Fiatalok, fontosnak tartjátok a házasságot?

Igen.

Nem tudom miért, de érzem, hogy szeretném és párom is ilyen (29/F).

Ha nem házasodnánk, akkor is vége lehet egy kapcsolatnak, nem ez rontja el.

23/L (6,5 éve foglalt)

Ha érezném valakin, hogy tényleg szeret,megbecsül és tisztel, akkor nem érdekelne a házasság. Mivel nincs ilyen személy, ezért nem érdekel egyáltalán.(ha lenne egy komoly kapcsolatom,akit már ismernék, együttlaknánk és eljegyezne,biztos hozzámennék minél előbb és nem maradnék évekig CSAK menyasszonyi státuszban).

24n

Persze, házasság nélkül is együtt lehet élni, de úgy nem kerek a dolog. Pl. Rozi néni meghalt, de nem temetik el...minek??A halotti anyakönyv csak egy papír,a szertartás csak egy felesleges puccparádé, Rozi néni enélkül is halott...

Az emberi élet szerves részét képezik a rituálék évezredek óta, a házasság (és a temetés és stb.) is ilyen. Kezdetét jelzi egy új életszakasznak, segít a családnak a párhoz fűződő viszonyának további alakulását, hogy ezen túl külön családként tekintsenek rájuk.

Akik csak együtt élne, lógnak a levegőbe...ami persze jó, ha nekik jó, de akkor ismerjék be, hogy félnek elköteleződni.

Számomra rendkívül fontos, az élet egyik szakaszát jelentő dolog a házasság, pedig a szüleim elváltak.

24N (jövőre esküszünk)

Az előző nagyon jól megmondta! :)

Én addig nem tartottam fontosnak és nem is gondolkoztam nagyon rajta, amíg meg nem találtam azt akivel ezt el is tudtam képzelni (azóta házasok vagyunk, 23 éves vagyok).

Igen, nagyon fontosnak tartom. És nem a szép ruha, meg a papír miatt, és azért sem, hogy akkor "én leszek a legszebb és velem foglalkoznak"... A hivatalos papírt is csak egy jogi lépés (amiből persze származnak előnyök is).

A házasság számomra egy életre szóló szövetség férfi és nő között, ami egy szentség is (még akkor is, ha ez sokaknak nem tetszik).

23/L

Abszolút nem,csak egy papír,amivel váláskor kitörölheted a fenekedet.A szüleimnél sem sokat ért,attól függetlenül apám két gyerek mellett vígan eljárt más nőkkel kufircolni.Így ha valami nem klappol egy kapcsolatban,könnyedén ki lehet lépni belőle,nem muszáj hónapokig a bíróságra járni mint egykor a szüleimnek.

Nekem kb. annyira vonzó mint egy halálos betegség.

Fontosnak tartom, ill. tartjuk. Ezzel fejezzük ki mások felé is az összetartozásunk, az egymás iránti szeretetünk és a tiszteletünk. Csak házasságban tudom/tudtam elképzelni mindig is a családalapítást. Miután nekem számít a fogadalom, így igyekszem is aszerint élni, és nem "csak egy papír"-ként tekintek rá.

Mindketten 19 évesek voltunk, mikor összeházasodunk. Ennek 4 éve, most tervezzük az első babát.

teljesen feleslegesnek tartom.

ha valóban érzelmekről szólna, akkor nem kéne róla papír. de jogról és vagyonról szól, tehát kell.

képes vagyok elhinni a páromnak enélkül is, hogy szeret, velem marad, együtt neveljük majd fel a közös gyerekeinket. én nem állok nagy mellénnyel a világ elé, hogy ha a szüleimnek nem sikerült, akkor majd nekem fog!

nem félek az elköteleződéstől. szerintem nem egy papír fogja megmondani, hogy mennyire gondolom komolyan a kapcsolatot, hanem az, ahogy a kapcsolatban viselkedem.

persze ettől még nem nézem le a házasokat, mi több, szívesen elmegyek a barátaim esküvőjére, teljes szívvel gratulálok, és nagyon reménykedem, hogy komolyan gondolják a dolgot, és nem fognak elválni, ha már megtették ezt a lépést.

egyébként őszinte leszek, a válástól is félnék, ha már házas lennék :) olyan rossz látni, hogy elválnak azok az emberek, akik egy napon, évekkel ezelőtt megfogadták egymásnak, hogy innentől jóban-rosszban, és ásó-kapa... borzalmas árulásnak tartom, hogy megszegték a fogadalmat. nem is bírnék tükörbe nézni, ha én ezt megtenném. inkább nem ígérek semmit, csak teszem a tőlem telhető legjobbat, és igyekszem boldoggá tenni a páromat. ahogy ő is engem.