Fiatalok, fontosnak tartjátok a házasságot?

Nem. Nem az fog a párom mellett tartani jóban, rosszban, hogy az anyakönyveztető előtt mondok egy igent.

A szüleim házasságában sem ért a fogadalom semmit. Csak a papírt pocsékolták el rá.

23/L

Igen, számomra nagyon fontos. Nekem azt jelenti, hogy szeret annyira, hogy fel mer vállalni hivatalosan is, nem keres tovább. Számomra az élettársi kapcsolat befejezetlen, mintha várnának valaki jobbra. Én nagyon komolyan gondolom, hogy ahhoz megyek hozzá, akivel le szeretném élni az életem! Gyermeket is csak házasságban szeretnék vállalni. Szerencsére megtaláltam hozzá a megfelelő társat, aki legalább annyira házasságpárti, mint én, egy éven belül házasodunk :)

21L

Én egyáltalán nem tartom fontosnak se fiatalon, se idősen.

Ez az egész valami régi vallásból származik amihez semmi közünk nincs. Most meg hogy 6 év után átvert egy lány ..

Eddig se bíztam senkiben, de ezen túl még távolságtartóbb leszek. Soha nem fogok házasodni senkivel. Egyedül születtem, és már egyedül is akarok meghalni. Nem kellenek egy beteg társadalom beteg emberei.

21/F

Nálam a házasság attól vált fontossá, hogy megtaláltam hozzá a megfelelő párt. Egyéb esetben valószínűleg nem éreztem volna, hogy össze kell kötnünk az életünket, de mivel megtaláltam Őt, úgy érzem, a papír nem fogja elrontani a dolgot(miféle irracionális gondolkodásmód ez?), a mi esetünkben így lesz majd kerek a kapcsolat, ezzel teljesedik be.

Számomra nem nagyobb elköteleződés és rizikó egy házaság, mint egy élettársi kapcsolat, ahol ugyanúgy van gyerek, közös ház, stb. Mi meg merjük lépni, de papírral és anélkül is ugyanúgy törekedni fogunk arra, hogy ne romoljon meg a kapcsolatunk. Ezen van a hangsúly, nem a papíron, ami - állítólag - determinálja azt, hogy a kapcsolatunk elromlik tőle. Végülis tény, hogy válás csak házassággal kezdődhet, de egyáltalán nem biztos, hogy a házasság csak válással végződhet.

20 leszek.

Nagyon fontosnak.

Szerintem nincs szebb dolog annál, mikor (Isten előtt, és az emberek előtt is) örök hűséget esküszik egymásnak két szerelmes. Alig várom, hogy férjemnek szólíthassam a vőlegényemet. Annak ellenére érzek így, hogy a szüleim házassága nagyon ocsmány volt (és akkor még finoman fogalmaztam).

24 leszek egyébként az esküvőnkkor.

Imádom a páromat és ezzel még jobban ki akarom felé mutatni mennyire kötődöm hozzá, szeretem és tisztelem. Valamint nem szeretném ha a születendő gyermekünknél megkérdeznék, hogy akarja-e a nevére venni. Egy igazi családba szülessen bele. Lehet, hogy sokan maradinak fognak tartani, sőt le is leszek szavazva rendesen, de ez a véleményem.

20/L