Fiatalok, fontosnak tartjátok a házasságot?

ok, lehet, h igazad van, a kudarc miatt. de főleg amiatt, mert nem szeretnék olyat ígérni annak az embernek, akit a legjobban szeretek (anyámon kívül) amire nincs garancia, h be tudom tartani.

az érzelmeimről nem tudok papírt aláírni.

22-es, én igazán nem akarlak bántani, de magadnak mondasz ellent. Azt állítod, hogy nem félsz elköteleződni, de mikor ígéretet kellene tenned, mégsem teszed, mert nem bízol annyira magadban, a kapcsolatotokban.

A bizonytalanságra mégis felépítenél egy életet (gyerekek, satöbbi) de nem ígérsz olyasmit, amiben nem vagy biztos, hogy be tudod tartani.

Sajnos azok, akik elvből elutasítják a házasságot, nem gondolják végig ennek a miértjeit. Vagy végiggondolják, de azt nem veszik hozzá, hogy mégiscsak egy közös életet kezdenek azzal, akivel "nem a papír tart össze". Hát mi? És mivel kevesebb elköteleződés, felelősség egy gyerek, egy kapcsolat, közösen leélt X év, mint ugyanez, házassággal?

A házasság megromlásáról is két ember tehet, ugyanúgy, mint az élettársi kapcsolat megromlásáról. Attól, hogy számtalan ember eszetlenül megy bele a házasságba, ami az elejétől halálra van ítélve, még nem magával a házassággal van a gond, hanem hogy a két ember nem állja meg a helyét egy párként. Innentől kezdve lényegtelen, hogy volt-e fogadalom, vagy sem, mert tény, hogy az emberek ígérnek fűt-fát, aztán képtelenek betartani.

Ugyanakkor igazat adok neked abban, hogy aki nem tudja elképzelni magáról vagy a párjáról, hogy hű társ(!nem csicska, nem lábtörlő) lesz, az valóban ne ígérgessen. De egy ilyen kapcsolatba hogy jöhet egy gyerek? Magunkért nem tudok felelősséget vállalni, de a gyerekhez elég érettek és stabilak vagyunk?

Nem kötekedés, és nem is kifejezetten ellened irányul, kedves 22-es. Csak legtöbben hasonló érveket hoznak fel a házasság ellenében, erre szerettem volna reagálni.

Mégegyszer mondom: nem sértésnek szánom, de igazából aki annyira akarja, úgyis támadásnak fogja venni...

köszi. nem sértődtem meg.

szerintem ez genetikailag belém van kódolva, h félek tőle.

a szüleim is mondták anno a nagy szavakat, ment a lamúr, fiatalon beleugrottak, aztán rá pár évvel (épphogy megszülettem) már olyan ocsmány szinten ment az utálkozás, ill. a válóper is eltartott vagy 3 évig.

egyszerűen félek, h mi lesz, ha én is elcseszem. utálom a nagy szavakat, nem ígérgetek.

egy gyereket egyedül is fel lehet nevelni, ha minden kötél szakad, és ha nincs tányérdobálós válás, nincs közös vagyon, amin megy a balhé, akkor később talán sikerül kialakítani egy normális viszonyt az exszel, és nem úgy megy a láthatás, hogy jön az apa, szinte egymásra sem nézünk, elviszi a gyereket, aztán visszahozza. hanem pl meg tudjuk beszélni a gyerekkel kapcsolatos dolgokat, nehézségeket, számíthatunk egymásra utána is.

persze, lehet szép csendben is válni, de erre manapság kevés példát látok. sajnos...

nem akarok egy lehetséges konfliktusforrást az életembe.

és annyira rossz, amikor ezért bántanak (nem te, mások), hogy az valami iszonyat. és olyankor nem kezdhetem el nekik mesélni életem történetét a születésem pillanatától...

én nem csak divatból mondogatom ezt a "nincs az az isten, h én házasodjak"-dolgot, hanem igencsak komoly előtörténet az oka.

valahol lehet, h irigylem is azokat, akik meg merik tenni ezt a lépést, bíznak magukban, bíznak a jó szerencsében.

a párom egyébként fantasztikus ember. ő lenne az utolsó, akiről el tudnám képzelni, hogy otthagyja a családját, valami nőcske miatt. és fáj, h ezzel megbántom, h nem megyek hozzá (pedig ő akarja, gyűrűnk is van). miért nem elég neki az ígéret, hogy szeretem, és vele képzelek el mindent, ami ezek után jön az életben? miért kell neki erről egy szerződés? :((((

Én 26 leszek az esküvőmkor,szóval már nem vagyok annyira de fiatalka,de már én is abban a korban nőttem fel,hogy sokan úgy gondolják a házasság csak egy papír,semmi több.

Szerintem ez nagyon nem így van.Mert lehet,hogy kifelé csak ennyit mutat,de a 2 embernek,akik úgy döntenek,hogy összekötik az életüket,ez sokkal többet jelent.És ezek olyan dolgok,amiket nem lehet papírra vetni.

Plusz a leendő gyermekek szempontjából sem utolsó dolog.Például:nem kell apasági nyilatkozattal bajlódni,nem ítél el a pap,ha meg akarjátok keresztelni,úgy hogy nem vagytok összeházasodva stb.

Meg szerintem az,hogy férjem/feleségem,sokkal bensőségesebben hangzik,mint az,hogy teszem azt az élettársam.