Esküvő előtti para?

Nem saját tapasztalat, de fodrászként sok menyasszonytól hallottam hasonlókat. Akik engedtek a kísértésnek később nagyon megbánták. Még sem volt olyan különleges az új férfi ölelése, és amikor beadták a derekukat már nem voltak olyan értékesek a megkísértőnek. Viszont saját maguknak mély sebet és félelmet okoztak hogy úgy mentek bele a házasságba hogy folyamatosan féltek ki ne derüljön, el ne mondja valamelyik rosszindulatú munkatárs a férjüknek a titkot, ami nem is okozott olyan nagy érzelmi élményt számukra. Egy hölgy volt akinek tudok arról hogy kiderült a kalandozása. Ő már elvált. A bizalom elrepült a kapcsolatukból. Egy darabig próbáltak küzdeni érte, de a férfi biztos direkt akarta visszaadni számára a fájdalmat, mert pont azzal a lánnyal jött össze egy rövid időre akivel a munkahelyen a feleségével utálták egymást. Kár értük mert nagyon szép, harmonikus pár voltak.

Érdemes elgondolkodni hogy megéri -e.

Na, nem vagyok egyedul :P

Nekunk is nyaron lesz. 10 eve vagyunk egyutt, szoval mar nalunk sincs rozsaszin kod, inkabb egy nagyon szoros baratsag es egy nagyon mely szeretet. Viszont minel kozelebb vagyun a lagzihoz, annal jobban felhuznak a pici hulyesegei, amik eddig is zavartak, csak eddig nem idegesitettek ennyire. Minden kis aprosag miatt azon gondolkodom, hogy biztosan jol tesszuk-e, hogy osszehazasodunk. Igazabol mar rajottem, hogy nem a bizonytalansag miatt vannak ilyen gondolataim, hanem azert, mert gorcsosen akarom, hogy ne egy divathazassag legyen a mienk, amikor az emberek megfontolatlanul osszehazasodnak, aztan par ev mulva meg valas lesz a vege. Persze, ha 10 ev utan meg szeretjuk egymast ennyire, hogy hazasodni akarunk, akkor szerintem sok rossztol nem kell felni :)

Az 1-es valaszolo jol leirta a lenyeget. Az ilyen jokepu ferfiak, akik menyasszonyoknak udvarolnak meg altalaban nem keresnek semmi komolyat, raadasul a fejedben valoszinuleg jobban megmozgat, mint amilyen a valosagban lenne, ha barmit is lepnel fele. Mi tobb eve voltunk mar egyutt, nem terveztuk meg ugyan az eskuvot, de mar egyutt eltunk, amikor bejott a kepbe egy harmadik, es szakitottunk. Hal' Istennek idoben eszbekaptam, es ujra tudtuk kezdeni, azota ossze is hazasodtunk. Mi is elsok vagyunk mindketten egymasnak, szerencsere nem mentem bele komolyabba azzal a harmadikkal, ami nagyon nagy hiba lett volna.

Viszont nalunk ezek utan sok minden valtozott. Nekem is hianyzott a szenvedely, es ezert lehet tenni, hogy visszahozzatok, es szerintem kell is, hogy kesobb, mikor mar hazasok vagytok, akkor se legyen kulso kisertes. Nekem nagyon nehez volt errol oszinten beszelni, te ne varj meg egy valsaghelyzetet. Ami most hianyzik, az kesobb nem tunik csak ugy el. Vagy beszelsz rola, es valtoztattok kozosen, vagy elfogadod, hogy ennyit kapsz, es ez mindig igy lesz. Az utobbinak viszont az a veszelye, hogy esetleg a parodnak is el kezd kesobb hianyozni a tuz.

Fontos lenne tisztazni magadban, hogy benned mi valtja ki a szenvedelyt, ezt elmondani a parodnak, es megkerni, hogy tegye meg a kedvedert. Ez sok esetben csak egy-egy gesztus (pl. nezzen a szemedbe hosszabban, beszelgessetek a sajat es a kozos celjaitokrol, erzeseitekrol, fogjon meg hatarozottan es "kenjen fel a falra", stb.). Ezek mar nagyon sok valtozast tudnak hozni. Kozben te is tedd fel magadnak a kerdest, hogy te mivel tudnad felkelteni benne a szenvedelyt.

Nekem csak jövőre lesz az esküvőm, de nem voltak eddig ilyen gondolataim. Mármint nem így, nekem más paráim vannak. Oké, szeretjük egymást, oké, összeházasodunk, oké lesznek gyerekeink, de mi van, ha történik vele valami? Hogy nevelek én fel egyedül egy gyereket? Erre alkalmatlan vagyok.

Szóval biztos mindenki szorong valamitől, mikor a jövőjét meghatározó házasságáról van szó. Lehet én azért nem szorongok konkrétan ezen, mert már két lépéssel előrébb szorong az agyam :D

Sok boldogságot!