Egy esküvő kihozható nullszaldóra?

Totál egyet értek veled, kérdező! minden egyes szavaddal. A köteledés sokak részéről annak tudható be, hogy nekik nem telik ennyit adni, így rosszul esik szembesülniük azzal, hogy az illem és a szokások többet kívánnak egy turmixgépnél. Nincs ezzel baj, hiszen az embert általában közeli barátok, vagy családtagok szokták esüvőre hívni, azok meg úgyis tosztában vannak az illető helyzetével és nem is várjàk el tőle, hogy beleszakadjon az adakozásba.

Én is voltam olyan helyzetben, hogy munka nélkül voltam, megkaptam a meghívót és igen is havi pár ezrével összespóroltam a huszast a borítékba.

Volt olyan egy esküvőn, hogy nem telt. Egyébként szokott nagyon is. VISZONT bennem van empátia, látom, hogy az átlagos emberek hogy élnek, mennyiből és azt is látom, hogy egy esküvő milyen megterhelő egy családnak. Te meg a mérlegeiden meg a turmix gépeken és tányérokon lovagolsz, holott manapság már alig van, aki ne pénzt adna, és nem azért nem jön vissza az esküvő ára, mert nem pénzt adnak a tetvek, hanem turmixot meg készletet. Ha mindenki pénzt ad, az sem jelenti azt, hogy vissza fog jönni. Mi összesen egy tárgyi ajándékot kaptunk, de akiktől azt kaptuk azok pénzt is adtak, mégis 800 ezerrel kevesebb pénzt kaptunk, mint amennyit költöttünk. Istenem. Tudtunk volna olyat tartani, amit profittal zárunk, de nem fűlött a fogunk a spórolsódihoz, de így sem vagyunk felháborodva, hogy mi az, hogy 60 ember csak 800 ezer forintot bírt összedobni, mikor voltak olyanok, akik fejenként 30-50 ezret adtak. Ennyi pénze volt a vendégeknek. Látod, mindenki odaadta a turmix árát, még se jött össze. Kár azokra fogni, akik tárgyat visznek, nem miattuk van. Szerintem a vendégek örülnének legjobban, ha annyit adhatnának, hogy pluszba zárjon mindenki.

Azt meg sose lehet tudni, hogy "sok pénzük van, mégse adtak sokat". Barátnőmékre mindig mindenki azt mondja, hogy milyen gazdagok, mert a férje zsírosra keresi magát külföldön, hogy mégis miért csinál úgy, mint akik nem gazdagok. Persze azt már senki nem számolja, hogy két háztartást kell nekik fenntartani, a férjét nem a repülő szőnyeg hozza ingyen haza, mikor hazajár, fizetik a házuk hitelét és így tovább. Sose tudhatod, hogy akit te kívülről gazdagozol, az valójában hogyan él és mire kényszerül költeni.

"Én is voltam olyan helyzetben, hogy munka nélkül voltam, megkaptam a meghívót és igen is havi pár ezrével összespóroltam a huszast a borítékba."

Három hónappal a lagzi előtt kapsz egy meghívót. Ketten vagytok. Minden hónapban már így is van olyan számla, amit nem fizettek be. Mikor melyiket. Miből spórolsz össze gyorsan 30-40 ezret? Főleg, ha mondjuk a páros férfi tagjának nincs öltönye, amit felvegyen. Vagy mondjuk ingje nincs. Vagy van, csak kifogyta/kihízta. Az esküvő 150 kilométerre van tőletek. SZállást nem tudnak biztosítani. Közeli rokon, ha nem mégy, utálni fog a család. Na? Hogy oldod meg, hogy legyen mit felvenned, odamenned, hol aludnod és még odaadd a "vacsoraárát meg még többet is". Mert ez nem egy vendég, meg nem két vendég. Ez sajnos egy átlagos probléma manapság.

Ne dugd már homokba a fejed! Nem ez az a kategória, ahol állandóan az megy, hogy kólát meg gyümölcsöt venni is luxus? Olyanoktól várod el, hogy több tízezer forintokat kispóroljanak, akik nek egy kiló 400 forintos narancs meg egy üveg 300 forintos kóla is luxus?

Nekem is van egy véleményem, meg nektek is. Nem várom el, hogy egyet értssetek velem, ti se várjátok el, hogy a magyarázataitok hatására megváltozzon az én véleményem. Én igen is úgy gondolom, hogy illik legalább a vacsora árát visszaadni pénzben, mert örülök annak, ha valaki meghív és szeretné, ha egy ilyen nagy eseményen az örömében én is részesülnék, de mellette azt is tudom, hogy nem abban a világban élünk, ahol az embereknek 1,5-2 millió csücsülne a bankszámlájukon, hogy esküvőre bsszák el. Ettől függetlenül mindenkinek jár, hogy ez a nap, ez az esemény ne a filléreskedésről, lemondásokról szóljon, ezért ennyi kitelik tőlem, hogy legalább én és a kísérőm ne az ifjú pár jövőhavi kajapénzét zabáljuk fel. (Hozzá teszem, hogy ha nem lennének ilyen gondolkodású emberek, mint én, akkor sokkal veszteségesebbek lennének az esküvők)

A vendégek kiadásairól annyit, hogy a férjemnek van nadrágja és ingje. Akinek nincs, az pl mit vesz fel, ha temetésre meg? Elképzelhetetlennek tartom, hogy egy férfinek ne legyen egy normális, elegáns szettje ilyen esetekre... Nekem rengeteg ruhám van, találnék olyat, amit felvehetek, de ha nem is és nincs pénzem, akkor vannak barátnők, inkább kérnék kölcsön ruhát, mint hogy vegyek egyet és a párnak azt mondjam, hogy adtam volna ajándékot, de sorry, rucit kellett vennem...

Mindegy, hagyjuk a vitát. Inkább tiszteljük meg a kérdezőt azzal, hogy vissza térünk a kérdésére.

49, meg is van az ellentét gyökere, hiszen ezt írod: ,,Elképzelhetetlennek tartom, hogy egy férfinek ne legyen egy normális, elegáns szettje ilyen esetekre... Nekem rengeteg ruhám van, találnék olyat, amit felvehetek, de ha nem is és nincs pénzem, akkor vannak barátnők, inkább kérnék kölcsön ruhát..."

Tudod, nem mindenkinek lóg rengeteg, esküvőre is való ruha a szekrényében. Aki rossz körülmények között él (pl. az ország munkahelyben szegény részén), annak a baráti köre sem olyan általában, hogy előkap a gardróbból 20 koktélrucit, hogy válassz egyet... Sok férfinak, aki kétkezi munkát végez, a saját ballagási/esküvői öltönye az utolsó, amit megvett, és ez ugye azóta lehet, hogy nem jó már, vagy épp divatjamúlt. Temetésre felkapnak egy fekete nadrágot egy pulóverrel vagy inggel, és meg van oldva, nem vesznek emiatt pár évente egy több tízezer forintos szettet.

Az van,hogy te élsz egy adott élethelyzetben, rendezett anyagi körülmények között, és el se tudod képzelni, hogy más nem így él. Ha valaki az utóbbi 10 évet minimálbéren tengette, annak nincs tartalék ruhája, nincs friss öltönye, nincs olyan fölös tartaléka hónapról hónapra, amiből havonta félre tudna tenni egy esküvőre.

Nincs is ezzel gond, mindenki más körülmények között él, ilyen a világ. De lehetetlen elvárásokat azért nem kéne mások felé felállítani pusztán azért, mert neked van lehetőséged úgy cselekedni.