Esküvö elötti pánik?

Valószínűleg az esküvőt megelőző hetekben/napokban én is pánikolni fogok és izgulni, mert ez azért valljuk be, tényleg egy hatalmas döntés az életünk során, de csak amolyan kellemesen bizsergető izgalomra számítok, hiszen tudom, hogy jól döntöttem, tudom, hogy a megfelelő emberhez megyek hozzá. Szerintem a filmekben meg úgy általában amikről hallani lehet pánikról, amikor olyan gondolatok vannak a fejedben, hogy kész vagy-e erre, jó embert választottál-e, stb, az nem egy egészséges, gondtalan kapcsolat mellékterméke. A sima izgalom, az a várakozásteljes bizsergés, az normális, de azt nem is nevezném pániknak.

Ha pánikolni kell, ha félsz elköteleződni, ha bizonytalan vagy a választásod illetően, akkor vagy nagyon gyorsan szedd rendbe magad, vagy fújd le az egész esküvőt, mert nem valószínű, hogy ennek jó vége lesz.

Igen, másnál is volt így, például nálam. Aki szerint ez nem normális, gondoljon már bele, hogy azért ez egy nő életében igenis sokszor elég sok változással járhat, plusz belénk sulykolják az "életed legszebb napja" trallalákat és ettől persze azt hisszük, mindennek tökéletesnek kell lennie. Persze, hogy elbizonytalanodik az ember. Ezek tudat alatt még akkor is munkálhatnak benne, ha elvileg elutasítja az ilyen gondolatokat. Annak idején édesanyám is reszketett a templomi esküvőjén, azt mesélte. Kérdező, nincs itt semmiféle előjel, sima pánikolás. Nekem is volt, de minden jól alakult.

Ha valaki szerint ettől nem vagyok normális, az pedig magasról nem érdekel. :)

3. számú vagyok: nőként válaszoltam, és nem tudom, lehet, én csinálok valamit rosszul, de nem értem, milyen változásról van szó. Én is izgulok azon nagyon, hogy minden tökéletes legyen, minden zökkenőmentesen alakuljon, de egy relatíve nagy lagzit rendezünk, szinte biztos vagyok benne, hogy ez úgysem fog úgy alakulni, ahogy megálmodtam. De az, hogy a házassággal bármi megváltozna... Nem tudom, értelmes ember szerintem már eleve együtt él a párjával, mire eljutnak arra a döntésre, hogy összeházasodjanak, tehát nem a nagy bizonytalanságra kötik össze az életüket, tudják, mi vár rájuk, és ha nem rögtön azonnal akarnak a nászéjszakán gyereket csinálni, akkor gyakorlatilag csak a neve változik (opcionális) meg lesz egy plusz ékszere. Hogy ezen kívül milyen változásokra lehet számítani _egy nő_ életében, azt nem tudom. Manapság már nem divat a szülői házból szüzen menni a férj házába és a nászágyba, innentől kezdve nem értem, mire fel a nagy cidri. Főleg, hogy szerencsére ma már a válás egy könnyedén megvalósítható lehetőség, ha kiderül, hogy mégsem jók együtt.

Szóval szerintem a kifejezett pánik (nem az esküvővel kapcsolatban, hogy tuti jók legyenek a virágok meg a zenekar időben érkezzen meg hasonlók, hanem inkább a házasságot illetően) nem egészséges.

Én csak izgulok, hogy minden rendben fog-e menni, elég lesz-e a kaja/pia, sütni fog-e nap, stb.. Pánik az nincs.

És szerintem az a jó kapcsolat, ahol egy esküvő nem jelent változást. (Tehát nem értek egyet azzal, hogy ez egy nagy változás az életben.)

Szeretem a férjemet, az esküvő előtt is szerettem, és nem változott semmi. Megfogadtuk egymásnak, hogy kitartunk jóban, rosszban életünk végéig. Eddig is így gondoltuk, csak most mások előtt is kimondtuk és csaptunk ennek egy nagy bulit.

Szóval a pánik szerintem nem jó és nem jó jel..bár lehet csak felfogás kérdése. Ha az ember ezt egy nagy változásnak éli meg, akkor nyilván ott a lehetőség a pánikra, hiszen valami változik.

Nálunk nem volt min pánikolni, mert igazából semmi sem változott.

N

4# vagyok, és igen, lehet, hogy azon múlik, ki mennyire éli meg változásként. Bennem olyan gondolatok voltak egyébként, hogy akarom-e én ezt a hercehurcát, névváltoztatást, miegymást igazán, nem lehetne inkább csak úgy folytatni, mint eddig? XD Közben pedig nem véletlenül mondtam igent, mert tényleg szerettem volna már végre a házasságot (tőlünk független okokból húzódott, még halasztanunk is kellett már meglévő dátumot sajnos).

Hozzáteszem, hogy alapból utálom a változásokat, még ha csak egy új kocsiról van is szó. XD Egyébként még egy éve sem házasodtunk, és még mindig nem szoktam meg az új nevemet. :)

Miután leírtad, hogy az elköteleződés miatt (is) pánikolsz, nincs miről beszélni. Az ilyeneknek, mint te, nem való a házasság, mert egyszerűen éretlen vagy hozzá.

Egy esküvőt könnyebb lefújni, mint elválni. Ha csak egyetlen egy kétséged is támadt, akkor kár házasodni! Ne rabold a pasid idejét, engedd szabadjára, hadd keresse meg azt a nőt, aki örömmel, nem pedig pánikolva fog hozzámenni!

Ha meg mégis hozzámennél, akkor egy dolgot ne tegyél: ne szaporodj! Biztos jó érzés kifelé azt mutatni, higy mindrn sínrn van az életedben (esküvő, babaprojekt, stb...), de mint látjuk, mindez csak képmutatás.

Baromi sok a csonka családban felnövő, érzelmi nyomorékká tett kisgyerek. Nem hiányzik még a tiéd is!

Ne haragudj, de továbbra sem értek veled egyet!

Neked természetes, hogy az ember azon agyal, hogy ezután csak egy emberrel bújhat ágyba élete végéig??? Szerintem meg nem az. Ilyen hozzáállással továbbra is azt mondom, hogy könnyebb lefújni az esküvőt, mint elválni 1/2/3 gyerekkel a karodon.

Csak gondold végig: ha már most kétségeid vannak, mi lesz akkor, amikor komoly problémákat kellesz megoldani a házasságodban? Az esküvő egy pozitív, vidám dolog, te meg pánikolva éled meg?! Egy alapvetően jó dolgot?

A problémakezelési módszereidről is elmond szinte mindent, hogy az esküvő kell, de minden áron! Keret nincs rá, de eladtok mindent, ami mozdítható, csak hogy kifelé meglegyen a virítás.

Ha anyagilag nem álltok jól, de a leendő férjed és a közös jövőtök miatt házasodnál, megfognád a kezét, besétálnátok az anyakönyvvezetőhöz, és összeházasodnátok. Kettőtökért. Szerelemből. Nem pedig a felhajtás miatt. Az azért sokat elmond rólatok, és a feleősségtudatotokról, hogy 6 év alatt kettőtöknek közösen sem sikerült félrerakni az esküvőre valót.

Ne legyen igazam, de ezt az esküvőt kár erőltetni. Nem mondom, hogy ne csináljátok, mert a ti dolgotok, a ti életetek, de én még várnék vele néhány évet. Ilyen bizonytalan alapokra nem lenne szabad építkezni, mert most megmondom, hogy ez a ház bizony rövid idő alatt össze fog dőlni.