Ti fontosnak tartjátok az esküvőt?

Esküvöt habos-babos ruhában nem, de a házasságiz igencsak.

Miért?

- macera az apaságival szarakodni ha jön a gyerek (unokatesomék épp eleget szorakoztak vele)

- elöfordult hogy akkor még "csak" kedvesem korházba került és nem.mehettem be hozzá, mert nem vagyok senkije - vicces, mivel 1000km-re élünk, én vagyok az egyetlen, akire számithat(na)

- plusz a Bewilligung miatt sem árt (házastársak azonosat kapnak, tehát ha pl. elöbb megszerzem a C-t, ö automatikusan megkapja utánam és viszont, ha vmelyikünk elveszti a munkáját, nem kiszolgáltatott)

Igen, mindketten fontosnak tartottuk, a férjem is, és én is, de nem úgy, ahogy te gondolod. A legfontosabb az volt, hogy törvényesen is egymás hozzátartozói legyünk.

Engem soha a büdös életben nem érdekelt a divat, a férjemet pláne nem. Van saját stílusom, egyéniségem, nem akartam másokat majmolni, sosem álltam be a birkák közé a sorba, hogy na most épp ez a trendi, és azt kellene követni. Én nem ilyen vagyok. Se a szaloncukor ruha, se a puccparádé nem izgatott.

Sima nadrágkosztümben voltam a 17 fős karácsonyi hangulatú esküvőnkön (decemberben tartottuk anno 6 éve), utána pedig elmentünk a családdal és a barátainkkal ebédelni egyet. Az ünnepi díszítés a házasságkötőben, és az étteremben is adott volt, karácsonyfával, színes égőkkel, életnagyságú mikulással. Decemberben mindig feldíszítik. Nem került egy fillérbe sem.

Mindez "kemény" 95 ezer ft-ba került. Nem vágott földhöz. Milliókat, több százezret nem akartunk egy egy napos bulira áldozni, mert minek? A cél az volt, hogy összeházasodjunk a szeretteink körében, és mindkettőnknek jó volt így. Rég nem látott rokonokat nem hívtunk. Jó érzés visszagondolni rá. Ma sem csinálnánk másképp. Gyönyörű nap volt, olyan amilyet mindketten akartunk:)