Ti fontosnak tartjátok az esküvőt?

Elmondom, hogy nekem mi fontos. Maga az eskü a fontos, amit a másiknak teszek, ő pedig nekem, ez pedig bárhol, bármikor, bármiben elhangozhat és addig szól, míg a halál el nem választ, nem pedig addig, míg dúl a láv, nem addig, míg ki nem hízzuk a ruhát amit ott viselünk és nem addig, ameddig felnevelünk 1,2,3 gyereket. Neked kérdező azt mondanám hogy nem fontos és nem nekem, hanem aki úgy gondolkodik erről, mint te a kérdés alatt. Erre nem esküdnék ezt a bohóckodást megtehetnéd egy jelmezbálban. Nem a házasság intézményében van a baj, hanem azzal, hogy egy gólyatábor beavatószövegét komolyabban veszik az emberek manapság, mint egy másik embernek tett szeretet ihlette, élethosszig tartó, felbonthatatlan szövetségre tett esküt. Szép ruha? Határoló el helyettem kérlek.

31/f

"Nem a házasság intézményében van a baj, hanem azzal, hogy egy gólyatábor beavatószövegét komolyabban veszik az emberek manapság, mint egy másik embernek tett szeretet ihlette, élethosszig tartó, felbonthatatlan szövetségre tett esküt."

Ez így igaz, én is így gondolom. Attól, hogy sok a válás, még nem a házasság intézménye a hibás. Ez a kacsa és a víz szindróma: ha a kacsa nem tud úszni, akkor nem a víz a hülye.

Sajnos az emberek nagy része alkalmatlan a házasságra: vagy mert eleve ilyen személyiség, vagy a környezete tette azzá. Viszont "a szép ruha" kell, meg a nászút Balira, de egyszerű belátni, hogy nem ezektől lesz tartós egy házasság.

Én fontosnak tartom a házasságot, de nem azért, amit itt leírtál, hogy "szép ruhában az oltár elé álljon élete egyik legcsodálatosabb napján". Én hívő vagyok, nálunk ez egyébként egy szentség, mely életre szól. A házasság egy hivatás (tehát a családi élet) kezdőlépése. Nem a kapcsolat megkoronázása, hanem sokkal inkább a kezdet. Innentől kezdve sosem lehet lejárt lemez.

Én nő vagyok, nekem személy szerint fontos. De van olyan ember is, akinek nem. Társadalmilag már nem olyan fontos, tehát aki nem érez benne semmi pluszt, annak tök fölösleges.

Nekem a spritiualitása miatt fontos, hogy egy szép ceremónián kijelentem, hogy a másikkal akarom leélni az életemet (maga a lakodalom nekem nem fontos, én simán megelégednék egy 2tanús szertartással, csak a szép ruha és a szép fotó lenne nekem fontos a klasszikus esküvői "sallangokból").

Nő vagyok és gyerekkorom óta nem izgatott ez a téma.

Pénzkidobásnak tartanám részemről-de megértem, ha valakinek ez a fontos, mások vagyunk.

Nem izgat a ruha, a sok ember, ahogy a legtöbbjük sajnos tényleg unottan arra vár a ceremónia közben,

hogy ehessen-ihasson (most ezt nem szemétkedésből írom).

Maga a házasság az más tészta.

Barátom az igazi, de nem szeretnék esküvőt, lagzit. Lehet lepontozni, volt már, aki antinőnek tartott ezért. :)

Nem akarok habos-babos ruhát, oltárt se, nagy csinnadrattát se, de esküvőt azt igen.

Leegyszerűsít sok dolgot, érzelmileg ad egy pluszt, és úgy gondolom, felnőtt emberként illik felelősséget vállalni a dolgokért, így ezért is.

Nem utolsó sorban egy esetleges váláskor is le van tisztázva minden, nem akkor kell bogarászni, hogy ki mit fizetett.

(Akik a "manapság a házasságok fele válással végződik" rinyát tolják, azok megnézhetnék, hogy nincs több válás, mint sok éve, cserébe sokkal kevesebb a házasságkötés, így könnyen magas az arány... De ennyi erővel már nagyszüleinknek se kellett volna házasodniuk.

Aki kibúvót akar a felelősség alól, az mindja azt. Minek kell ilyen kamu dumákkal takarózni? :D )

N