és aközött, hogy csak 5 percet veszekedhessek még vele, az utóbbit választanám.

Szerintem meg mindenki okoskodik. Mindenki meg akarja mondani másoknak, hogy szerintünk, hogyan éljenek, mit tegyenek és mi nekik a jó.

Nem érdekelnek a statisztikák sem.

Mindenkinek egyéni döntése, hogy kivel él együtt, milyen körülmények között, és meddig.

Ne mások akarják már megmondani, hogy házas maradjak e vagy se, vagy meg kell e házasodni avagy sem.

Ez egy érdekes kérdés. Tényleg van olyan, hogy szerelemmel indul, nem csak fellángolás, hanem egymás lelki társai is. Közös célok, ugyanaz az értékrend, stb. Aztán 3-4 év múlva elkezd lenyugodni (lehet úgy is mondani, ellaposodni) a kapcsolat (közben mondjuk már meg is házasodtak). Lanyhul a szenvedély, kevesebb lesz a szex. Ettől még működik az életközösség, kitartanak egymás mellett, egymás segítői, támaszai, mindent megbeszélnek. De már nem lángol. Ilyenkor jönnek az okosok azzal, hogy "de hát ti nem házasok vagytok akkor, csak lakótársak, stb..stb).

Ami amúgy nem is lenne baj talán, HA: mindkettőnek erre lenne így igénye. Szerintem akár évtizedekig is el lehet így élni. Akkor miért váljanak el. De akkor megint jönnek az okosak, hogy "igen ám, de mi lesz, ha egyiktek "megbolondul", és becseszik neki a szerelem".

Én erre azt mondom, hogy ezzel viszont ráérnének akkor foglalkozni, ha tényleg becseszett valamelyiküknek a nagy szerelem valaki mással. Szóval értem nagyjából, amit a kérdező ír. Én is azt mondom, hogy CSAK azért nem biztos, hogy ki kellene egy egyébként kellemes, biztonságot nyújtó életközösségből lépni csak azért mondjuk 6-8-10 év múlva, mert már nincs szenvedély, mondhatni megszokottá, kiszámíthatóvá vált. Mert attól még élhető.

Más az, ha bármelyik félnek akad más jelölt, akkor nem kérdés, mármint ha menni akar, menjen.

Két nezopont lehet ha az anyagiakat uj lehetosegekeket x év felett nézzük akkor aszerint ne váljanak el mert fele vagyon lesz. Ha aszeribt nézzük h nem élnek csak monoton dogunalom akkor a draga eletuket fecserelik el. Nagy a tétje.

Amugy szerintem a kérdező nem akar kiabrandulni az idilbol a valosag elég rideg nem elfogadhato neki.

Ibkabb az ujrakezdest lasd benne.

Sok idő mire a felek raszanjak mqgukat2meg 66 szor atgondoljak hidd el! Ott már nagyon elegük van!