Tizenéves fiúk az apjukkal akarnak élni, de ott bizonytalan a megélhetés. Mi számít ilyenkor a gyerekelhelyezésnél?

Persze nyilván azért nem akarnak az anyjukkal lakni, mert ott porszívózni kell.

A bíróság nyilván figyelembe veszi, de mivel a gyerekek már elég idősek, így az ő akaratuk befolyásoló tényező.

A fiúk tudják ezt? Mit mondanak erről?

Amúgy mindig elképeszt ez a gyermeki hálátlanság...

Gratulalok a gyermeki halatlansagozonak...

Ha az apjanal lakik akkor az anyjaval szemben "halatlan", ha az anyjaval, akkor meg az apjaval szemben?

Mit csinaljon az a szerencsetlen gyerek, szakadjon kette?

Ha az apjuknak itelik oket, majd fizet az anyuka gyerektartast es biztosabb lesz a megelhetes. Vagy ez csak akkor jo otlet ha forditva vannak a szerepek? :)

Nagyszülőként mondom nektek, ma a világ legnehezebb dolga a gyereknevelés. Az egész napi távolléte egy kamasz gyereknek, mert ugye a szülővel csak este találkozik. Egyedülálló szülő esetében /anya/ egy kamasz /16-17 év/ csőd. A számítógép világában, okos telefon világában, külső behatások társadalmi nézetek, osztálytársak mindenki más, ezek olyan befolyással vannak rá, hogy a szülőnek sosem lehet igaza. Sajnos ki kell várni az időt, ami belátja. Lehet, hogy akkor már késő. Ha nem elég erős

jellem egy gyermek nagyon nehéz eset. Sosem gondoltam volna, hogy az én tündéri unokám, aki jeles tanuló volt,jó nyugodt körülmények között született és éli az életét, majd egyszer megváltozik és 2-3 tanuló lesz. Rendetlen, visszafelesel, hazudik szemrebbenés nélkül jogait hangoztatja. Legszívesebben képen nyalnám néha. Eszembe jut ,hogy türelem, sok beszélgetés hátha meggyőzi a jóról.