Lehetne ebben arany középút? (esküvő)

Párommal kicsi esküvőt tervezünk, szülők, tesók, nagymama. Szertartások, vacsora és kész.

A fő okok, hogy 35 felettiek vagyunk (ennek ellenére) első házasság. Utáljuk a felhajtást. Létszámban is nagy lenne az eltérés, mert az én családom hatalmas (és jó kapcsolatot is ápolunk), a páromé pedig rendkívül kicsi abból is van olyan, akiről a párom azt sem tudja, hogy Bp-en pontosan hol lakik. Szóval nulla kapcsolat.

Arányaiban szülőkkel együtt az én (legkisebb) létszámom kb. 55 fő, a páromé 15.

Szokásos téma, az anyós jelölt tombol. Hogy mit fognak szólni a rokonok, meg hogy ő ezt szégyelli, meg stb. Igenis azt a kis családot meg kell hívni. Milyen szemetek vagyunk, stb. Gyakorlatilag nem is áll velünk szóba.

Nekünk ez fáj. Két hónapja megy a háború. Látni sem óhajt minket. A párom nagyon szereti és tiszteli a szüleit, szegény évek óta lavíroz, hogy se engem, se anyóst ne sértse meg. Eddig sikerrel. De ezen a ponton teljesen elakadtunk.

Szerintetek hogyan lehet ebből kilépni? Hívjuk meg az ő minimálcsaládját? Ebben az esetben az enyémek tuti megsértődnének... Amúgy nem, de ha a másik fél ott lenne, az biztosan rosszul esne nekik... Nem tudom mi legyen...