"Ha unod, vagy már nem szereted válj el! " Miért mondják ezt mostanság?

"Nyilván egy örömtelen vagy destruktív kapcsolatból ki kell lépni, ez nem vitás de ahol csak megszokásból vannak együtt ott miért!? "

Mert ahol megszokásból van együtt a két fél és már nincs szerelem, vonzódás, szerinted az a kapcsolat jó és örömteli? Elárulom, nem.

Azt, hogy részben igazad van. Szerintem érdekből, pénzért házasodni, úgy, hogy tiszta ez mindkét félnek, és nem játsszák el a hű de nagy szerelmet, sokkal, de sokkal erkölcsösebb, mint eljárni a pávatáncot meg játszani a szerelmes kamaszokat, miközben még a szaga is undorít a másiknak, de hát jól keres meg vesz nagy házat meg kocsit és dolgoznom sem kell.

Ugyanakkor vannak dolgok, amiket nem lehet megígérni. Köthet két ember ilyen nagyon racionális házasságot, de ha beüt a szerelem, nincs mit tenni. Akkor szét kell menni, és nem szabad a másikat egy napig sem átverni, megcsalni. Vagy pedig meg kell állapodni abban, hogy mi házasok vagyunk és gazdaságilag együvé tartozunk, de szexualitásunkat a házasságon kívül éljük meg, gyermeknemzési célzat kivételével.

Abban is egyetértek, hogy az emberek ezeket a lányregényes idilleket kergetik és pakolják a kirakatba meg kifele élnek, és azért házasodnak, mert ők sem akarnak lemaradni. Miközben a házasság egy kőkemény polgári szerződés, amit bizony fel is lehet mondani akármikor, ha tetszik, ha nem. Persze a szentségi házasság, már amennyiben komolyan gondolják a felek és hisznek benne, és nem csak azért kötötték, mert "a templomi esküvő olyan romantikus", az más, de arról nem tudok nyilatkozni, mert nem hiszek benne.

Összességében úgy gondolom, hogy nem a házasság intézményével van baj, hanem azzal, hogy egy elvárástömeg lett, és olyan dolgokat várunk tőle, amelyekre nem való. Nem a házasságtól lesz boldog az ember, hanem attól, hogy teljes életet él és mindig önmaga lehet. Egy jó, korrekt házasság ebben tudja támogatni. És ha nem támogatja többé, akkor fel kell bontani. Én biztos nem akarok az ötvenedik házassági évfordulómon egy hosszú évek óta unt és utált ember mellett ülni, miközben mosolyogni kell, és meghatódni, hogy de szép is, ötven év! Ja, micsoda teljesítmény, ötven év, és nem öltük meg egymást, fantasztikus. Miközben hazugságban és keserűségben élünk.

A házasság nem arra való, amire manapság használják. Én például bevezetném az ötévente megújítást. És ha nem újítják meg, akkor automatikusan elindul a bontóper.

Mert ugye nyilván tök király dolog 40 évet leélni egy olyan mellett, aki nem jelent már többet egy vadidegennél.

"Nyilván egy örömtelen vagy destruktív kapcsolatból ki kell lépni, ez nem vitás de ahol csak megszokásból vannak együtt ott miért!? "

Mert pont azt hívják örömtelen kapcsolatnak, ahol már csak a megszokás, vagy rosszabb esetben egyéb kényszer tartja össze őket.

"Miközben kiderült, hogy a házas emberek tovább élnek nagy átlagban..."

Igen, nagy átlagban. Csak tudod, a statisztikával az a baj, hogy a sokaság, és nem az egyén szintjén mér. Mint ahogy azt sem tudjuk, hogy ebben a hangzatos statisztikában mi az ok, és mi az okozat? Nem lehet, hogy valami okból inkább azok házasodnak könnyebben, akik hosszabb életre számíthatnak?

#4 Ez nem erőlködés vagy keménykedés. Elváltam, és jelentem, sokkal jobb egyedül mint amikor tönkrement a házasságom, pedig nem voltak balhék, konfliktus kerülő emberek vagyunk.

Persze, egy jó kapcsolat jobb volna, de sosem mennék vissza hozzá. Nem gyűlölöm, sőt, barátok vagyunk a gyerek miatt. De pont az ellanyhult semmi az, amiben én nem tudok létezni.

"Akkor itt nagyon naiv lelkek irogathatnak, mert lehet, hogy nagy titkot árulok el, de a legtöbb kapcsolatba beleun az ember, csak idő kérdése."

Elárulok egy még nagyobb titkot. Ez nem így van. Ha a megfelelő ember mellett vagy, akkor nem fogsz beleunni 20-30 év után sem, mert mindig lesznek közös céljaitok.