Esküvő előtt vagyok egy héttel, de bizonytalan vagyok. Más is van így? Nem lenne szabad hozzámennem?

Jaj, ne csináld. Mindenhol vannak csetepaték, olyan titkai is vannak az embereknek ami csak az övék, nem kell mindent megosztani. Minden rendben lesz, lazíts, hallgass szép zenét.

Megijedtél a változástól, és az a baj, másnál is van ilyen.

Az oroszlán is hátrál, mielőtt ugrásra készül

HA bizonytalan vagy, akkor ott valami nem stimmel..

Nézd, egy házasság nem akkor kell, ha régóta vagytok együtt és akarsz gyereket, de sokat veszekedtek, alapvetően különböztök és titkaitok vannak egymás előtt.

Akkor házasodj, ha nem kérdés, hogy őt akarod, csak őt, ő a legjobb barátod, a legjobb szeretőd és mindig, mindenben rá számíthatsz, vele a legjobbak a beszélgetések, a nevetések és a mindennapok is.

Különben ne tedd. Nem lesz jó vége.

Nem, nem baj. Én 2 héttel vagyok esküvő előtt de csak izgulást érzek, aggályt nem de neked se kéne. Különbözőek vagytok oké, de írod hogy annyira szeretitek egymást hogy képesek vagytok kompromisszumot kötni, tehát működik a kapcsolatotok. Vannak viták, igen ettől jó egy házasság,nem attól hogy alárendelt lesz egyik fél vagy mindkettő és szemet hunynak a dolgok felett ahelyett hogy megbeszélnék egymással, ami lehet vitába torkollik, de ha utána tudjátok tisztázni egymással ez a jó kommunikáció és az hogy érdekel a másik mit érez és gondol. Apró titkok, nos megmaradtok még is függetlennek, ez is szuper, nem kell minden rezdülésről tudni a másiknak, ha az a titok nem megcsalás, árulás, vagy súlyosabb gondok akkor nincs probléma.

Tehát köztetek működik a kommunikáció, komprommiszumot tudtok kötni, kiegészítitek egymást még is tudtok függetlenek maradni, gratulálok jó kapcsolat a tiétek,remélek nektek is boldog házasságot!

ezzel elkéstél, nem?

most mi fog változni? semmi. 10év után mi újdonság lehet még?

adok kb 2 évet ennek

Arra figyelj, hogy a divatos kompromisszum szó megalkuvást jelent sokaknak. Ha ő otthonülő, te pedig eljárós, akkor az egyiknek mindig rossz lesz.

Vitázni lehet, a veszekedés az baj.

Ha ti nem osztotok meg mindent egymással, az is baj.

A kompromisszum akkor lehet jó, ha alapvetően egyforma emberek egyeznek meg valamiben, akkor senki nem sérül.

Azok a sikeres házasságok (tanulmányok bizonyítják), melyben az emberek hasonlóan gondolkodnak az életvezetésről, a pihenésről, a pénzügyekről, a gyereknevelésről, s mindemellett a legjobb barátai, szeretői egymásnak.

Szerinted az normális, hogy sokat veszekedtek?! Mi jó, ha fél évente egyszer összekapunk valamin.

Plusz ő csücsülős, te menős... most még enged valamelyikőtök, de ez így nem jó.

Titkaim nekem is vannak, de az múltbéli, és nem rá tartozik (nem pasis, családi okokra visszavezethető).

De szerintem el fogtok válni nemsoká.

"elbizonytalanodom, mikor azt hallom, mások nem veszekednek megosztanak mindent egymással"

Na ez nagy hiba! Soha ne higgy annak, amit mások mutatnak magukról, mert mindig téves a kép. Bizonytalanság és probléma MINDEN párkapcsolatban akad, csak ezt senki nem mutatja kifelé. Én azt gondolom, baromi jó a házasságom, megdolgozunk egymásért, odafigyelünk egymásra, csapat vagyunk. Ezt kommunikálom általában kifelé is, de ez nem jelenti azt, hogy nincsenek olyan időszakok, amikor kigúvadt szemmel ordítok a feleségemre, mert képtelen vagyok megérteni, amit csinál - vagy éppen ő fordítva.

Azért vagy bizonytalan, mert bár a párkapcsolatod nagyon jó, nem tudod, hogy a lehetséges legjobb e, nem tudod hová rakni a listán, mert nincs összehasonlítási alapod, viszont éppen véglegesen kell ezt eldöntened. Viszont ebbe gondolj bele: létezhet "legjobb"?

"Amikor bizonytalan voltam, akkor hibáztam."

Vagy éppen a bizonytalanságoddal rontottad el. Vagy másodjára már jobban választottál, mert tapasztaltabb és magabiztosabb voltál. Vagy lehet, hogy most is hibázol, csak még nem derült ki. Vagy először tényleg hülye voltál, csak magadnak sem merted bevallani, hogy nem a megfelelő emberhez mégy hozzá.

Az a gondom, hogy ezzel azt sugallod, hogy a bizonytalanság azt jelenti, hogy a tudatalattid szól, hogy baj van. Ez igaz is lehet, de nem feltétlenül az. Van, hogy az ember egyszerűen csak fél a döntéstől, megijesztik bizonyos problémák.

Azt döntsd el, hogy szereted e, és ha elképzeled magad mellett mondjuk tíz év, húsz év múlva, akkor boldog képet látsz e. Képzeld el, ahogy gyerekeiteket nevelitek, és döntsd el, szerinted jó apjuk/anyjuk lenne e. Nézz vissza az elmúlt tíz évre, nézd meg, milyen irányokat vett, milyen akadályokat ugrott át a kapcsolatotok.

Én ugyanígy nősültem: 10 év, diákszerelem, én is bizonytalan voltam, mert voltak problémáink. Amikor megkértem a kezét, még akkor is elgondolkodtam, hogy nem e elb**om. Ellenben nem tudtam elképzelni az életem nélküle, szerettem. Ahogy a döntés megszületett, szép lassan elmúlt a bizonytalanság.

Egyszerűen el kell dönteni, hogy akarod azt az embert, vagy nem. Ha ezt tényleg eldöntöd, akkor minden problémát meg fogtok oldani. Együtt. Ha azt várod, hogy az univerzum meggyőzzön arról, hogy ő a nagy ő, akkor hiába vársz.

Majd otthon ülő típus leszel ha gyereked születik :-)

Ès milyen jól fog jönni hogy az otthon ülő apunak lepaszolod szombatonkènt hogy elmehess kiereszteni a gőzt :-)

Mindenki vàltozik,minden èletheky5et alakít az emberen. Mi is 10èv utàn hàzasodtunk, igaz mi sohasem veszekedtünk, titkaink sem voltak de nem mondanàm hogy egyàlltalàn nem voltam bizonytalan, ő volt az első minden tèren ès így az is marad...

De most 3 èv utàn azt mondom jobban nem is dönthettem volna.

Ennyi idő alatt biztos összecsiszolódtatok màr, biztos tudjàtok egymàst kezelni, akkor meg mi lehet a baj?

Az èletünk nekünk is a gyerek utàn vàlto5ot meg, na akkor kellett a kompromiszum kèpessègünk, ès nagyon jó jött hogy sok időt hagytunk előtte a màsik megismerèsère, màr nem mondhatom hogy nem veszekszünk...:-)

Szerintem a bizonytalansàg első hàzasàg előtt teljesen normàlis.