Kezdőoldal » Felnőtt párkapcsolatok » Esküvő » Esküvő előtti, nem kívánatos...

Figyelem! A Felnőtt párkapcsolatok kategória kérdései kizárólag felnőtt látogatóinknak szólnak!
Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.

Esküvő előtti, nem kívánatos érzelmek?

Figyelt kérdés

A történetet megpróbálom tömören összefoglalni, de így sem lesz rövid, tehát elnézést a meséért.


Jó néhány évvel ezelőtt megismerkedtem egy lánnyal, aki számomra nagyon szuggesztív jelenség volt, odáig voltam érte. Sosem tudtam igazán definiálni a "szerelmet", vagy azt, hogy valaki az "igazi". Na, ő pont olyan ember volt, akinél végre körvonalazódott, hogy mit is szeretnék meghatározni. Sajnos, kettőnk rövid életű kapcsolata nem igazán bontakozott ki, ennek a miértjébe nem szeretnék bocsátkozni.


Nem akartam elfelejteni, de nélküle is minden napom róla szólt. Az emlékével keltem, feküdtem, álmodtam. Közben megismerkedtem a leendő feleségemmel, aki sokat javított a helyzeten, de nem orvosolta. Túlzás nélkül mondhatom, hogy nagyjából három év kellett ahhoz, amikor végre sikerült túllépnem. Még a pszichológus gondolata is megfordult a fejemben, mert nem tartottam normálisnak az érzéseimet annyi év eltelte után, végül sikerült egyedül kilábalnom belőle.


Most boldog párkapcsolatban élek, a kedvesem egy tünemény, sok-sok szeretetet kapok tőle, egyszóval tökéletes. Minden tervszerűen halad, az életünket lépésről-lépésre tervezzük.


Egy felhőtlen, boldog párkapcsolat hiú ábrándja azonban percek alatt szertefoszlott. Néhány hete elutaztunk vidékre a családhoz, és egy gyanútlan, teljesen normálisnak induló szombat délután összefutottam vele. VELE. Mondanom sem kell, a szívem kiugrott a helyéről, levegő után kapkodva próbáltam napirendre térni. Összefonódott a tekintetünk, és bárgyú ábrázattal tűnődtem. Az egyetlen szerencsém, hogy a párom is velem volt, aki visszarángatott a valóságba. Természetesen ő erről az egészről nem is sejt, így a lányt sem ismerte.


Nem is igazán a régi emlékek emésztenek, hanem a "mi lett volna ha..". Félreértés ne essék, imádom a menyasszonyomat, de nem tudnék kettejük közé párhuzamot vonni. Szöges ellentétei egymásnak, mindkettejük iránt teljesen mások az érzelmeim, és ez borzaszt el igazán, hogy ő iránta teljesen máshogy éreztem. Működött a kémia, rengeteg volt a közös nevező, szinte bármiről tudtunk beszélgetni. Szemben a párommal, akivel inkább csak az érzelmek kötnek össze. Kvázi mindenről különbözően vélekedünk, így állandóan szükség van a kompromisszumokra.


No, de nem akarom, hogy úgy tűnjön, mintha ürügyet keresnék, hogy miért ne házasodjak. A lényeg, hogy a néhány hetes találkozásunk óta megint magam alatt vagyok, küzdök a démonaimmal. Esetleg ha valaki járt hasonló cipőben, szívesen fogadnám a recepteket.


2015. okt. 27. 09:47
 1/4 anonim ***** válasza:
100%

Annak okkal lett vége. Mi lett volna, ha? Semmi. Vége lett.


A pszichológus nem rossz gondolat amúgy, szerintem ez pont az a helyzet, amikor jó lenne, ha egy szaksegítség feltenné neked a megfelelő kérdéseket! Menj el egyhez! A menyasszonyodért és magadért is.

2015. okt. 27. 10:07
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/4 anonim ***** válasza:
100%
Ha vége lett, oka van. Azt hiszed abban a kapcsolatban nem kellene kompromisszumot kötnöd? Dehogynem kellene, csak az sem ment nektek, és vége szakadt. Minden döntésünkkel lemondunk valamiről. Most egy nagy dolog előtt állsz, elkötelezed magad és ez mindenkiben hasonló érzéseket generál.
2015. okt. 27. 10:22
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/4 anonim ***** válasza:

Egyet értek a többiekkel abban, hogy okkal lett vége.

DE!


Nekem az irományodból kedves kérdező az jön le, hogy messze nem akkora szerelem a mostani, mint az volt.

Én azt a kérdést tenném fel magamnak, hogy letudnám-e élni az aktuális párommal (a menyasszonyoddal) az életem, hogy sosem fogom azt a kirobbanó szerelmet érezni?


Mert gondolom szinte biztos, hogy a régi lánnyal már nem lesz semmi.

De mi van ha akadna még a földön olyan lány, aki hasonló hatással van rád?!

Tehát én a problémát nem a régi lányon látom, hanem azon, hogy a menyasszonyod sosem tudott ilyen intenzív érzelmeket kiváltani belőled kvázi, nem biztos, hogy ő az "igazi".

Annyira nem hiszek az igazi dologban, vagyis onnantól nem, amikor mondjuk arról van szó, hogy működik-e az együttélés, tudtunk-e kompromisszumokat kötni.

De az elején? Amikor lángol a tűz, és csak a másikat akarod?

Neked ha jól értem az első három együtt öltött éved vele, arról szólt, hogy az előzőt heverd ki.

Ez eléggé pótolni nem tudó, de pótlék szagúnak tűnik nekem.


Én ezt gondolnám át,


de mindenesetre sok boldogságot kívánok neked! Bízom benne, hogy megtalálod! :)

2015. okt. 27. 12:32
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/4 anonim ***** válasza:

Kicsit felismerem magamat a történet egyes aspektusaiban. Első szerelmem kirobbanó érzéseket keltett bennem, vele nem jött össze, hosszú évekig nem lettem újra szerelmes, nem is volt senkim. Aztán mikor összejöttem a jelenlegi párommal, vele egy egészen más jellegű érzést ismertem meg, egy mély ragaszkodást és sokkal intenzívebb lelki vonzódást, mint az első szerelmemmel kapcsolatban. Itt ki is fújt a hasonlóság, mivel nálam az első ember volt, akivel inkább tűz és víz voltunk, a párom meg, akivel egy húron pendülünk. Ő pedig természetesen tud mindenről a korábbi szerelmemmel kapcsolatban.

Mi is házasodás előtt állunk. Korábban sokszor gondoltam arra, hogy vajon ha újra találkoznék az egyes számúval, akkor hogy éreznék. Intenzív érzések, a régi érzelmek újraélése várna, vagy csalódás? Azt hiszem, hogy először biztos intenzíven éreznék, hiszen ilyenkor az emberben felélednek az emlékek, amiket akkor érzett, és ez könnyen össze is zavarhat. De nem hiszem, hogy valaha is azt választanám, mert a jelenlegi párommal sokkal többet találtam meg, mint amit vele valaha is megtalálhattam volna. Az a kapcsolat egy merő küzdelem, merő szeret-nem szeret volt, ami a végletekig fel tudja korbácsolni az embert idegileg-érzelmileg, de nem volt benne összetartozás, béke, megértés, egymás kölcsönös támogatása. Nem volt meg benne az, hogy bármiről őszintén tudjak beszélgetni vele, egyáltalán minden érzésemet ki merjem mondani, nem volt bizalom.

Most házasság előtt igen, elbizonytalanodtam abban, hogy valóban akarom-e ezt az egészet (tipikus ara-para), főleg, mivel a jelenlegi párom sem egy tökéletes ember, és most már, több év után, tisztán látom a hibáit is. De ha nélküle kéne elképzelnem az életet, hát nem látnék benne sokat. Vannak dolgok, miket hiányolok a kapcsolatunk elejéről, de a mi kapcsolatunkból, és nem a korábbiból. A megszokás, a hétköznapok ellenére sem az elsőt vágynám vissza.


Nem tudom, mindez mennyire lesz a hasznodra, talán ad pár használható gondolatot. De az semmiképp sem helyes, hogy a párod mit sem tud mindezekről a dolgokról, egy ilyen fontos dolog eltitkolására nem lehet egy őszinte házasságot építeni.

2015. okt. 27. 13:11
Hasznos számodra ez a válasz?

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!