Miért viselkednek furcsán a barátnőim azóta, hogy férjhez mentem? Mintha nem örülnének a boldogságomnak. Irigyek?

Miért fontos ez? A barátnőiddel nincs más téma, csak a házasság és a párkapcsolatok? Mert akkor nem csoda, hogy frusztráltak, hisz nem tudják hogyan kellene viselkedni. Sőt,lehet hogy alapjáraton nem kellene mutatniuk, hogy esetleg irigyek, vagy nem esik jól, hogy te már férjnél vagy és minden oké a párkapcsolatoddal.

Nem erről szól a barátság. Más is lehetne a téma közöttetek. Közös baráti programok,közös hobbi bármi.

Szerintem benned is van hiba,és a barátnőkben is, mint minden emberben :)

Nem kell sírni. Törzsfejlődni kell. 5 év alatt teljesen átrendeződött a "társasági köröm"

A NAAAaaaaAAAGGGYYY barátnők lekoptak,mint a sicc. Már nem volt,aki deportálja őket a dizsibe, vagy hallgassa kínlódásukat,hogy fél év alatt már a 4. 5. pasit gyűrik.

Az a Pestre költözés teljesen betette a kiskaput,holott az egyik kb hetente járt "shoppingolni" ,de hozzám már nem sikerült kanyarodni. Én haza haza jártam-járok,ugye szülők lent laknak. De nem ajánlottam fel a látogatást, minek után már fészen sem szagolt felém, vagy mikor kezdeményeztem hamar abbamaradt a "közös" beszélgetés. Ő elmesélte mi van, a többi meg le van tojcikázva.

Emiatt ne szedjél be egy üveg Frontint és ne dőlj bele a konyhakésbe. :D

Más életszakaszba léptél, ők nem örülnek. Ennyi.

Na ezért nem barátkozom már nőkkel.

Szerintem irigyek lettek. Én is így jártam. Roppant feltűnő volt, hogy egyik sem jött el az esküvőnkre, mindenféle szar kifogással, az utolsó hetekben lemondták. Volt aki végig hitegetett, aztán előző nap bökött oda egy üzenetet fb-n de nem is tudtam már elolvasni,mert már nem voltunk otthon. Hosszú lenne leírni mik voltak.. A lényeg, hogy nem jött el egyik se az esküvőre, aztán sorra mondták le a találkozókat ha meg is beszéltük. Az egyik aztán irtó bunkó volt velem, letiltott, majd 2 év után újra ismerősnek jelölt, de nem fogadtam el. Nekem ilyen ismerős nem kell. Ennek a csajnak a legjobb barátnője nemrég ment férjhez. Láttam a fotókat, na az a savanyú pofa, amiket vágott a képeken...

2 pasi barátom is van, akik örültek a boldogságomnak mikor megtudták. Ők nem koptak le, tartjuk a kapcsolatot. A férjem haverjai is örültek, eljöttek az esküvőre és velünk ünnepeltek.

Az óta már megismertem pár lányt akikkel jóban lettem, a legtöbbjük alapból házas, vagy kapcsolatban él, szóval nem irigyek. De vakon már nem tudok megbízni egy nőben sem a régi barátnőim okozta csalódás után.

Korábban voltam esküvőn ami nem a mienk volt, reméltem hogy boldogok lesznek együtt, nem voltam irigy. Nem értem miért kell így viselkedni. A barátság arról is szól szerintem, hogy örülünk egymás boldogságának.

Ja, a nők, meg az ő barátságuk. Sietek leszögezni, hogy szeretem és tisztelem a nőket.

De tudni kell, hogy evolúciós okokból fogalmuk sincs az igaz barátságról. Ez az őskorból, a kardfogú tigrissel, a többtonnás mamuttal, az ellenséges hordákkal szembeszálló férfiak egymásra utaltságból gyökerező érzelem. A nők ebben az időben gyűjtögettek. Nekik a mellettük hajlongó szomszédasszony nem partnert, hanem vetélytársat, táplálékkonkurenciát jelentett.

Még egyszer mondom, soraimban semmiféle pejorativitás nincsen! A nők sokkal mélyebb érzelmekre képesek a családjuk, a gyermekük iránt, mint amit mi férfiak akár csak elképzelni is tudnánk. Cserébe mi a barátunkért megyünk tűzbe, ha úgy adódik.